Elhangzott a kulcsszó! Rebelle. Senkinek sem mondok újat, amikor azt mondom, hogy ez az angol “rebel” főnév francia megfelelője, magyarul pedig egész egyszerűen lázadónak fordítjuk, habár egyre gyakrabban használjuk a “rebellis” melléknevet is a közbeszédben (vagy szimplán csak én rajongok érte). A kollekció nevével még a bemutató előtt tisztában volt mindenki, így ez az erőteljes megnevezés egyrészt engem is egyfajta prekoncepció megalkotására késztetett, másrészt több kérdés is felmerült bennem azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet lázadó (amely kifejezésből szociológiai szempontból nyilván első körben a “rendszerrel” szembemenő individuumra asszociálunk) egy menyasszony? Lázadhat-e valamilyen formában, – akár a viselete által – egy olyan nő, aki az oltár előtt áll és egyúttal épp egy olyan szituációban van, amely a legnagyobb társadalmi elvárások tömkelegének tesz eleget? Így a párkapcsolatban való megfelelés, az esküvő, házasság és családalapítás. Nyilván most azt gondolhatjátok, hogy túlmisztifikálom az egészet, azonban ha jobban belegondolunk ez egy abszolút kézenfekvő kérdés, a válasz pedig még egyszerűbb. Röviden: igen!

Bevallom, a Daalarna új kollekciójának teljes szemrevételezéséig úgy gondoltam, hogy ez egy óriási paradoxon. Ugyanakkor Anita abszolút bebizonyította, hogy egy olyan közegben, amelyben habár az esküvői tradíciók és hercegnős sziluettek uralkodtak az elmúlt években, igenis van egy másik oldala a történetnek. Egy olyan aspektusa, ahol a fekete menyasszonyi ruhák és a magasan záródó, mégis nőies (!) kreációk egyaránt lehetnek gyönyörűek, ugyanakkor valamelyest picit alternatívak és ebből adódóan a mainstreammel teljesen ellentétesek.

A bemutatóhoz tartozó kifutó és díszlet szintén minden szezonban alkalmazkodik a kollekció témájához, ám ezúttal egy LED-falra esett a választás (habár személyes kedvencem a Gyenes Szilvi által megálmodott Paradise installáció volt 2017-ben, amikor egy komplett esőerdőt építettek a kifutó két oldalára), amely a kampányfilm vetítése után egy vízesést mutatott loopolva, tehát folyamatos ismétlésben. Itt pedig külön kiemelném azt a kreatív megoldást, amellyel a füstgépet összehangolták a vetített videóval, hiszen a levegőben terjengő füst azt az érzést keltette, hogy mi épp a vízezés lábánál ülve nézzük végig a Daalarna új kollekcióját. A showt egyébként egyszerre két modell nyitotta meg, az egyik Sára volt, a designer lánya (aki nem mellesleg egészen kicsi kora óta részese mindegyik bemutatónak), a másik pedig Kafi, aki nem is olyan régen a Marie Claire címlapjáról köszönt vissza ránk. Az egyre sikeresebb modell Szomáliából menekült Magyarországra, mégpedig a gyermekházasság elől, így a show nyitánya egyúttal erre a sajnos még mindig aktuális társadalmi problémára szerette volna felhívni a figyelmet az Uniceffel karöltve, hiszen a jegyek árából a gyermekházasság elleni programot támogatják. A két leányzó pedig tökéletesen reprezentálta a sokszínű és olykor elképesztő kontrasztokkal bíró női sorsokat. Őket követték a kislányok, mely szintén egyfajta tradícióvá nőtte ki magát a márka életében az alapítás óta, majd kezdetét vette a Rebelle kollekció debütálása.

Térjünk is rá a ruhakölteményekre! Nagyon izgalmasak voltak a bokáig érő ruhák, valamint a már korábban is említett magasan záródó darabok. Mindemellett egyszerre keltettek futurisztikus és romantikus hatást a “kapucnis” viseletek, valamint a nagyobb méretű applikációkkal és anyagmanipulációkkal készült darabok, melyek közül számomra különösen kiemelkedtek a fekete színben pompázó esküvői (és persze alkalmi) ruhák. A bemutató íve szintén zseniális volt, mert pont abban a pillanatban amikor talán már egy picit túlcsordultak volna az esküvői ruhák, egyszer csak egyre több színekben és mintákban gazdag darab hódította meg a kifutót. Kifejezetten tetszett az a könnyed lazaság és vagány nőiesség ahogy a modellek lépkedtek, kicsit a DSQUARED2 milánói bemutatói jutottak eszembe a lányok érzékelhető rebellis attitűdje kapcsán, még akkor is, ha egy egészen más dimenzóba tartoznak az olasz márka ready-to-wear kreációi – már ami a stílust illeti. Ez pedig számomra abszolút megtestesítette a lázadó nő vízióját, aki nem fél viselni semmilyen összeállítást.

Előre is elnézést a popkulturális kitekintésért, de számomra a csodálatos, korábban már méltatott kapucnis megoldások nekem egy kis Star Wars hangulatot is megidéztek. Egészen pontosan a második epizód zárójelenetét, amikor Anakin Skywalker és Padmé Amidala egybe kelnek a Naboo bolygón, azon belül is természetesen az ott látható menyasszonyi ruhát. Kalandozás vége.

Ahogy én látom, a tervezőt legtöbbször a természet egy-egy kiragadott csodája és az azt igazoló monumentalitása inspirálja, legyen szó a naplementéről vagy épp az óceánok titokzatos világáról. Mindemellett gyakran foglalkozik olyan eldigeníthetetlen emberi érzelmekkel, illetve morális jelentőségű témák különleges manifesztációival, mint a szerelem, az érzékiség és a szabadság megélése (a “LoveStory” kollekció révén ebből fokozott adagott is kaphattunk korábban). Az anyagválasztások ezúttal is Benes Anita kifinomult ízlését képviselik, némelyik pedig olyan elképesztően lágy esésű matéria volt, hogy még Iris van Herpen is megirigyelte volna a legfrissebb “Shift Souls” című kollekciója készítése közben.

Most már csak az kell, hogy a magyar menyasszonyok a tervező által megalkotott rebellis női képet nyitottak legyenek magukávé tenni és készek legyenek egy igazán eredeti és látványos ruhakölteményben átélni életük nagy napját.

Backstage fotók: Kondella Misi

Runway fotók: Holecz Endre