Szeptember 25-én új évaddal tér vissza Showroom Trip (itt tudtok regisztrálni) programsorozatunk, amelyet a különleges táskáiról híres designer, Abonyi Alma új szerelemprojektjével nyitunk meg. A Rezina Studio ad majd otthont az Alma Abonyi márka új showroomjának, műhelyének, valamint számtalan olyan kreatív közösségi programnak és workshopnak, amelyek által a tervező rég vágyott álmai öltenek majd testet. Almával a Rezina alapításának körülményeiről, a kollekciói jövőjéről és persze a közösség építő erejéről is beszélgettem.

Alma 2013-ban alapította márkáját, amikor “Phoenix” kollekciója is debütált.

Mi is pontosan a Rezina Studio és hogyan alakult ki a neve?

A Rezina Studio egy idén ősszel induló alkotóműhely, amelyet főként a különböző művészgyanta workshopok fognak fémjelezni, de más jellegű tematikus eseményekkel is készülünk. Egy igazi kreatív energiáktól szikrázó bázis, mely egyben aktív, kortárs képző- és iparművészek műterme is lesz. A műhely megszületése kéz a kézben járt azzal az elképzelésemmel, hogy gyantás workshopokat szeretnék tartani. Nem is tudom megmondani, hogy előbb találtam a helyet vagy előbb találtam ki a workshopokat, nagyon egyszerre történt minden az év legelején. Szóval megtaláltam ezt a szuper atmoszférával rendelkező helyet, ami akkor még igencsak csiszolatlan gyémántként festett (nevet). Tudtam, hogy itt “agyeldobós” alkimista szeánszok lesznek és szerettem volna, ha a hely neve ezt is tükrözi. A gyanta szóval játszottam (angolul “resin” – a szerk.), de nem akartam ennyire direkt dolgot, aztán a vicc kedvéért megnéztük, hogy latinul hogy hangzik és tádám: “rezina”. Ebbe körülbelül azonnal beleszerettem, hiszen benne van a lényeg és kis csajos hangzása van, könnyen megjegyezhető, jól tipózható. Kell ennél több?!

Milyen workshopokkal készülsz idén és mi alapján állítod össze őket?

Ú, rengeteg ötletem van! Szeretnék basic workshopokat tartani, ahol el lehet sajátítani az alapokat, meg majd haladóbbakat is, ahol egészen komplex dolgokat egyaránt meg lehet majd valósítani. Most az ékszer és a lakásdekor vonalon fogunk mozogni, aztán meglátjuk. Szeretnék majd lámpákat, asztalokat is, de ezek már nagyobb falatok. Illetve tekintve, hogy ez nem egy önkényes alkotási folyamat, természetesen olyat dolgokat szeretnék tanítani, amire igény van. A következő időszak erről is fog majd szólni, hogy ezeket felmérjük, kitapasztaljuk. Nekem most amúgy a személyes kedvencem a “pour art” technikával készített tálcák, alátétek. Abszolút meditatív a készítési folyamat és olyan látványos a végeredmény, hogy szerintem ez egy nagyon szerethető workshop lesz. Ráadásul teljesen kezdőknek és már gyakorlottabb alkotni vágyóknak is maximális élményt nyújt.

Mi a fontos számodra egy ilyen közösségi térben?

Annyira vicces, hogy ez a dolog tényleg teljesen önszerveződő volt abban a tekintetben, hogy közösségi térré is vált, a privát műhelyen kívül. A műhely kérdés amúgy alapvetően nehéz ügy a fiatal művészek körében, az egyik legnehezebben áthidalható probléma, mert már a műterem bérlési költségek is az egekben vannak és mindenki sakkozik, hogy mivel, hogyan hozzon kompromisszumot. Az elmúlt két évben én például a Dürer kertben béreltem egy kis huszonhét négyzetméteres szobácskát, melyhez leginkább a büfé nyitvatartásától függően volt mosdó vagy bekéredzkedtem másokhoz és mindezt lakáspiaci árakon körülbelül…Nyilván az ember győzködi magát, hogy jó ez, jobb a semminél, meg ilyesmik, de most már őszintén bevallhatom magamnak, hogy csak tűzoltásra volt jó, de valódi alkotó folyamatokra képtelen voltam ott. Jaj, agyon elkanyarodtam a témától… Szóval vissza a kérdéshez, nagyszerű példaképem van Domokos Dóri személyében, aki a Clique Design Studiot vezeti, hogy hogyan is kell összefogni egy csapatot és szárnyakat adni egy kreatív térnek. Nyilván ez egy teljesen más sztori lesz, de valahogy még is hasonló. Dóri nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy hogyan válogatta össze a studio tagjait. Nekem ebben kicsit egyszerűbb dolgom volt, mert nagyon jó barátnőimmel leszek együtt a Rezinában, akikkel már nagyon sokféle kontextusban dolgoztunk, sírtunk és nevettünk együtt. Ha pedig egy összetartó közösség van, akkor ott nagy baj szerintem már nem lehet.

Bőr, gyanta és karbon. Három nagyon különböző anyag, amely nagyban meghatároz téged alkotóként. Melyik miért kedves számodra és szerinted fúzióra léphetnek ezek egymással valaha a munkásságod során?

Hmm.. Végülis igen. A gyanta volt az első szerelem, a karbon egy következő lépés volt. Ő nehezen adta magát, sokat kellett küzdenem érte (nevet). Amúgy a karbon és a gyanta nem áll annyira távol egymástól, mert a szénszövet felhasználásához elengedhetetlen a gyanta, ők így működnek. A puha bőr viszont már kontrasztot mutat a hideg, merev kompozit dolgokkal. Ez funkcionálisan is szükséges a karbontáskáknál, de ideológiailag is szeretem az ellentéteket ütköztetni. A bőr szeretete amúgy így kúszott be az életembe, hogy először csak egy szükséges dologként tekintettem rá, hogy a merev tárgyaimat használhatóvá tegyem és eközben jöttem rá, hogy milyen csodálatos is valójában. Hogy fúzióra léphetnek-e egymással valaha? Szerintem elég sűrűn előfordul, de van egy kapszula kollekcióterv a fejemben, ahol körülbelül fele-fele arányban lennének. Remélem most majd a Rezinában végre ez is testet ölt majd!

A táskáidért rajongó követőid biztosan kiváncsiak, hogy mindez milyen hatással lesz az új kollekciódra! Szóval meg is kérdezem: mit várhatunk legközelebb az Alma Abonyi márkától?

A következő kollekció még ettől független, egy kollaboráció eredményként fog napvilágot látni. Illetve dolgozom egy új táskamodellen is, de ez még nagyon a tesztelés fázisában van, szerintem kell még kis idő, hogy kiforrja magát. Igazából a Rezina majd most fog tudni inspirálni, hogy ha már ott leszek. Eddig nagyon lefoglalt és eléggé le is terhelt a felújítás. Nem egyszerű feladat ma egy ilyen projekt. Azonban abban biztos vagyok, hogy sok izgalmas új ötlet melegágya lesz és végre újra nekifoghatok a fent említett új karbon projektnek is.

Fotók: Oláh Attila