Divat

“Aggasztónak tartom az egyre növekvő közönyt!” – Interjú Kalicz Klára tervezővel

Kalicz Klára munkásságát évek óta lelkesen követem, hiszen minden kollekciója egészen más irányt vesz és sokszor inkább művészeti alkotásoknak nevezhetnénk őket, mintsem egyszerűen ruháknak vagy kiegészítőknek. Látványos kreációi mögött pedig egy nagyon komoly hitvallás és filozófia található, amelyről most magát a kreátort kérdeztem, na és persze legújabb “Under The Skin” elnevezésű kollekciójáról is beszélgettünk, amely egy nem akármilyen disztópikus világba kalauzol el bennünket.

Maga a tervező, akinek alkotói stílusjegyei egyedülállóak a magyar divatszférában.

Nagyon érdekes ahogy a művészet és divat között mindig létrehozol valami újat. Hogyan találtad meg a saját hangodat, illetve mennyire lehet sikeres egy ilyen jellegű márka jelenleg Magyarországon szerinted?

A saját hangom felfedezése abszolút ösztönösen jött. Ahogy elkezdtem ruhákat tervezni, mindig ezek a vad, hideg, sötét és tüskés ösztönlények bukkantak fel. Szerintem ezek az ősi állati erők mindenkiben benne lakoznak. Felvállaltam, hogy a divat egy keskeny határmezsgyéjén mozgok, amely közönsége egy elég szűk réteg. Nem célom semmilyen igényt kiszolgálni, kollekcióimat inkább öltözetekben megfogalmazott művészeti projekteknek, jelmezeknek tekintem. Nekem a „márka” nem egy üzleti vállalkozás, hanem kompromisszummentes, szerelemből készített projektek sora. Ezeket általában jelmeztervezői és reklám-stylist munkáimból finanszírozom, legutóbbi kollekciómat pedig a MANK Kozma Lajos iparművészeti ösztöndíj támogatásával készítettem el. Szerintem annyira lehet sikeres egy ilyen márka Magyarországon, amennyire kis országunk erre a stílusra nyitott szűk rétege lehetőséget ad. Habár ruháim rendszeresen szerepelnek videoklipekben, reklámfilmekben és fotózásokon, és megrendelésre is készítek ruhát, nem ebből élek. Céljaim közt viszont szerepel, hogy az általam tervezett öltözeteket könnyebben hozzáférhetővé tegyem külföldön is, így tágítva a márka fejlődésének határait.

Egyre népszerűbb a divatban is a gendersemleges megközelítés. A te művészetedben mennyire meghatározók a nemi szerepek?

Nagyon érdekesnek tartom a gender-elméleteket, a szakdolgozatomat is ebből a témából írtam. Viszont a női ruháim abszolút nőiesek, a férfi öltözetek pedig maszkulinok. Inkább hiszek a lehetőségek kitágításában, mint a nem-specifikus jellegek eltörlésében. Számomra a ruháimmal kapcsolatos gender-semleges vágyam, hogy a női ruhákat férfiakon a férfi ruhákat pedig nőkön lássam viszont. Egy ilyen fotózás is mindenképp szerepel a terveim között.

Meglehetősen széles skálán mozog a kollekcióid anyaghasználata. Milyen matériákkal dolgozol a legszívesebben?

Imádom az alternatív anyaghasználatot, sokkal nagyobb teret enged számomra az önkifejezésre. A nem textil alapú anyagok – mint a fém, fa, gumi és hasonlók – bevonása pedig igazi kihívás. Szeretek fémmel dolgozni, mert ez az anyag amellett, hogy alapvetően merev és rideg, megfelelő módszerekkel kiválóan alakítható. A fém ezen kettőssége nagyon közel áll a világomhoz és a mondanivalómhoz, de gyakorlatilag bármire nyitott vagyok.

Izgalmas látni, hogy a nagyon színes “Love For Sale” kollekciód után talán mondhatni egy egyre sötétebb, azonban nagyon gazdag és sajátos világot teremtettél a márkáddal. Hogyan alakult a látásmódod az elmúlt évek alatt? Miben változtál?

Azt hiszem valóban elragadott a sötét oldal (nevet). Egyre inkább az ösztönök és az emberi lélek mélységéhez kötődik művészi érdeklődésem. Szerintem ez nem is meglepő, hiszen ha belegondolunk, a művészeteknek örök témája az emberi psziché sötét oldala. Miért ne lehetne témája ez a divatnak is?

Az új “Under The Skin” elnevezésű kollekciód egy nagyon fontos témát boncolgat, nevezetesen az emberek elidegenedését egymástól napjainkban, amely az individualizmus megerősödésének eredménye. Hogyan alakult ki benned ez a témaválasztás és miképp manifesztálódott mindez a kreációkon?

Aggasztónak tartom az emberekben egyre növekvő közönyt. Úgy gondolom, ha a ruha beszélhet viselőjéről, akkor képes lehet arra, hogy korrajzot készítsen egy társadalom aktuális problémáiról. Szeretnék tükröt tartani modern társadalmunk elé és rávilágítani az egyre növekvő elhidegülésre és az elszigetelődésre. Zimbardo is erről ír új könyvében (Nikita D. Coulombe és Philip Zimbardo, Nincs kapcsolat, 2016). Azt írja generációnkról, hogy tagjai inkább a magányt választják, mint azt, hogy feladják önös céljaikat. Minden róluk, az ő életükről és érdekeikről szól. Manapság nem a „mi”, hanem az „én” a fontos. A ruhát, mint eszközt hívom segítségül, hogy erre az aktuális témára felhívjam a figyelmet. Ebben a kollekciómban az öltözetek tulajdonképpen védelmet biztosító testkérgek. Technikailag mindezt strukturális fémelemek sorolásával valósítottam meg, így ezek a ruhák a közeledő emocionális jégkorszak öltözeteit szimbolizálják.

Azt már látjuk, hogy egy disztópikus világban te hogyan képzeled az öltözködést és a külső jegyeket, azonban hogyan írnád le a Klara Kalicz nőt és férfit belsőleg egy ilyen kontextusban?

Nagyon tetszik ez a kérdés! Minden kollekció előtt elképzelek egy adott belső világot, egy hangulatot. Minden kollekciómban szerepelnek királyok, királynők, szolgalelkek, harcosok és amazonok. Egy egész kis társadalom épül fel lelki szemeim előtt, de valójában ugyanannak a személyiségnek az egyes oldalai. Ahogy egyik nap királynőnek, máskor pedig szolgának érezzük magunkat. Ami mégis mindig hasonló, az az, hogy karaktereim ösztönösek, mernek szembenézni belső démonjaikkal és nem akarnak senkinek megfelelni. Ebben férfi és nő számomra nem különbözik.

Szerintem példaértékű az a kreativitás, amivel alkotsz és újabb kreációkat valósítasz meg. A vásárlók részéről milyen visszajelzések érkeznek általában?

Mivel ruháim kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, csak külön megrendelésre dolgozom. Egyik kedvenc munkám volt, mikor Hajas László felkért, hogy tervezzek mozgó ruhákat a londoni Hair Showra modelljei számára (ezek az öltözetek alkotják Angel Machine cimű kollekciómat). Egy nagyon tehetséges műszerésszel dolgoztunk együtt a projekten, apró motorokat építettünk a ruhákba, melyek távirányítással mozgatták az öltözeteket. Fantasztikus volt, ahogy a Royal Albert Hall színpadán életre keltek a ruhák.

A Börcsök Annával közösen megálmodott “16PSYCHE” gyűjtemény is nagyon erősre sikerült. Van esetleg valamilyen közös pont az új kollekció és az azt megelőző között?

Nagyon inspiráló volt Annával dolgozni, teljesen egy hullámhosszon voltunk a közös munka során. Anna az új kollekció elkészítésében is segítségemre volt, hasznos szakmai tanácsokkal látott el.

Az ígéretes vagy kevésbé ígéretes társadalmi jövőkép mellett még mi az a téma vagy forrás, amelyből szívesen merítesz ihletet?

Az emberi lélek összetettsége és az elnyomhatatlan állati ösztöneink. A zene, a kozmosz, a pszichológia és a művészetek. Ezek hatnak rám inspirálóan.

A tudatosság, a slow fashion, valamint a zero waste mozgalmak egyre nagyobb teret nyernek Magyarországon is. A te munkádba mennyire tudod beépíteni a környezettudatosságot?

Teljes mértékben a slow fashion hívének tartom magam. Napjainkban egyre erősödik az a vékony társadalmi réteg, amely hátat fordít az uniformizáló divatiparnak és ezt nagyon támogatom. Nem készítek évi 2-4 kollekciót, a ruháim egyedi, helyi és etikus előállításúak. Egy kollekcióban 6-12 db öltözetet készítek, ezután pedig megrendelésre készülnek további darabok. Szerintem ez így abszolút slow fashion. Mivel nem gondolkozom tömeggyártásban és nagyobb szériákban, ezért munkásságom ökológiai lenyomata is csekély.

Fotók: Udvardi Attila

Make-up: Tégely Laura

Haj: Militaru Vivien

Modell: Sarah @ Attractive

BENCE CSALAR AJÁNLJA

“Aggasztónak tartom az egyre növekvő közönyt!” – Interjú Kalicz Klára tervezővel

Bejegyzés megosztása

Kiemelt hírek