Grafikus, illusztrátor, divatrajongó és vérbeli alkotó. Farkas Janó munkáival pár évvel ezelőtt találkoztunk először a social media által. Az elmúlt évek során pedig nemcsak ő maga, hanem művészete, alkotásai is átalakultak, fejlődtek és mára sok szempontból még összetettebbé váltak. Ezúttal egy jót is beszélgettünk, hiszen a kreátort tervekről, divatról és persze leginspirálóbb munkáiról is kérdeztük.

Honnan indult az illusztrációk iránti szenvedélyed?

Ezt így nehéz lenne belőni időben, mert kiskorom óta jelen van az életemben a rajzolás, festés és gyakorlatilag magától jöttek ezek a dolgok és fejlődött az idő múlásával. Az első kiállításom tíz éve volt (18-19 évesen), akkor éreztem úgy, hogy most már szeretném megmutatni, nagyobb közönség elé tárni belső világom és az alkotásaimat.  

A munkáidban láthatóan nagy hatással van rád többek között a trash, valamint a hip-hop kultúra is. Mi az, ami a leginkább inspirál, megihlet, ha egy új projektről van szó?

Igen, ezt nagyon jól látjátok! Egész művészi pályám során végigkísér a zene, de talán ez egy sokkal régebbi szerelem számomra. Nagyon sok stílus hatással volt rám, amelyek hangulatai, érzései bennem maradtak és ezek gyakran most is táplálnak a művészetemben, az alkotásban. Legtöbb esetben inkább belső késztetés, alkotni akarás, valami új teremtése, ami előre visz a művészetben, bár ez nálam meglehetősen időszakos dolog, hiszen inspirálnak emberi testek, arcok, formák, textúrák, de van egy, ami örök és ez a zene. Elég sok megrendelést kapok külföldről, előadóktól, zenészektől, producerektől. EP cover és albumborító dizájnokat készítek a legtöbbször, ezek a kedvenceim közé tartoznak. Dolgoztam együtt több fotóssal, a világ több részéről, ezek nagyon izgalmas projektek, így talán a másik nagy kedvencemnek is mondhatom. Sokszor, ha látok például egy fényképet, egyből elképzelek magamban egy kész képet és pontosan tudom, hogy mit akarok belőle készíteni. Bevillan a végeredmény és egyszerűen megy minden magától.

Rengeteg tetoválásod van. Hogyan döntöd el, hogy mit varratsz magadra? Saját munkáid közül van esetleg olyan, amit szívesen látnál magadon?

Kicsivel több mint tíz éve készülnek tetkóim és ez nálam mindig hirtelen döntések, ötletek voltak, viszonylag könnyű dolgom volt, mert több barátom és most már barátnőm is tetovál. Ami leginkább én vagyok, az talán a “blackwork”, hiszen a legtöbb tetoválásom fekete, néha becsúszik 1-2 szín a fekete mellett, de ezek sem tipikus színes tetoválások. Sosem vonzottak a nagyon bonyolult, “fényképhatású”, árnyékolt minták, inkább a minimal, line-art, sketch-szerű vagy trash cuccok, esetleg dotworkkel ötvözve. Saját artwork még nincs rajtam, csak formák vagy elemek, amiket én terveztem, nyilván a legtöbbet én rajzoltam meg, de ezt nem tekintem annak, viszont több emberen is van rajzom külföldön. Volt olyan, hogy arra ébredtem, egy berlini srác küldött instán képet, hogy az egyik kedvenc grafikám ott volt a vállán, ennek nagyon örültem. Egy-két tetoválást én is készítettem barátoknak, ismerősöknek. Egyik kedvencem, amikor azt kérték, hogy a szignómat varrjam fel arcra, amit a képeimnél használok. Ez felemelő volt.

A rajzaid többnyire emberi alakokat ábrázolnak. Miért pont ez a téma? Milyen alakok, formák, témák fontosak még számodra az alkotás szempontjából?

A néma arcok szavak nélkül közölnek érzéseket, hangulatokat. Most éppen ezt az időszakomat élem, régebben sokkal szürreálisabb volt a művészetem, aztán volt egy darkos, nagyon fekete-fehér korszakom is. Most úgy érzem, egy időre ezeket kiéltem, de ez még visszatérhet. Igazából ez csak egy része annak, amit publikálok, ugyanis az utcán is megtalálható néhány munkám, például falakon, táblákon és más helyeken, más formában. Alapvetően grafikusként dolgozom, ezért vannak tök más munkáim, plakátokon, hirdetőtáblákon, webes felületeken ás magazinokban. Mindemellett ami még mindig visszatér az életembe, az a streetart, de az szintén egy teljesen eltérő világ.

Azt már tudjuk, hogy nagyon maximalista vagy. Minden munkádat publikálod vagy nagyon erős a “szűrőd”?

Igen, van pár ami egy “képzeletbeli” fiókban végzi és mondjuk fél év vagy egy év múlva megtalálom, alakítok rajta, felhasználom valamihez vagy teljesen feledésbe merül. A másik verzió, hogy tudatosan jegelem őket, amíg pár hasonló nem lesz és egyszerre publikálom, mint egy sorozat.

Nem olyan rég költöztél Budapestre. Mennyire változtatta meg mindez az életed, a látásmódodat vagy a témaválasztásaidat?

Szükségszerű volt a környezetváltozás, hiszen új inspirációkat hozott magával. Korábban is sokat voltam Budapesten a kiállításaim miatt, különböző projektek kapcsán, most így nem kell utazgatnom annyit munkák miatt. Eddig amúgy teljesen pozitívan éltem meg. A változás állandó nálam, sokszor kiszámíthatatlan vagyok, amit egyik nap imádok, aztán a következő nap kevésbé.

Beszéljünk egy picit a divatról! Láthatóan nem vagy közömbös iránta. Hogyan írnád le a te stílusodat, illetve melyek azok a márkák, stílusikonok, akik hatással vannak rád és a megjelenésedre?

A divat mindig fontos szerepet töltött be az életemben, mivel ez is egy önkifejezési forma. A baseball sapkákat és cipőket szenvedélyesen gyűjtöm. Igyekszem ritka darabokat beszerezni, ilyenek például a Supreme x theNorthface kollaboráció darabjai vagy a most aktuális Ralph Lauren x Palace kollekció. Ralph Lauren régi kedvencem. Mint minden másban, itt is szeretem kombinálni, ötvözni a különböző stílusokat, sosem tudok megragadni egy irányvonalnál, hiszen sokkal izgalmasabb váltogatni őket. A saját öltözködésemet nem igazán tudom bekategorizálni, de szívesen viselek hype streetwear cuccokat, nagyobb luxus márkákat – kombinálva vintage ruhákkal vagy kortárs designer darabokkal – , de közel áll hozzám a soft goth és az orosz trash vonal is.  Ikonok akik hirtelen eszembe jutnak: Sasha Trautvein, Luka Sabbbat Ian Connor, Sebastien White , Asap Rocky, Lil’ Peep, Kurt Cobain, de természetesen sok klasszikust tudnék még felsorolni, de lehet unalmas lenne.

Egy újabb év telt el. Hogyan értékelnéd 2018-at és mit vársz az új évtől?

2017-ben volt öt kiállításom, egy ruha kollaborációm.Ez az év azonban számomra inkább az új utak kereséséről szólt. Ezekkel pedig elértem egy szintet és mindig próbálom picit „magasabbra helyezni a lécet” saját magam előtt. Idén picit bezárkóztam, hiszen szükségem volt új inspirációkra, mindig valami újat szeretnék létrehozni és nem ismételni magamat. Az új év számomra a visszatérés lesz, terveztem egy limitált számú kapszula kollekciót és ezt szeretném majd bemutatni, ezenkívül tervezek kiállításokat Budapesten.