Meséljetek, dióhéjban, mi is az a FISE?

MR: A Fiatal Iparművészek Stúdiója 35 évvel ezelőtt jött létre, azzal a céllal, hogy segítse a pályakezdő iparművészeket a diploma utáni élet megindításában: könnyebben jussanak információkhoz, találják meg a közönséget. Jelenleg évi 16 kiállítást szervezünk itt a Kálmán Imre utcai galériában, egy-kettő csoportos, egyesületi kiállítást külföldön és eljutunk vidéki városokba is, évi egy-két kiállítással. Ezeken kívül vannak különböző projektjeink, előadásaink, FISE Esteket tartunk, Mátranovákon alkotótáborokat szervezünk nemzetközi vendégekkel. Hozzánk fűződik a Design Párbaj “megteremtése” is, emellett rendszeresen részt veszünk a Design Héten, sőt a Visegrád Artist Residency Programnak is részesei vagyunk. Nagy büszkeségünk, hogy az Ékszerek Éjszakáját is FISE tagok szervezik, ez az elmúlt 3 évben igazán neves esemény lett. Azt mondhatjuk, hogy a FISE ma már megkerülhetetlen a design szakmában. Akik komolyan veszik a szakmát és beletesznek mindent, azok pályájuk építése során nem hagyják ki a FISE-t.

Hogyan indultatok?

MR: 1982-re nyúlik vissza a történet. Ekkor diplomázott az Iparművészetin egy évfolyam, akik reggeltől estig ültek bent a műteremben, dolgoztak, majd a munka végeztével is együtt maradtak, együtt töltötték a szabadidejüket. A diploma megszerzése után ez a közösségi élet hirtelen eltűnt, ezért megalapították a FISE-t. Szükségük volt egy szakmai közösségre. Már a kezdeti létszám is 90 felett volt, az azt követő években pedig megszaporodott a tagok száma, ma már 340 tagunk van.

Hogyan épül fel az egyesület?

MR: A FISE-n belül szakonkénti egységek vannak, jelenleg tíz. A vezetőség is úgy áll össze, hogy minden tag egy-egy iparművészeti területet képvisel. Megfigyeltem, hogy a FISE hasznossága azoknál a szakmáknál kiemelkedő fontosságú, azoknak tud a legtöbbet adni, akiknek a munkája anyagok közvetlen alakításával kapcsolatos. Ilyenek az ötvösök, a textilesek és a keramikusok. Ők azok, akik otthon dolgoznak ugyan, de a kész munkákat kiállításon szeretnék megmutatni vagy fontos találkozniuk a vevőkkel. Velük szemben például egy grafikus vagy fotós online is tud dolgozni és munkát végezni, nincs kötve egy bemutatóteremhez. Általánosságban elmondható, a fő szempont a motiváció, hogy együtt erősebbek vagyunk, jobban tudunk kommunikálni, pályázni, célokat elérni.

Hogyan, mikor és ki csatlakozhat hozzátok? Hogyan zajlik a tagfelvétel? Feltétel a művészeti diploma?

KD: Júliusban, amikor a fiatalok végeznek az egyetemen és egyben van a portfóliójuk, mi ekkortájt szervezzük a tagfelvételt. A portfólió és egy személyes beszélgetés alapján döntünk. Fontos hangsúlyozni, hogy nem vagyunk kirekesztőek, nem a végzettség számít, hanem csak a behozott anyag, a portfólió, a munkák kvalitása az, ami eldönti, hogy felvételt nyer-e az illető. Egy teljesen outsider képzettségű, de nagyon jól dolgozó ember felé is nyitottak vagyunk, ilyen pl. Edőcs Márta is. Márta nem művészeti végzettségű, külföldön képezte magát különböző kurzusokon. Remek portfólió állt össze és nagyon jól csinálja azt, amit csinál – így természetesen felvételt nyerhetett.

MR: Megjegyzem, még nyeregtervező tagunk is volt. Különben elmondható, több tanár, de jogász és kertész is található a FISE alkotói között. Vannak olyan kollégák is, akiket egyáltalán nem vettünk fel, viszont egy esetben sem volt ebből feszültség.

KD: Senki sem távozik elkeseredetten, mert akiknek nem sikerül felvételizni, azok is kapnak útmutatást arra vonatkozólag, hogy hogyan és hol fejlődhetnének tovább.

MR: Akit felveszünk, az már képvisel valamit. Régi álmom, például hogy ha valaki kiállít, akkor írja oda a neve mellé, hogy FISE tag. Ez is egy célunk, hogy egy elitebb, minőségi csapat legyen a FISE.

Mit gondoltok, miért vonzó a FISE tagság?

KD: Amikor a fiatalok frissdiplomás művészként kilépnek az egyetemről, kétségbe esnek, hogy eddig ott voltak az egyetemi kiállítások és lehetőségek, de most hol fog kiállítani? Honnan fogja kapni a hírt a pályázatokról? Mindezeknek köszönhetően sokkal nagyobb az érdeklődés a FISE iránt és igyekszünk is kiszolgálni ezeket az igényeket. Vannak hírleveleink és pályázatfigyelési rendszerünk, ezeket megkapják a tagok, nem kell körülnézniük a különböző pályázatok után. Álláshirdetéseket, lehetőségeket is továbbítunk nekik. Kiemelném még a Fresh FIShEs kiállítást is, idén szerveztük meg kilencedik alkalommal. Ez január-február magasságában egy bemutatkozó lehetőség az újonnan felvett tagoknak. Volt olyan alkalom is, hogy olyan sok új tagunk volt, hogy két bemutatkozó kiállítást kellett szervezni. Remek lehetőség az is, hogy az összes nagy kiállításra, amit szervezünk, automatikusan meghívunk minden tagot, ilyenek a külföldi szakvásárok is. Rendszeresen részt veszünk a Belvárosi Fesztiválon, idén pedig a Pozsonyi Pikniken is kint voltunk. Ahol lehet, megadjuk az esélyt, hogy a tagok találkozhassanak a közönséggel.

MR: A Galéria emeletén van négy műteremszobánk is, ezeket rendszeresen a tagok rendelkezésére bocsátjuk. Nem határozott időre, a rendszer inkább úgy működik, mint egy inkubátorház. Hadd melegedjen meg és kapjon erőre az alkotó. Sok művésznél felmerül a probléma, hogy hol is kezdje el a munkát, illetve hol folytassa az egyetem után? A mostani budapesti bérleti díjak miatt pedig még rosszabb a helyzet. Van egy nagyobb, közös terünk is, ott szervezzük a FISE Esteket, a Design Párbajt és az egyéb programokat, mikor mire van igény: volt már angol tanfolyam, varró tanfolyam és jogi tanácsadás is.

Kicsit elszakadva a FISE-től, hogy érzitek, mi a helyzet magyar iparművészet, design fronton?

KD: Körülbelül tíz évvel ezelőtt, a Wamp megindulásával volt egy hat-hét éven át tartó felfutás itthon is, mindenki magyar design tárgyat szeretett volna venni. Úgy érzem, hogy ez már lecsengett és az emberek újra visszatértek a külföldi design és high fashion fetisizmusba. Nagyon jó időszak volt, ezt több tagunk is érezte, viszont az igazán szép időszak véget ért. Többek között emiatt is szeretnénk külföld felé nyitni, ami persze nem könnyű.

MR: Pozitívum, hogy sok fiatal választja ma a kreatív szakokat, remélem ez a mi tevékenységünknek is köszönhető, hiszen Budapesten és az országon belül is, kiállításainkkal visszük el az iparművészetet a fiatalok közé. Immár benne van a levegőben, hogy érdemes művészeti (nem csak képzőművészeti) pályát választani, ebben kipróbálni magukat. Ez is azt jelzi, hogy van feladatunk, tennünk kell róla, hogy mindig legyen utánpótlás. Ha nincs a FISE, akkor szinte már alig van szervezet, aki a designt képviselje.

KD: A vidéki kiállításaink sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szombathelyi kiállításunkat a helyi szakemberek az év egyik legjobb tárlatának tartották és büszkék voltak rá. Mindenkit meglepett, hogy egy teljesen más típusú, igazán tartalmas kiállítást kaptak, ami a látogatókat a vártnál sokkal jobban megmozgatta.

Mire vagytok a legbüszkébbek a FISE életében?

KD: A 35 éves katalógusunk és az évfordulóra szervezett, szeptemberi kiállításunk annyira központi elégedettséget váltott ki, mind a szakma, mind a tagok részéről, hogy ezt mindenképpen kiemelném. Katyi Ádám tervezte meg a katalógusunkat, ami nagyon szép lett és mindenki nagyon örült neki.

MR: Hatalmas munka volt, úgy érzem, jól vizsgáztunk. Ha szabad más jellegű példát is hozni, büszkeségünk, hogy már FISE baba is született! Így kapcsolatépítés szempontjából is jók vagyunk (nevet).

KD: Nagyon jó érzés, amikor két művész, akik korábban nem is ismerték egymást, összefog és közös projekten dolgozik. A külföldi kiállítások és szakvásáros kitelepülések szakmai kirándulások is, itt nem csak babák születnek, hanem közös projektek is. A FISE-ben és egyben a magyar designban is azt szeretik elsősorban külföldön is, hogy ahány tervező, annyi különböző munka. Például ha csak tíz tervezőnk van kint egy kiállításon, az is kicsit olyan érzést kelt a látogatóban, mintha nemzetközi művészek munkáiból állt volna össze az anyag, mert annyira eltérőek az alkotások. A Shapes of Hungary is nagy büszkeségem, ez a FISE külföldi szakvásáros brandje és eléggé befutott az utóbbi időben. A Shapes of Hungary idén harmadszor jelent meg a bécsi Blickfangon, de ott voltunk a 2013-as TENT – Londonon, a 2014-es Designjunctionon. A barcelonai Disseny Hubban Formes d’Hongria címmel kiállítást és konferenciát is szervezett Egyesületünk. 2016-ban a FISE Magyarországot, mint vendég országot két kiállítással képviselte a Litván Designhéten, ahol a 2016-os Litván Design Díj (Good Design) odaítélésében két zsűritag delegálásával is nagy szerepet játszott.

Milyen tervei, vágyai vannak a FISE-nek?

KD: November végén egy kifejezetten design vásárra megyünk Ostravába, Csehországba kiállítani, szeretnénk minél jobban teljesíteni, minden szakágból viszünk ki tervezőket. És hogy mit jelent minél jobban teljesíteni? Nekünk tényleg az a siker, ha egy FISE tagunk elismert tervezővé válik és ebben a külföldi útjaink nagy szerepet játszanak. Tagjaink között számos nemzetközileg is elismert tervező van, mint Borkovics Péter, Simon Zsolt József vagy Tompa László. Például Tompa László is a FISE Shapes of Hungary kiállításán futott be, most is az a vágyunk, hogy a kiállított tervezők esélyt kapjanak a nemzetközi elismerésre. Kifejezetten úgy válogatjuk be az embereket a kiállításokra, hogy arra az adott országra vonatkoztatva legyen jó a design. Nem ugyanaz az anyag megy ki Barcelonába, mint például Bécsbe vagy Londonba, mivel teljesen más az ízlés. Most a csehekhez próbáltuk összeválogatni azokat a dolgokat, amiket odavalónak érzünk, végül egy nagyon letisztult vonal alakult ki, amiben olyan kuriózumok kapnak helyet, mint például Hegedűs Zsanett ezüstszálas ágyneműi vagy Strohner Márton karakteres porcelánjai. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy fog sikerülni.

MR: Hosszútávon pedig az a feladatunk, hogy működésünket, az alkotók támogatását folyamatosan tudjuk biztosítani, ehhez ügyesen és okosan támogatókat keressünk. A politikától most is függetlenek vagyunk, de szeretnénk anyagilag is önállóbbak lenni. Projektjeinket, mint a Mátranováki FISE Alkotóház, a Shapes of Hungary kiállítások vagy az Ékszerek Éjszakája, tervezzük erősíteni. Ugyanez vonatkozik a FISE Estekre is, örülnénk, ha rendszeresebbek lennének és keresett eseménnyé nőné ki magát. Külföldön is jó lenne Design Párbajt szervezni, elterjeszteni. Minden egyes területen jobbá és aktívabbá akarunk válni, ezt megvalósítani nagy feladat, de hisszük, hogy sikerülni fog.

Ha betekintenétek a FISE világába, látogassatok el a galériába, legközelebb Varga Gábor Ákos fotográfus “Valahol” című kiállításával találkozhattok!

Írta: Csalár Dorina

Fotók: Tóbi Gergő