Ahogy ígértem, folytatom mérhetetlen mennyiségű gondolatom kibontását az április végén megrendezett Budapest Central European Fashion Week (a továbbiakban: BCEFW) kapcsán. Előző írásomban az új szervezés, helyszín és természetesen a tervezői szelekció aspektusából igyekeztem teljes körű képet adni és párhuzamot vonni vagy épp különbségekre felhívni a figyelmet a sokat megélt “magyar divathét” vonatkozásában.

Tekintve, hogy valóban megnövekedett a designerek létszáma, több részben fogom publikálni analitikus beszámolóimat, melyek első alanyai két külföldi és két hazai tervező. Ahogy a bemutató márkákkal kapcsolatban említettem, kissé talán kontrasztosnak tűnhet a paletta, de ha másról nem is, egy ilyen sokszínű scheduleről mindenképp megállapítható a piac relevanciája, miszerint mennyire sokrétű vásárlói igényeket képes kiszolgálni egy-egy régió. Talán mégis jobban teljesítünk, mint gondolnánk?

A három napos rendezvény egyik abszolút fénypontjával kezdeném, mégpedig Jiri Kalfar kollekciójával, aki valósággal elhozta számunkra a viktoriánus korszak ragyogását és uralkodói esszenciáját, miközben kellemes emlékeket idézett fel bennem tudatos és gyönyörű ívvel rendelkező bemutatójával. S habár stílusában egészen mást képvisel, mint az egykori USE Unused, mégis hasonló ívet vezet végig a kollekción – ebből fakadóan katarzisélménnyel ajándékozott meg a tervező. A sziluettek és szabásvonalak megidézték a 19. századi ikonikus fazonokat a fűzők és hangsúlyos gallérok által, miközben gyönyörű kékek és arany részletek “közreműködésével” elevenednek meg a darabok a viktoriánus éra 21. századi reinterpretációjában.

A cseh designer – aki nem mellesleg eredetileg balettművész volt – ebben a szezonban Londonban is debütált a Fashion Scout keretein belül, amely egy remek ugródeszkaként szolgálhat a jövőben a nemzetközi sikerek elérése érdekében. Nagyon izgalmas, ahogy a tervező a nőies és elegáns vonalak mellett egy kicsit a nemek közti összemosódást is megízleli kreáción keresztül. Mindemellett a márka filozófiája minden look esetében a nőiség büszke reprezentációját hirdeti. Végül, de nem utolsósorban mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a zero waste politikát követve Jiri Kalfar is lokálisan szerzi be matériáit, illetve gyártja azokat. Izgatottan várom a következő szezont a designer tolmácsolásában!

Abodi Dóra üstökösként tért vissza a magyar kifutóra, hiszen a nemzetközi sikereiről is ismert tervező jó ideje nem prezenálta kollekcióit hazánkban. Pontosan az ilyen jellegű “nézői” kihagyás miatt talán nagyobb volt a differencia az egykor megismert márka stílusjegyei és vonalvezetése között, mint valaha. Ahogy azt már sokszor tapasztaltuk, a legtöbb designer az “erős nőket” hívja életre kollekcióikban, pontosabban azokat nekik dedikálják, miközben mégsem feltétlenül nevezhető közhelynek ez a kijelentés, hiszen minden kreátor a saját alkotói nyelvére formálja azt a perszónát, aki megtestesíti mindazt, ami – adott esetben – az Abodi nőt is jellemzi.

Az őszi-téli kollekcióban felváltva bukkantak fel a hétköznapi ruhatárba jobban beépíthető és az inkább teátrális színpadi darabok, melyek egy dologban biztos nem szenvedtek hiányt, mégpedig fodrokban! A tervező barokk futurisztikája ezúttal a hollywoodi, olasz és francia femme fatale karaktereket idézte meg a divat szemiotikáján keresztül. A designer anyagpárosításai és manipulációi még mindig hibátlanok, így történhetett meg az, hogy a farmert rendkívül nőies és elegáns kreációkhoz egyaránt bátran használta. Dóra tervezői bátorsága mindenképp elismerésre méltó, az pedig, hogy az egyensúly mennyire billen a könnyebben értékesíthető vagy épp vörös szőnyeges darabok irányába, talán lényegtelen is, hiszen a végeredmény magáért beszél.

Katarzyna Skorek Nah-Nu névre keresztelt márkája szintén egy üde színfoltja volt az első Budapest Central European Fashion Weeknek, még akkor is, ha túl sok szín nem jelent meg a vörös, pink és fekete tónusokon kívül a kollekciójában. A bemutató nyújtotta drámaiság láthatóan mindenkit kizökkentett addigi állapotából, de tette ezt a lehető legjobb értelemben. A márka új őszi-téli kollekcióját Tadeusz Kantor, a legendás lengyel művész munkássága ihlette, aki egy személyben volt festő, művészeti és színházi szakíró, díszlettervezõ. Utóbbi kapcsán jött maga az ihletforrás is, hiszen a művész egy korábbi darabja próbáján több jelmez is elszakadt vagy tönkrement, amely annyira megfogta a Nah-Nu megálmodóját, hogy erre a konstrukció-dekonstrukció ellentétpárra építette a teljes gyűjteményt (érdekes lenne összevetni Hegedűs Dóra csodás diplomakollekciójával, amely szintén hasonló elemekre építkezett a szubkultúrák vonatkozásában). A már-már alkotásoknak nevezhető darabok különböző kivágásokban, cut-out megoldásokban elevenednek meg, miközben Tadeusz Kantor sötét karaktereit is megidézik a monokróm jelmezekben.

A transzformáció csodás jelenségére épülő kollekció aligha nevezhető hétköznapinak, egyúttal pedig Katarzyna Skorek gondolatait is életre kelti, miszerint a divatra művészetként tekint és a ruha, melyen dolgozik idővel egy művészeti objektté válik és válik eggyé viselőjével. Mi kell még?

A Je Suis Belle-t garantáltan nem kell bemutatni senkinek, hiszen a márka már önmagában garancia egy emlékezetes showra és egy egyedülálló kollekcióra. A 2005-ös alapítású brand minden szezonban valami egészen újjal lep meg minden divatra és művészetre érzékeny érdeklődőt. A legfrissebb őszi-téli darabok hozzák a már jól bevált attribútumokat, úgy mint a couture, azaz kézzel varrt, hímzett részleteket, ugyanakkor pont eleget újít az összképet tekintve.

A fényesebb felületű anyagok műszőrmével párosítva remekül újraértelmezték a különleges elegancia egy eddig nem látott dimenzióját. Mindeközben a Magashegyi Underground ikonikus dalaiból készült mix szólt a kifutón vonuló modellek határozott lépteivel kollaborálva. A Feliciti King márkával közösen megálmodott sapkák pedig a street wear vonalat emelték be a látványba, de a hímzésekkel és applikációkkal már egy egészen új nőalakot elevenített meg. Természetesen nem Hetty nénit, hanem egy annál sokkal excentrikusabb, tudatosabb és intellektuálisabb személyiséget, aki nem fél sem a színektől, sem a mintáktól, de legfőképp egyénisége fokozott méretű kifejezésétől öltözködése által. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül Bocskor Bíborka zárta a showt.

Fotók: Holecz Endre