Vajon mi rejtőzik a maszk mögött?

Az oldal olvasói többnyire tisztában vannak a különböző maszkok, illetve fejdíszek iránti rajongásommal. Ha mégsem, akkor most ezen szevedélyemet kívánom megosztani mindenkivel. Valahányszor takarásba kerül annak a személynek az arca, akihez éppen beszélünk, vagy egyszerűen csak megfigyeljük, kérdések, de talán inkább értetlenség merül fel bennünk. Ezt alapvető biológiai természetünkhöz igazodva igyekszünk megfejteni és kideríteni annak okát vagy éppen amögé látni. A maszkok kultúrája meglehetősen összetett, így már az elején leszögezném, hogy nem végeznék teljeskörű és minden tekintetben részletekbe menő elemzést. Vegyük tehát ezt csupán egy elgondokkodtató téma-, jobban mondva kérdésfelvetésnek, melynek célja az olvasó mint érdeklődő és kíváncsi egyén kiszolgálása és egy új gondolatmenet elindítása. Egyfajta érdekes és izgalmas utazás a fantázia és a múlt tengerén, amely a mai napig hatással van a high fashion birodalmakra (és a filmművészetre egyaránt).

“A maszk alatt nem csak egy ember van, a maszk alatt egy eszme rejlik.”

– egy velős gondolat a “V mint Vérbosszú” című kultfilmből

Köznyelvi értelemben a maszk viselése az önmagát álcázó, másnak mutató személy sajátja, tulajdona. Gondoljunk csak azokra a bizonyos szófordulatokra: „maszkot hord” vagy éppen „nem mutatja meg valódi arcát”. A maszk a latin larva szóból ered, az átváltozást, átlényegülést, elrejtést jelent egyszerre. Ez a misztikus atmoszféra pedig időről időre kutatók millióit csigázza fel. A maszk alapvetően két funkcióval rendelkezik, egyszerre védelmez, vagyis oltalmazza az Én-t, tehát az individuumot, illetve át tud lényegülni azzá a tulajdonsággá, amit képvisel: jelentésének lényévé válik.

Identitásunkat a testünkre vetítjük ki, de elsősorban az arc az, amivel énünket azonosítjuk.

A téma kapcsán egy kedves barátomat, Sárkány Kinga pszichológust is megkérdeztem. Kinga megosztotta velem, hogy a természeti népeknél a maszkok a természettel, állatokkal, a temetkezési és a beavatási rítusokkal állnak kapcsolatban. Az állatmaszkok például azt az ösztönös tudást, erőt képviselik, amit az állat jelképez, felvétele által ez az erő átruházódik viselőjére. A halotti maszkok esetében az álarc tartja féken az elhunyt szellemét, így megakadályozza, hogy a halott lélek kiszabaduljon – ellenőrzi, és visszatartja a lelket. A maszkok viselése által a viselő átlényegül annak tulajdonságaival – legyen az elhunyt vagy állat, ugyanakkor veszélyes is lehet, hiszen hatalmába kerítheti őt. A karneváli maskarák nem elrejtik, hanem épphogy felfedik a sötét, démoni erőket. A görög-római kultúrában a színházi maszkok terjedtek el, amelyek karaktereket jelenítettek meg. Tehát történetük hosszú időre nyúlik vissza.

“A görög dráma kezdetben egy maszkos rituálé volt, idővel azonban a vallásos aspektus háttérbe szorult a szekularizáció és a szórakoztatás javára. Indonéziában, Indiában, Kínában, Japánban és Európában a maszkos színjátszás napjainkig fennmaradt, többé-kevésbé vallásos jelleggel.“

Az álca megválasztása önkifejező erővel bír: általa megélhetjük azokat a tulajdonságokat, vágyakat, amiket elnyomunk magunkban, melyeket nem mertünk megélni, elutasítunk, vagy egyszerűen csak nem tudunk róluk- erőt és önbizalmat ad, és közben védi az én-t.

A Maison Margiela divatház a maszkokat váltogatja az arctalansággal. Az álarcok, a szemek kitakarása, vagy a fej egyszínű textíliával való bevonása inkább a tárgyiasítás eszköze. Neutralizál. A divattervező játszik a közönséggel, akit annyira zavar az arctalanság, hogy nem tud másra koncentrálni – pont ezzel hívja fel a figyelmet a maszkokra és álarcokra. Vagyis pont az válik hangsúlyossá – így divatfelületté -, amit nem sok divattervező tud/akar kihasználni.

Arctalanság és maszkok között van különbség, de abban mindkettő egyezik, hogy lehetőséget jelent: nincs arcom, így akár te is lehetek. Bárki. Lehet ez a modellek tárgyiasításának jelképe vagy éppen maga a társadalomkritika. Ugyanakkor előfordul, hogy szimpla avantgárd eszköz. Mind a maszkok, mind az arctalanság a divattervezőre is utalhat, akinek kilétéről nem igen tud senki semmit, még a nemét sem – ahogy a maszkok is elrejtik, hogy az illető modell férfi vagy nő. Ars poetica, társadalomkritika vagy karikatúra a lehetőségek végtelen tárháza áll előttünk. Egy dologra azonban biztosan tökéletes, mégpedig a kíváncsiság felcsigázására.

A valóság csupa maszk.

Képek forrása: PopSugar