Tisztán emlékszem az első NUBU ruhámra tizenévesen, amit az akkor még abszolút egyedülállónak számító Mono Fashion Shopban vásároltam. Egy geometrikus mintás felső volt, amit aznap fel is vettem egy akkoriban szintén népszerű buliba, a Brutkó Diszkóba. Habár az estéből nem sok maradt meg, a felső azóta is a gardróbom állandó része, sőt mi több, a mai napig kifogástalan állapotban van. Valahol itt kezdődött a márka iránti rajongásom, amely az évek alatt fokozatosan tovább nőtt, mire mostanra a ruhatáram 80%-a az általuk megálmodott kreációkból áll.

Kicsit úgy éreztem, hogy régi barátok közé csöppentem.

Írásom egyik érdekessége (amelyre korábban még sosem volt példa), hogy kétszer ültem le beszélgetni a NUBU tervezőpárosával, Garam Judittal és Kovács Adéllal, mégpedig közel fél év eltéréssel. Ez idő alatt megörökítettük a kezdeti anyagválasztásokat eddig nem látott legújabb őszi/téli kollekciójukhoz – miközben a tavasz/nyári darabok javában sorakoztak még a műhelyben –, majd visszatérésemkor a már kész kollekcióval szembesültem. Mindez pedig egy érdekes utazást eredményezett a NUBU képzeletbeli tengerén.

Figyelem, addiktív tartalom következik! Habár nincs is ezzel semmi baj, mert abban az esetben, ha Ti is szívesen betekintést nyernétek a magyar márka stúdiójába, idén ősszel a Design Hét keretein belül megtehetitek (ha ide kattintotok).

Az alábbi sorok a két beszélgetés legerőteljesebb és leginspirálóbb momentumait ragadják ki.

Első kérdésem rögtön a tervezőasztalt célozta meg, hiszen mindannyian kíváncsiak vagyunk, hogyan kell elképzelnünk a magyar tervezői piac egyik legdinamikusabban fejlődő márkájának munkafolyamatait. Milyen a NUBU-nál a tervezési metódus? Vajon mindkét kreatív szakember belefolyik a munka minden egyes részletébe vagy akadnak konkrét munkafázisok, melyeket csak egyikőjük lát el?

„Ez változó, de alapvetően a külföldi anyagok berendeléséről én gondoskodom, míg a hazai matériákért Judit felel. Tervezésben leginkább egyesítjük a vízióinkat, így például én személy szerint rengeteget rajzolok egy-egy kollekció tervezésénél, illetve Judit is sok-sok ötlettel jön a stúdióba, ahol összerakjuk a leendő gyűjtemény koncepcióját, vázát, majd az egészet összefésüljük. Sokszor előfordul, hogy beletervezünk a másik rajzába. Szeretjük variálni a részleteket. Lényeges momentum a tervezésnél, hogy eldöntsük, melyik anyag melyik ruhával mutatna a legjobban. Én például különösen szeretek a kollekció felépítésén dolgozni és összeválogatni. Így például hány kabát lesz a kollekcióban, illetve annak egyes darabjait hogyan lehet összerakni egy teljes lookba. Fontos számunkra, hogy a különböző darabok jól variálhatók legyenek, hiszen ez növelheti az eladásokat. A kiegészítőknél olyan elemeket, textúrákat szeretnénk visszaadni, amelyek az adott kreációkban egyaránt felfedezhetők voltak.”

– mesélte Kovács Adél.

A NUBU pár év alatt és kemény munka után hazánk egyik legismertebb designer márkájává nőtte ki magát, amely ugyan alapvetően Garam Judit és Kovács Adél nevéhez köthető, mégis egy óriási gépezetté vált, hiszen megtalálták azokat a szakembereket – így például modellezőket, gyártásvezetőket és varrónőket – akik tervezői látomásaikat piaci versenyhez mérten tudják kellő hozzáértéssel megvalósítani.

A változás mindig benne van a pakliban.

Pár évvel ezelőtt Hajdú Anett kivált a tervezői csapatból, így részben átalakult a márka kreatív szekciója. Míg sok esetben Anett volt felelős a kiegészítők terveiért, addig a továbbiakban ez szintén Judit és Adél feladata lett, akik elmondásuk szerint azóta igyekeznek sokkal funkcionálisabban megtervezni táskáikat és azok formavilágát. Mindezek pedig a praktikusság és eladhatóság egyik legfőbb alappillérei.

„Úgy gondoljuk, hogy még jól látjuk a hazai piacon azokat a határokat, amíg úgymond lehetünk őrültebbek, ugyanakkor azt is, hogy mit nem tud befogadni az itthoni közönség és ezáltal nem lehet értékesíteni. Az elején nyilván sokkal bátrabb egy designer, amely figyelemfelkeltésre szolgálhat. Őszintén szólva egyre kevésbé foglalkoztat bennünket az a kérdés, hogy mi is feltűnőbben öltözködjünk, hiszen sokkal inkább priorizáljuk a minőségi, praktikus és könnyed darabokat a hétköznapokban, mint tervezők.”

– tette hozzá Judit és Adél.

Az elmúlt években látványosan növekedett a magyar márka üzleteinek száma. Legyen szó egy belvárosi hangulatos kis utcáról, egy pláza második emeleti üzlethelyiségéről, valahogy mindig képesek magukévá tenni az adott teret. Minek köszönhető ez a látványos fejlődés? Ha mindez nem lenne elég, akkor pár szezonnal ezelőtt debütált a NUBU almárkája, a nagysikerű NUDE by NUBU, amely korábbi slágertermékeket értelmez újra elérhetőbb árakon, illetve egészen új, urbánus street wear vonalakat emel a brand már-már művészi filozófiájába, talán egy picit közérthetőbb formában.

„Első körben mindenképp azt szerettük volna felmérni, hogy egy-egy adott vásárlóközönségben mekkora az érdeklődés a NUBU vagy NUDE darabokra, ezáltal pedig teljesebb képet kapni arról, hol érdemes pop-up üzlet helyett komolyabb koncepcióban gondolkozni. Fontos megtanulnunk, hogy milyen közegben mely árukészlet lehet népszerű, eladható, vagy egyáltalán van-e létjogosultsága egy ilyen márkának egy plázában vagy vásárló utcában.”

– osztotta meg velem Adél, majd Judit kifejtette az efféle lépésekben rejlő veszélyeket.

„Amikor a Szervita térre költözött a műhely és showroom, elsődleges tervünk volt, hogy optimalizáljuk a gyártást. Hiszen üzletileg akárhogy is nézzük, egy ilyen típusú cégnél bizonyos mennyiségű termelékenységet hozni kell. A kisszériás irányzat termékeit, amivel azért néha küszködünk, jelentősen drágábban kéne értékesíteni, elvégre nagyon sokan dolgozunk rajta, és a munkabérek és órák sokszor benne sincsenek árakban, ami azért jelenleg még probléma lehet. A másik lehetőség (az árak növelése helyett – a szerk.) a mennyiség növelése, amire mi letettük a voksunkat. Szerintem csak egy nagy multinacionális cég tud olyan biztos üzleti tervet elkészíteni, ami nem változik az idő során. Nekünk sokszor váratlan helyzeteket kell lereagálnunk, amely valamilyen szempontból nehezíti a munkánkat. A sorra nyíló üzleteinkkel arra is kíváncsiak voltunk, hogy a külföldiek mennyire vannak jelen a belvárosban, mint vásárlói réteg, illetve mennyire érdeklődőek. A NUDE by NUBU-val pedig inkább a bevásárlóközpontokat céloztuk meg, de a végső konklúzióhoz és a tisztább piaci képhez még várnunk kell egy picit. Habár már most is látni két-három biztos pontot a márka életében.” 

Bárki bármit mond, a NUBU egyik legfőbb erőssége, hogy képesek meglátni és bátran közvetítik a kortárs művészet által képviselt értékeket és azokat előszeretettel emelik át kreációikba, akár sziluett, formavilág vagy anyaghasználat, textúrák tekintetében. Szinte minden szezonban akad egy-egy magyar kortárs, akinek munkássága erőteljes hatással volt Judit és Adél legfrissebb alkotásaira. Nagy érdeklődéssel tettem fel a kérdést: mi alapján döntik el, milyen művészeti irányzatot vagy mely művész ars poeticáját emelik át a különböző matériák és szabásvonalak – ha úgy tetszik, a divat – nyelvére?

„Ez mindig nagyon változó! Somoskői Gáborral, a Kezemura alapítójával legalább egy fél évvel azután vettük fel a kapcsolatot, hogy láttuk a munkáit valahol. Annyira felkeltette a figyelmünket, hogy egyszer úgy döntöttünk, elmegyünk a műhelyébe, ahol veszünk valamit magunknak. Rendkívül lenyűgöző volt Gábor személyisége és amit ott láttunk, nagyon közel éreztük magunkhoz mindazt, amit képvisel. Aztán idővel kialakult a jelenlegi tavasz/nyári kollekciónk, aminek az anyagválasztásai kapcsán felmerült Gábor neve, hiszen remekül passzolt a kerámia, mint anyag és a Kezemura stílusjegyei a kollekciónkhoz és a márkánkhoz egyaránt. Így születtek meg a gyönyörű kerámiából készült ékszereink.”

Minden tervezőnek egészen izgalmas tapasztalás, amikor először (vagy inkább újra) szembesül vásárlóival. Amikor egy márka olyan erős és felismerhető arculattal rendelkezik, mint a NUBU, egy egészen konkrét személy jelenhet meg lelki szemeik előtt, mint a vásárlói réteg tipikus képviselője. Na igen, de mégis hogyan fest a valóság? Mennyire nyitott a közönség?

„Amikor az üzletben vagyok, mindig boldoggá tesz, hogy milyen sok kedves és jófej ember néz be vagy vásárol nálunk. Akárhányszor ott vagyok és találkozom velük – akár magyar, akár külföldi vásárlóról van szó – mindig szívesen beszélgetek bármelyikőjükkel. Így sokkal inkább egy adott attitűdhöz, belső világhoz tudom társítani az én személyes elképzelésemet arról, hogy milyen is a mi közönségünk.”

– mesélte Adél.

Apropó, külföld! Az olimpiai formaruhák pályázatán ott voltak a “finishben”, azonban tervezőként nem kis kihívást jelenthetett számukra izmos, kisportolt testalkatú nőkre és férfiakra megfelelő ruhákat tervezni. Mennyivel lehetett nehezebb dolga a tervezőpárosnak egy normál ready-to-wear kollekció megálmodásához képest?

„Alapvetően ugyanúgy gondolkodtunk, mintha egy újabb NUBU kollekciót hoznánk létre, amelynél még inkább próbáltuk figyelembe venni azt, hogy nagyon befogadható legyen minden versenyző számára és természetesen tökéletes passzoljon minden alakra. Rengeteg lehetőségben gondolkoztunk – habár csak egy elegáns és sportos szett szerepelt a pályázati kiírásban –, éppen ezért jól kombinálható darabokat terveztünk, melyeket az olimpikonok akár meg is rendelhettek külön-külön. Így az összkép nem egy túlságosan uniformizált ruhatár lett volna, hanem minden versenyző a hozzá legközelebb álló kombinációban jelenhetett volna meg. Egy friss és lendületes csapatot szerettünk volna alkotni, amely leginkább a ruhák részleteiben lett volna érezhető és persze az alapvető összetartásban a sportolóink között.”

Mekkora lehet a differencia két kollekció között egymást követő szezonok tekintetében? A tavasz/nyári kollekció különösen sok anyagot, textúrát és mintát vonultat fel, ugyanakkor a 2016-os őszi/téli kollekció (melyet nem mellesleg a blog olvasói láthatnak először a márka stúdiójában) sokkal letisztultabb, kevesebb a minta, inkább a finom, de karakteres textúrákra helyezték a hangsúlyt.

„A téli kollekció esetében az volt a koncepciónk, hogy a csíkozás különböző verzióit hogyan tudjuk prezentálni eltérő fazonokban. Nagyon szeretjük a különleges anyagokat, ugyanakkor ezúttal sem elhanyagolható a folytonosság. Éppen ezért az előző kollekcióból „vittünk át” rojtozott felületeteket. Az anyagok választása sokszor valóban hangulati kérdés, ilyenkor jelenik meg a művészi vénánk, nem mindig vagyunk ilyen szempontból racionálisak. Hagyjuk, hogy egy-egy anyag hatást gyakoroljon ránk. Számomra is fura volt egy picit, hogy némelyik anyag ennyire magával ragadott, de abszolút nem bánom, hiszen mindkettőnknek tetszik a végeredmény.”

– mesélte Garam Judit, a NUBU alapítója.

Minden tehetséges tervező kapcsán érdekel, mennyire érzik közel alkotásaikat önmagukhoz, saját öltözködési stílusokhoz. Judit és Adél azon kevesek közé tartozik, akiknek ezt a kérdést már-már felesleges is volt feltennem, hiszen amióta ismerem őket, ránézésre tudtam, hogy mindig saját kreációkat viselnek. Úgy gondolom, hogy valahol itt kezdődik a művészi hitelesség. Az a pont, amikor nem érzed mesterkéltnek és előre megkreáltnak a tervezők és a márka termékei közti kapcsolatot. Önmagukat adják és magukból adnak egy „darabot” minden ruhával és kiegészítővel. Ugyanakkor mégis milyen sűrűn csapnak le saját kreációkra?

„Mindketten szinte 100%-ban a saját ruháinkat viseljük, amely üzleti szempontból érdekes módon nem mindig jó. Olyan aspektusból kedvező, hogy a kreációinkkal teljes mértékben tudunk azonosulni és szeretjük őket, ugyanakkor a nők különböző alkatúak, és ami nekünk jól áll, az nem biztos, hogy mindenkinek. Természetesen figyelnünk kell erre, szóval minden kollekcióba változatos formákat szoktunk beépíteni. Szerencsére még sosem volt olyan, hogy azt mondtuk volna, ezt mi semmiképp se vennénk fel. Nagyon fontos számunkra a hiteles alkotás és a márka.”

A Mono Fashion Shop és Mono art & design galéria szintén Garam Judit nevéhez köthető, ezáltal pedig nem csak saját márkájuknak, hanem sok tehetséges tervezőnek tud platformot biztosítani az értékesítésre. Judit elmondása szerint elképesztő szervezettségre, sokszor „több lábon állásra” van szükség ahhoz, hogy itthon egy designer merjen nagyot álmodni és üzletet nyitni. Saját bőrén is tapasztalta, mennyire nehéz a magyar közönséget hazai termékekre „szoktatni”, és sokszor még mindig úgy érzi, hogy a magyar tervezői piacnak továbbra sincs megfelelő kereskedelmi alapja.

Mindezek ellenére tapasztalható némi fejlődés a magyar felhozatalban és persze a piac nyújtotta lehetőségek kapcsán. Rengeteg új, frissen végzett tervező kezd bele saját márkába rögtön a képzések vége után (sőt, sokszor már közben elkezdik a brand felépítését a maguk módján). Kíváncsi voltam, mit is gondolhatnak az olyan tapasztalt kreatív szakemberek a jelenségről, mint a NUBU tervezői.

„Sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy alig van árukészletük, ami alapvetően egy nagy probléma. Átgondolatlanul vágnak bele a márkaépítésbe, és a végeredmény sokszor nem piacképes. Problémák vannak a minőséggel, magasak az árak, nem veszik figyelembe a kiskereskedelmi árrést. Ez káros is lehet olyan márkákra nézve, akik komolyan, átgondoltan, magas színvonalon dolgoznak a piacon. Régóta gondolkozom azon, hogy megpróbálok tanácsokat adni nekik, hiszen a legtöbbjüknek semmi rálátásuk sincs a magyar piacra, az egyetemeken pedig ehhez nem értenek, így meg sem próbálnak segíteni nekik. Éppen ezért túlmisztifikáltnak és viccesnek érzem a kialakult helyzetet olyan szempontból, hogy mindenki piciben próbálkozik, alig van termékük, ugyanakkor az áraik elég magasak. Tehát egy magyar vásárló már nehezen engedheti meg magának. Másrészt hiába az lenne a normális, hogy hazai vásárlókból éljenek meg a magyar tervezők, míg a külföldiek egyfajta ráadásként csatlakoznak ehhez, a magyar embereknek nem épült még bele a kultúrájukba, hogy preferálják az itthoni ruhákat és kiegészítőket, az árakról nem is beszélve. Akkor lenne ennek országos szinten nagyobb értelme, ha növekednének a tervezők eladásai, hiszen akkor az árak is csökkenhetnének és kedvezőbb helyzetből érnék el saját célcsoportjukat.”

– mesélte Judit részletesen.

Az elmúlt években rengeteg kockázati tőkebefektetés történt a magyar divatvilágban, amely Judit elmondása szerint egyrészt pozitív dolog, ugyanakkor megvan az árnyoldala is. Adél pedig hozzátette, hogy ez a típusú befektetés nem a divatvilágra lett alapvetően kitalálva, hanem sokkal inkább startup cégek esetében alkalmazzák, hiszen míg a divat lassan és fokozatosan építkezik, és a vásárlói hűség kialakulását nem lehet siettetni egy tőkeinjekcióval, addig a friss és ütős fejlesztések hirtelen nagy befektetést kívánnak, melyhez sokkal inkább passzol ez a metódus.

„Sajnos sok esetben nincs meg a megfelelő szakmai tudás ekkora befektetésekhez a tervezői oldalról. Ez azt is jelenti, hogy nincsen kereskedelmi alapja. Nyilván most jöhetünk Párizzsal, Londonnal vagy Milánóval, de egyszerűen nincsenek áruházaink, se kereskedői értékesítő pontjaink. Nincs egy olyan divathetünk, ahova ellátogatnának buyerek, akik például Szegedről, Miskolcról vagy Debrecenből érkeznének, és összegyűjtetnének 15-30 tervezőt, akik értékesíthetők vidéki nagyvárosokban is. Éppen ezért nem értem ezt az óriási tőkebefektetési lázat, hiszen nem tudom elképzelni, hol látják ebben a nagy üzletet. Én nem szeretnék senkit sem ezzel becsapni vagy hitegetni. Ráadásul különösen nem akarok eladni egy olyan üzleti tervet, amit utána képtelenek vagyunk megvalósítani. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy ezek a befektetések generálnak elvileg valamit, aminek nem igazán látjuk a kézzel fogható eredményét.”

Mindezek után pedig joggal merül fel a kérdés, hogy ilyen piaci feltételek mellett hogyan képes egy-egy hazai tervező 70-80%-os kedvezményekkel értékesíteni a szezonok végén? Egyáltalán mennyire növelheti egy márka hitelét, ha a korábban a “célcsoportjának” már-már elérhetetlen árakon kínált termékeket a leértékeléseken mégis “megéri” elképesztő alacsony árakon értékesíteni? Na és persze a legfontosabb: milyen hatással van mindez a magyar design piacra és annak megítélésére?

„Szerintünk abszurd, amikor ilyen szinten alacsony árakra vált a leárazásoknál egy hazai márka. Mindannyian tudjuk – akik ebben a szakmában dolgoznak –, hogy az előállítási költségek sokszor nagyon magasak. A kérdés már csak az, hogy miképp piacképes egy ilyen óriási árengedmény? A legrosszabb pedig, hogy ez hatással van az egész tervezői rétegre. Ilyen esetekben pedig vissza is kanyarodunk a kockázati tőkebefektetésekhez, amikor is van pénz, éppen azért nem gondolnak arra, hogy ez megéri-e nekik egyáltalán. Ugyanakkor ezek a pénzforrások legfeljebb 5-7 évre nyújtanak elegendő anyagi hátteret, de egy márka biztos pozicionálásához 15-20 év mindenképp szükséges, legalább.”

Körülbelül két éve beszélgettem Judittal a WNDRLND nevű szórakozóhelyen, ahol aznap este kerekasztal-beszélgetést szerveztem kortárs kultúra tematikában. A beszélgetés kezdése előtt szóba került, hogy mennyire nagy falat a tehetős magyar társadalmi rétegeket meggyőzni arról, hogy friss és új magyar tervezőktől és kortárs művészektől vásároljanak. Juditnak már akkor is határozott véleménye volt a jelenségről, hiszen férjével, Peleskey Ákossal hosszú évek óta állnak ki a kortárs alkotások megfelelő reprezentálása mellett a Mono art & design galéria és az évente megrendezett és roppant népszerű tihanyi ArtPlacc kezdeményezések által. Ez a típusú hozzáállás pedig a márka tekinetében is jelentős. Hogyan alakul ki egy új kollekció inspirációs forrása? Mennyire tudatos a művészek kiválasztása?

„Mi nagyon hiszünk az intuíciókban. Szeretjük, ha valami meggyőzi a tudatalattinkat és hatással van ránk, alkotásra sarkall. Hirtelen ötletekről beszélünk, ami sokszor hangulat kérdése, illetve az se mindegy, mennyire vagyunk olyan állapotban, hogy ráhangolódjunk a folyamatra. Nem tartjuk ijesztőnek, hogy nincs minden előre kitalálva, hanem sokkal inkább ösztönös. Ez is a NUBU egyik legfőbb ereje.”

Mi lehet a NUBU sikerének titka? Az üzletek által sokkal szélesebb körben vált ismertté az országban, a kommunikációjuk nagyon stabil és folyamatos, nem változtattak soha arculatot, hiszen mindez hozzátartozik a brand esszenciájához. Mindig frissülnek valamilyen új gondolattal, ugyanakkor szilárd alapokon nyugszik a márka szellemisége. Rengeteg dolgot tanulhatnánk Adéltól és Judittól, de ami írásom végére kötelező házi feladattá nőhette ki magát minden kedves olvasó számára, az nem más, mint a kitartás és az ösztönös alkotás energiáiban való bizalom.

Fotók / Photos: Jámbor Zsófia