Az elmúlt napokban nagyok sok pozitív visszajelzés érkezett hozzánk a héten bejelentett Fashion Week Tour kampánya kapcsán, melyek közül a legtöbb a különleges illusztrációkhoz volt köthető. Úgy gondoljuk, hogy Bajkó Renáta és művészete megérdemli a maximális figyelmet, hiszen mi magunk is hosszú idő óta követjük munkásságát, amely végül arra inspirált bennünket, hogy megszülessen együttműködésünk. Most azonban az alkotót kérdeztük a tervezésről, a rajzok ihletforrásairól és persze terveiről a jövőre nézve.

Habár divattervezőnek tanulsz a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, sokan szerintem először a karakteres illusztrációiddal találkoznak. Stílusában mennyire fedi a kettő egymást vagy épp építkezik egymásra a két “éned”?

A rajzaim a fő kiindulópont mindig, stílusban szinte ugyanaz, építkezek és kombinálom a jelenlegi trendekkel, ruhadarabokkal. Hozzám sokkal közelebb áll az „unwearable” ága a divattervezésnek. Még keresem az egyensúlyt e két dolog között.

Mesélsz egy picit a tervezői oldaladról is?

Minden egy gondolattal és kísérletek, vázlatok sokaságával kezdődik nálam. A tervezés és a megálmodás a kedvenc részem, mint szerintem minden tervezőnek. Az ötletelés részével töltöm el a legtöbb időt, talán ezért is szeretek az illusztrációkkal ilyen sokat foglalkozni. A folytonos kísérletezés talán az egyik legfontosabb és legizgalmasabb része és nemcsak rajzokkal, hanem anyagokkal is. Rengeteg anyagmanipulációt hozok létre: forma-, anyag-, mintavariációkat,  amelyeket ha akkor nem is, de talán majd a következő tervezés során ötletként felhasználok.

Honnan eredeztethető az illusztrációkhoz kötődő szenvedélyed?

Gyerekkorom óta rendszeresen rajzolok, talán az volt már akkor is a legkedveltebb elfoglaltságom. Egyszer egy magazinban találkoztam különböző dizájnerek divatillusztrációival és egyből magával ragadott. Tizedik osztálytól elkerültem a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumba és ott a textil órákon kezdődött minden. Ha az én munkáim nem is, de a többiek munkái mindig elkápráztattak és arra motiváltak, hogy majd egyszer én is hasonló divatillusztrációkat tudjak készíteni. Azóta is minden nap gyakorlom.

Mi adja a legfőbb ihletforrást?

Jelenleg a színek vannak rám nagy hatással. A művészeti suliban festészetből teljesítettem a leggyengébben. Nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy nem tudom jól használni a színeket. Talán most jöttem rá, hogy mennyire is sokat jelentek a színek, mert számomra ez lett mostanra az önkifejezés legjobb módszere.

A közösségi oldalon láthatjuk, hogy szeretsz kísérletezgetni a különböző digitális technikákkal. Szerinted hogyan képes egy művész időről időre megújulni és persze miben rejlik a te erőd, ha megújulásról van szó?

Én mindig is féltem attól, hogy egy idő után unalmassá válnak a munkáim és már nem tudok valami újat, izgalmasabbat alkotni. Túl sok mindennel szeretek foglalkozni, ezért nem tudok leragadni egy technikánál vagy témánál. Igazából bármiből tudok inspirálódni, nekem ez soha nem volt probléma és élek is vele. Egy illusztrációsorozat után mikor már úgy érzem elég, akkor áttérek egy másikra. Talán így sikerül is mindig valami újabbat mutatni. Ha mégis egy rossz napomon nem igazán működik a dolog, akkor is neki fogok, mert 50-100 kísérletből csak létrejön valami felhasználható, akár egy új kiindulási pont.

A munkáid rengeteg emberi alakot, arcot ábrázolnak. Hogyan választod ki az adott arcok vonásait? Mi a kiindulási pont egy új rajz előtt?

Nem igazán foglalkozok nagy válogatással, ha hirtelen megtetszik egy kép vagy ember, akkor lerajzolom. Soha nem igyekszem, hogy felismerhető legyen az a személy, mert pont az a lényeg. A kérdés nálam úgy tevődik fel, hogy mit tudok létrehozni, ha az én „énemet” összekapcsolom egy másik „énjével”.

A divatillusztrációk aranykora talán külföldön tapasztalható leginkább. Vannak olyan művésztársak, akikre felnézel vagy munkásságuk nagy hatással van rád?

Természetesen, jelenleg Donald Robertson van a legnagyobb hatással rám, de megemlítésre méltó  Alina Zamanova, Blair Breitenstein és Bil Donovan.

A jelenlegi csapásirány rengeteg lehetőséget rejt magában, hiszen a munkáid mondhatni elég sok dologba beépíthetők, mégis megmaradnak azok unikális jegyei. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Rengeteg tervem van, de nem ragaszkodom hozzá, majd az élet is hozza magával a lehetőségeket. Mindenképp alkotni szeretnék, mindegy, hogy mit, majd kialakul. Ami biztos,  lassan szeretnék egy új kollekciót tervezni és egy maszkmester tanfolyamot is elvégezni.