A teljesség érdekében a divatékszer és kiegészítő, valamint textilfestő- és szövőműhely mindennapi látogatóival, a hallgatókkal is váltottam pár szót a képzésről, így mondhatni az érem mindkét oldalára fény derült.

Először Bartus Andrea meglátásaival és tapasztalataival lettem gazdagabb, aki a textil, valamint kreatív ékszer képzést egyaránt tanulja. A fiatal lány már az alapokat is a Metropolitan Egyetemen végezte, így kellően megismerte a gondolkodásmódot és  elvárásokat, a műhelyeket és persze társait. Többek között ezért is döntött a Mesterszak megjelölése mellett.

„Szeretem, hogy egy feladatra, problémára többféle megoldás létezik, elfogadott és el is várt. Mindenkinek van lehetősége a saját élethelyzeteit, tapasztalatait, szubjektív kis világát átemelni egy-egy feladatba, amitől nagyon személyes a félévi munka, melybe a tanáraink igyekeznek beleilleszkedni, szerepet vállalni. Így nagyon jól tud együttműködni a konzultáció, a féléves kipakolás, kiértékeléseken túl, szinte minden szemeszterben kapunk alkalmat arra, hogy kiállításokon, interjúkon, vásárokon megmutathassuk a munkáinkat, magunkat. Akár iskolai kiállítás keretében, akár egy nemzetközi színtéren, mint például a Heimtextil.”

A tehetséges designer láthatóan jól átlátja az intézményben rejlő lehetőségeket és annak erősségeit. Kétségtelenül azon lelkes és fejlődésre nyitott diákok közé tartozik, melyekre előző írásomban Vági Flóra ékszertervező és egyben oktató utalt. Andreát arra kértem, hogy az egyetemen töltött évek távlatában meséljen kedvenc projektjeiről, akár inspirációs források, technológia vagy szakmai visszajelzések szempontjából.

„Nekem az alapképzést is beleértve talán messzemenőleg a bogaras tapétatervezésem volt a kedvencem. Lakástextil tervezése volt a feladat, ahol én különféle ízeltlábúak megjelenését szorgalmaztam a belsőterekben. Ezek a bogarak erős grafikai átiratot kaptak, illetve rengeteg neonszínt, hogy az igaziaktól eltérően legalább éjszaka tudjunk róla éppen merre mászkálnak. A világító festékkel egy kis magán éjszakai lepkeházat szerettem volna megjeleníteni, a grafikai átdolgozással pedig azt elérni, hogy csupán csak az asszociációinkra hassanak ezek a teremtmények.  Nagyon tetszett az eredmény. Amíg egy nagyobb bogár jelenléte felzavar a szék tetejére, addig így vígan veszem körül magam több százzal is. Ennek a tapétának a továbbvitele lesz a diplomamunkám témája is, sok-sok fiktív élőlénnyel, sok-sok furcsa növénnyel. Egyik nagyon kedves feladatom az idei szemeszterből az ékszertervezés volt. Idén teljes szabadságot kaptunk anyagok, inspirációk, végeredményt illetően. El kezdett érdekelni, melyik az a matéria, forma, amelyik legkevésbé sem ékszernek való, így izgalmasnak találtam az egérfogó ötletét, ami se nem éppen testbarát, se nem túlzottan hordható vagy formailag igazán esztétikus. Az egérfogók képezték az ékszereim alapját, amelyek különféle grafikák segítségével próbálják bemutatni az egérfogó és az egér kapcsolatát, hiszen klasszikus értelemben ők a célközönség. Ennek a tervezésnek minden pontját élveztem, mivel egyik tervezési fogalomhoz sem kötődtünk mereven, viszont a precíz, minőségi munkavégzés mindig elvárás volt.”

Andrea után Bardos Anna folytatta a beszámolót.

„Nagyon megfogott az iskola lelkülete, az oktatók hozzáállása a diákokhoz. Ez alatt többek között azt is értem, hogy hagyják kibontakozni az embert, végtelen inspirációs forrást használhatunk. Még soha nem hallottam ezen a képzésen azt a mondatot; hogy ‘inkább ezt ne próbáld ki’. Igenis ki kell mindent kísérletezni, mert ha még zsákutca is, az ember tanulni tud belőle. Hol máshol tanuljuk meg, ha nem az iskolában? A képzésnek talán ez az egyik erőssége, elvégre minderre időt és helyet biztosítanak.“

Anna elmesélte, hogy az első év mind az BA és MA képzésen alapozó év, pontosabban utóbbi esetében alapozó félév. Bevallotta, hogy ez egy nagyon kreatív időszak számára – annak ellenére, hogy itt még direkt nem dolgoznak a technikai felszerelések hatalmas tárházával.

„Pont az a lényeg, hogy bizonyos eszközök nélkül, hogyan tudok megoldani kreatívan csomópontokat. Az ilyen tapasztalatot mennyi mindenben tudja a tanuló hasznosítani. A szakmai továbbképzés pedig rendkívül magas színvonalú, mely nagyon stabil tudást ad a későbbiekben. Az eddigi munkáim létrehozásánál nagyon fontos szempont volt, hogy egy adott tárgy ötletes legyen, sokszor a humor sem áll mesze tőlem. Fontosnak tartom, hogy valami hajtson minket, egy cél, amiben mi is jól érezzük magunkat alkotás közben. Így lesznek műveink őszinték és eredetiek. Addig kísérletezek mindennel, amíg el nem érem a kívánt eredményt. Például Vági Flóra és Lőrincz Réka tanárnővel úgy kerültem kapcsolatba, hogy felvettem a kreatív ékszer kurzust. Itt különböző beton fajták érdekeltek a legjobban és az anyag határai, illetve egy olyan anyagpárosítás, amit eddig még nem láttunk. Ezt később ékszerré fejlesztettem és így jött létre a ‘That’ kollekció.”

-részletezte Bardos Anna

Szathmári Fanni Virág számára nagyon pozitív volt, hogy előző félévben cipőt is készíthetett. A láthatóan kreatív lány korábban többször járt a Kisképző esti óráira, ahol megismerkedett a bőrrel és a cipőkészítéssel. Ebből kifolyólag különösen örült annak, hogy az egyetemen is – az újdonságok elsajátítása mellett – folytathatta ezt a gyakorlatot.

„Az eddig itt töltött időm alatt egyik feladatom volt a geometrikus alapformák elhelyezése test körül, nekem az inspirációm a tatu és a tobzoska volt. Egy olyan lábbeli, amely elemekből épül fel. Rengeteg anyagkísérletet csináltunk. Kecske és sertésbőrből dolgoztam, számomra nagyon új volt. A jövőben ezzel még mindenképp szeretnék foglalkozni. A másik feladatnál egy történelmi korszakot kellett választani és inspirálódni belőle. Én Mezopotámiát választottam, az asszír, sumér fejdíszekből, ékszerekből indultam ki, az anyagválasztás teljesen ránk volt bízva, így én műanyaggal dolgoztam. Harmadik feladatunk pedig csoportosan csináltuk, Wakabayashi Noémivel gyerekeknek szánt partedliket készítettünk, melyek különböző foglalkozásokat ismertetnek meg a gyerekekkel. Mindhárom feladat nagyon különböző volt, így mindegyiknél elsajátíthattunk újdonságokat.”

-mesélte lelkesen Fanni

Később azt is elmondta, kifejezetten kedveli, hogy az oktatók segítenek felismerni a lehetőségeket, miszerint hol tudunk különböző anyagokat, eszközöket beszerezni vagy épp “hol lehet lézervágatni”.

Az ékszer és kiegészítő képzés egyik ígéretes tehetsége Wakabayashi Noémi már gimnázium óta foglalkozik textilekkel. Kezdetektől fogva a kiegészítők, anyagmanipulációk, illetve formatervézes foglalkoztatták.

„A harmadik félévtől érzem nagyon izgalmasnak az egészet, mivel most szakosodtunk és alacsonyabb létszámmal sokkal jobban tudnak foglalkozni velünk az oktatók. Másrészt a tanárok közvetlenebbek és mindent beleadnak abba, hogy segítsenek. Megnyugtat, hogy tapasztalt emberektől tanulhatok.

Ebben a szemeszterben Vági Flórával eltérő korstílusú ékszerek újragondolása, átfogalmazása volt a feladat, így készültek el a 21. századi ‘etruszk’ ékszerek. Ez lényegében granulálás technika utánzás sajátos módon, az alapanyagok ellentétesek. Az eredeti etruszk ékszerrel szemben ez csakis 21.századi hétköznapi, olcsó, puha anyagokból készült. Lőrincz Réka óráján a lézervágás lehetőségeinek kihasználása volt az egyik feladat, míg a másik esetben plexiből kellett ékszert készíteni.”

A hallgatókkal folytatott beszélgetések után bezárult a kör, így teljes képet kaphattam a képzés minden egyes részletéről – mindkét oldalról. Az pedig, hogy összességében milyen vélemény alakult ki bennetek a Budapesti Metropolitan Egyetem közösségéről (és persze képzéseiről) csak rajtatok múlik. Bennem kétségtelenül pozitív nyomott hagytak.

Fotók / Photos: Schäfer Dávid