Ferencz Bori színekben és mintákban gazdag ruhái és kiegészítői szerintem mostanában a legizgalmasabb új tényezői a magyar divatiparnak – az elmúlt évek vonatkozásában, annak pedig különösen örülök, hogy több alkalommal is lehetőségem volt viselni közülük párat. A marosvásárhelyi lány karrierje egyre inkább ível felfelé, miközben nemcsak ő maga keresi a lehetőségeket, hanem legalább kétszer annyi meg is találja őt nap mint nap. A BORBALA márka megálmodóját intuíciókról, innovációkról, valamint legújabb sportruházati kollekciójáról kérdeztem.

Én először az ékszereiddel ismerkedtem meg, amelyek olvasztott műanyagokból készülnek különféle új formát adva a végeredménynek. Mibe vágtál bele korábban, a ruhák vagy a kiegészítők vannak veled a kezdetek óta? 

Igen, műanyag kupakokat olvasztok meg és abból készítem a fülbevalóimat. Hát jó kérdés, hogy mi is volt hamarabb, már az óvodában is ruhákat rajzoltam, de azok csak rajzok maradtak. 14-15 évesen pedig kartonból, illetve különböző textilekből készítettem fülbevalókat, mindig is a nem hagyományos anyagok érdekeltek.

A divatiparon belül megkülönböztetünk recyclingot, upcylingot és zero waste technológiát. A te kreációidra melyek a leginkább igazak?

Upcycling. Lényegében újrakomponálom a már meglévő ruhadarabokat, illetve patchworköket készítek a maradékból. A műanyagolvasztás a fülbevalók esetében pedig inkább recycling. 

Milyen sűrűn tervezel új kollekciót? Vannak-e technológiai kötöttségek ezzel kapcsolatban, na és persze mennyire inspirál a kísérletezgetés?

Azt mondanám, hogy szinte kizárólag csak kísérletezek. Jelen pillanatban nem is feltétlen kollekciókban gondolkodom. Az ipar nyomására persze van egy ciklikussága a bemutatóknak, de én ezt nem érzem annyira relevánsnak a 21. században. Mintha inkább egy régi szokás lenne, amit kétségbeesetten ismételgetünk, pedig a világ már régen továbbment, persze még nem is tudjuk pontosan merre… Technikai megkötés persze mindig van. Akkor tervezek új ruhákat, amikor van rá lehetőségem, meg kedvem is van hozzá. Valahol ez egy kicsit rólam szól. Számomra a munka öröme és az élmény a legfontosabb. És én ezt szeretném leginkább megragadni, közölni. Ruha így is, úgy is van elég a világon. Emellett valahány kollekciót terveztem, azok mindig valamilyen kapcsolatban álltak egymással. Egyik ötlet jön a másikból, tanulok a saját hibáimból, egy-egy ötletet újra előveszek, na meg gyakran egyik maradékából készül a következő. 

Rengeteg nemzetközi eseményen vagy jelen a márkáddal, milyen tapasztalataid vannak a külföldi közönséggel kapcsolatban? …és ami még érdekesebb: mennyire tudatos mindez?

Szeretek új helyszínekre menni, új emberekkel találkozni. Tudatos olyan szempontból, hogy igyekszem minél többet pályázni, minél több mindent kipróbálni és minél több helyen bemutatni a munkáimat. Egyszerű kíváncsiság, és van egy intuitív oldala is – mint általában a munkáimnak – , egyszerűen megyek, ahová húz a szívem. A tavalyi Dutch Design Weekre például egyáltalán nem készültem kiállítóként, én önkéntesnek jelentkeztem Eindhovenbe egy műanyag újrahasznosító csapathoz. Aztán ott derült ki, hogy mellesleg kiállítást is szerveznek. A Helsinki Fashion Weekre pedig úgy kerültek a fülbevalóim, hogy nyaralni mentem Berlinbe, ahol találkoztam egy divattervező párossal, akikkel régóta követtük egymást Instagramon, és pont a bemutatójukra készültek. Számomra mindenhol az a legnagyobb élmény, hogy ruhák, ékszerek kapcsán egymásra találunk hasonló ízlésvilágú, világnézetű emberekkel és ebből szuper élmények tudnak születni. 

A legújabb kollekciódban sportruházatoknak adtál új életet, hiszen patchwork technikával teljesen új darabokat hoztál létre. Az ékszerek és úgymond genderless ingek és ruhák után miért pont ezt az irányt választottad, mi volt az ihletforrás?

Ezeket a ruhadarabokat nem is tudom, hogy nevezhetem-e kollekciónak a szó klasszikus értelmében. Egyedi darabok, formailag nem is feltétlen kötődnek egymáshoz. Egy konkrét esztétikánál vagy formavilágnál most jobban foglalkoztat, hogy egyáltalán hogyan tud a divat releváns maradni, miközben dúl a globális felmelegedés. Ezekkel a ruhákkal szeretném kicsit meglepni, kizökkenteni az embereket, megkérdőjelezni, hogy hogyan is gondolunk a divatra. Ennek érdekében bátran nyúltam DIY ad-hoc ötletekhez. Mivel a szemünk önkéntelenül is megszokta a klasszikusan finiszált ruhadarabokat, én kicsit furcsa ruhákat akartam készíteni. Némelyik befejezetlennek tűnhet, összetákoltnak, vagy épp egy egyetemi kísérletnek. Úgy érzem, hogy ilyesmiknek ma mind helye lehetne az utcán. A divat annyira kifordult saját magából, hogy itt a szabadság, ma szinte bárki bármit felvehet, de ehelyett mindenki fast fashionben jár és ugyanúgy néz ki. Szerintem érdemes mindent felrúgni. Mi értelme mondjuk egy szép zakónak, ha annak az a története hogy a designt leutánozták, napi 10000 ugyanolyan darabot adnak el belőle világszerte, és egy 14 éves lány varrta? Ugyan mi tenne egy ilyen darabot jobbá egy ötször megfoltozott kopott blúznál? Az új ruha már nem a jólét vagy a tanultság jele. Ezért a kísérletezés frissességét probáltam átmenekíteni hordható ruhákba, laza darabokat készítettem, amelyeket az ihletett, amit éppen találtam. Inkább egy játéknak képzelem el őket, egy-egy kis meglepetésnek, ami ott lapul egy üzlet polcán vagy egy kiállításon, a néző pedig reagálhat rá és ha van kedve, beépítheti a saját hétköznapjaiba. Ennek a kollekciónak a folytatását inkább workshopokban látom, mint szériákban. 

Lévén, hogy a felhasznált anyagok elérhetősége miatt mindegyik teljesen egyedi, felmerült bennem a kérdés, hogy az anyagbeszerzés mennyire összetett nálad? Csak Magyarországon jársz után vagy van bevált külföldi forrásod is hozzá?

Most többnyire Magyarországon szerzem az alapanyagokat. Elég nagy a second-hand kínálat. Emellett persze a kolozsvári és marosvásárhelyi ócskapiac is a lelőhelyek listáján szerepel. Na meg a megunt ruhák innen-onnan, barátoktól és a saját gardróbomból.  De ez folyamatosan alakul, keresgélek mindenfelé.

Láthatóan szereted hordani a saját kreációidat, mennyire van hatással egy kollekció összetételére mindaz, ami te szívesen viselnél, valamint amit a márkád közönsége? Nem mellesleg: teljes az átfedés a két vonal esetében?

Valójában egészen új számomra hogy a saját ruháimat is viseljem. Ékszereimet mindig is viseltem, a ruhákat csak az elmúlt év során kezdtem. Egyelőre ez is elég intuitív. 

Ami pedig a legfontosabb: hol érhetők el jelenleg, illetve a közeljövőben a BORBALA márka termékei?

Jelenleg a Lollipop Factory-ban vannak ruháim. Ékszerek pedig a Wonderlab-ben és a Konfekcióban. Emellett éppen a Depop oldalamon dolgozok, hogy globális szinten is elérhető legyen minden.

fotó: Fülöp-Pál Ábel 
modell: Artemis / Visage Models 
smink: Virág Zsófi 
haj: Sum Csaba