Nem is olyan régen egy nagyon gazdag kultúrával rendelkező országban jártam, hiszen meghívást kaptam a Tunis Fashion Week-re, egyúttal pedig alkalmam nyílt felfedezni a tunéziai tradíciók, valamint kortárs divat aktuális helyzetét, na és persze részletesebben is megismerni annak történelmét. 

Nagyon izgatott voltam a lehetőség miatt, hiszen általában egy divathét egyfajta leképeződése annak, hogy a lokális szakemberek hogyan látják, interpretálják a nagybetűs divatot egy olyan kultúrában, melyeben az örökség, valamint a hagyományok tisztelete legalább annyira fontos, mint az innovációk konzisztenciája.

A Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal által szervezett út egy meglehetősen alapos és komplex képet segített kialakítani az ország kultúrájáról és az ott élő emberek látásmódjáról, hiszen elképesztően változatos programokon vehettünk részt útitársammal, Viszkok Fruzsival. 

A fő úti célunk ugyabár a már korábban említett Tunis Fashion Week volt, melyet idén már 11. alkalommal szerveztek meg a helyi szakmabeliek, ezzel is egy remek platformot biztosítva a tehetséges fiatal tervezőknek. Na és persze egyúttal összekötve őket nemcsak a tunéziai sajtó képviselőivel, hanem az akár Párizsból, Milánóból, valamint Budapestről érkező meghívottakkal. A már korábban is említett “örökség” itt azonnal tetten érhető volt, hiszen a bemutatókat a közeli amfiteátrumban rendezték, ahol egyszerre találkozott a múlt és a jövő, hiszen a helyi tervezők legújabb kollekcióit vehettük szemügyre.

Összhatás és a kollekció ívét tekintve számomra Anissa Aida, valamint a két kollekcióval is debütáló Seyf Dean volt a legemlékezetesebb. Utóbbi esetében a tunéziai divatszakértő egyszerre készítette el saját Narciso névre keresztelt márkájának legfrissebb kreációit, valamint az utolsó napon megfejelte mindezt egy hármas kollaborációból született férfi és női gyűjteménnyel, melyben a Sasio, valamint Blue Island brandek voltak a társai.  

A tunéziai utazás egyik legemlékezetesebb programja a Maison de l’Artisanat elnevezésű városrészben tett látogatásunk volt, amely lényegében egy kis alkotói “falu”, ahol több mint ötven művész műhelyébe nyerhettünk bepillantást, így a divat, valamint stílus fogalmát kiterjesztve láthattunk lakberendezési tárgyakat, tradicionális tunéziai bútorokat, ékszereket, ráadásul egy mozaikkészítő műhelyben is alaposan bemutatták nekünk az elkészítési folyamatokat. Nagyon motiváló volt látni, hogy mindegyik alkotó egyik legfőbb szempontja az volt, hogy a mennyiség helyett a minőségre koncentráljon, ezért mindannyian meghatároznak egy rendelési limitet, amely keretén belül garantálni tudják a magas színvonalú termékeket.

Végezetül ejtenék pár szót Tunisz városáról, ahol a gyönyörű épületek mellett az utcán hömpölygő tömegek is valahogy a városkép inspiráló részét képezték számomra. Nem mehetek el szó nélkül a csodálatos ajtók mellett, melyek kidolgozottsága egészen egyedülálló volt. Habár Sidi Bou Said atmoszféráját nehéz volt felülmúlni, hiszen első nap a kis kék és fehér színben pompázó faluban kezdtünk, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a Tuniszi-öbölre. A már-már spirituális központnak is nevezhető faluban csak és kizárólag fehér házakat építhetnek kék ajtókkal (na jó, egyetlen sárga kaput jóváhagytak), mellyel kapcsolatban felkészült idegenvezetőnk, Sarah azt is elmondta, hogy rengeteg híresség vásárol magának a környéken egy-egy nyaralót, emiatt pedig az amúgyis magas árak egy picit tovább emelkedtek.

Mivel szeretném, hogy ti is minél inkább átéljétek az engem ért élményeket, összeállítottam egy utazási naplót, melyhez Mészáros Lúcia egyedi illusztrációkat is készített. Nagyon szépen köszönöm a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatalnak a bizalmat, Viszkok Fruzsinak a szuper társaságot és Sarahnak a pontos és lelkiismeretes idegenvezetést!