Aligha tudnék jobb lezárást elképzelni a 2019-es évhez, mint egy olyan beszélgetéssel pontot tenni erre a kétségkívül mozgalmas és tartalmas év végére, mint a MOME (Moholy–Nagy Művészeti Egyetem) Divat – és textiltervezés MA szakán frissen végzett hallgatójával, Poprádi Flórával készített interjúm. A fiatal tervező diplomamunkája az elmúlt évek egyik leglátványosabb kollekcióját hozta magával, nem véletlen, hogy a MOME Fashion Show fináléját is az ő kreációinak “köszönhettük”. Flóra látásmódjáról messziről is kivehető, hogy valami egészen új és formabontó, amire a hazai divatiparnak garantáltan, sőt, nagy valószínűséggel a nemzetközi szférának egyaránt szüksége van. Flórát inspirációról, a gyökereiről, a nemzetközi terepen szerzett szakmai tapasztalatairól, na és persze összetéveszthetetlen és fokozottan emlékezetes diplomamunkájáról egyaránt kérdeztem.

Fotó: Barta Anna

A diplomakollekciód darabjai sok esetben teljesen új formát adnak a viselőjének. Mi volt az ihletforrásod és hogyan építetted be azt a részletgazdag ruhákba?

A diplomakollekcióm kiindulási pontját két különböző egyetemi projekt képzi. Az egyik a 2016-os ’Chela’ öltözékegyüttes. Ez volt az első projektem, melynek az inspirációját a multikulturális hátterem szolgálta. A  tervezés során az általam merevnek ítélt magyart ütköztettem a lágy, fluid és nőies nicaguaival . Illetve a ’The blanket I made from my mothers clothes ’ patchwork takaró, melynek alkotása terápiás hatással volt rám, ugyanis édesanyámat pár éve vesztettem el, így azt éreztem mindenképp szeretném ezt a valójában nem megfogalmazható érzést feldolgozni. A takaró készítésekor keletkezett felszabadulás és megkönnyebülés érzetét kívántam újra  átélni a kollekcióm tervezése és kivitelezése során. A diplomám alapját egy vizuális napló adja, amit 2018 őszén kezdtem el vezetni. A napló bejegyzései különböző kollázsok, rajzok, festmények, amelyek az akkori lelkiállapotomat tükrözik. A minták színvilágát a latin-amerikai utazásaim során látottak, illetve a családi házunkban található tárgyak és fényképek inspirálták. Ezek a festmények határozták meg a kollekcióm szín – és hangulatvilágát. A formák tervezését szabóbabán való makettezéssel kezdtem el, minek során egy olyan forma kialakítása volt a cél, melyben a merev, szögletes azaz a magyar sziluettet organikus, lágy formák törnek meg a nicaraguai énemre utalva.

 A MOME Fashion Show-n már cipőket is láthattunk, amelyekkel kiegészítetted a diplomamunkádat. Milyen szempontok alapján alakítottad ki őket és persze mire utalnak a rajtuk látható feliratok?

Külföldi egyetemek mintájára arra törekedtem, hogy a kollekció ne csak öltözékegyüttesekből álljon, hanem olyan más kiegészítőket is magába foglaljon, ezáltal a kollekció egy teljes egésszé álljon össze, leképezve a vizuális világomat. Ugyan a diplomavédésre nem volt elég időm mindegyikkel elkészülni, de a bemutatóra a kollekciót kiegészítettem négy pár cipővel és számos ékszerrel. Mindegyik lookot hangulatban és színvilágában hozzáillő cipővel és  ékszerrel egészítettem ki. Mint ahogy a ruhákon, úgy a kiegészítőkön is fontos volt, hogy a naplóm manuális jellege szintén visszaköszönjön, ezért kézzel festettem, gyöngyöt fűztem, illetve hulladékanyagokat újrahasznosítottam a kívánt eredmény elérése érdekében. Mint ahogy a ruhákon, a cipőkön egyaránt megjelenő mintaterveket a vizuális naplóm bejegyzései alkotják. Azokat az érzéseket, kételyeket és gondolatokat jegyeztem le, amelyeket abban az időszakban éreztem, így például az elvágyódás a realitástól egy általam képzelt világba. A bejegyzések egy részét nosztalgikus hangvételű feliratok képzik, ez igaz a cipőn felfedezhető szövegre is, amin a  ‘Néha még mindig eszembe jutsz’ részletét rejtettem el. Mindenki mást lát bele, a felirat utalhat egy elillanó szerelemre vagy egy szeretett személy elvesztésére egyaránt.

Részletek Flóra vizuális naplójából.

A kollekciód első benyomásra a kontrasztokon alapul, hiszen mintákat és textúrákat is erősen ütköztetsz egymással egy-egy lookon belül. Mi alapján döntöttél az anyagpárosításokról?

Származásomból adódóan a kettősség nemcsak identitásom, de idővel a tervezőidentitásom szerves részévé vált, így a minták, textúrák és formák ütköztetése erre ad utalást. A napló bejegyzéseinek tobzódó mintáiból kiindulva,  minél többféle anyag választására törekedtem. Készen vásárolt mintás anyagokat ötvöztem a saját mintáimmal. Tudatosan a kollekció különböző lookjain eltérő technológiákat alkalmaztam, hogy a napló manuális jellege az textileken isméz visszaköszönjön. Ami az anyagpárosításokat illeti, különböző minőségű (matt-fényes) és mintájú anyagokat ütköztettem a kontraszt elérése érdekében, azonban figyelembe véve, hogy mégis harmonikusan egy egységet alkossanak.

Az egyetem alatt kevésbé fontos az eladható darabok készítése, de te hogyan látod jelenleg a munkáid jövőjét? Milyen formában látnád szívesen például üzletekben? 

Egyelőre nem gondolkozom márkaalapításon, előbb szeretném magam kipróbálni nemzetközi cégeknél különböző pozíciókban és minél többet magamba szívni a tudásukból. A diplomakollekciómban a divat és a képzőművészet határait feszegettem. Az elkészült darabok az image kollekció részét képezik, melyek a tervezői identitásom megalapozásához járultak hozzá. Így elsősorban a jelen kollekcióval nem a hordhatóságot tartottam szem előtt, hanem olyan darabok tervezését, melyek emlékezetesek maradnak és jó kiindulópontjai lehetnek a diplomát követő munkásságomnak. A kollekció jellegzetes felirataiból és kollázsaiból készült printek rákerültek egy-egy egyszerű pólóra, amikkel elsősorban a barátaimat leptem meg. Ehhez hasonló formában tudnám elképzelni a jövőben az értékesíteni kívánt darabokat, esetleg a saját vizuális világom pop-up kiállítása szerves részeként.

Nagyon izgalmas volt lekövetni egy-két inspirációs- vagy moodboardodon, hogy miképp alakítottad ki a végleges formákat. Milyen metódus során született meg a diplomakollekciód, illetve milyen folyamatok kísérték végig a végleges darabokig való eljutást? 

Az inspirációs kutatás részét a szabóbabán való makettezés követte, hiszen ez szervesen hozzátartozott a kollekció végleges darabjainak kivitelezéséhez. Makettezéssel és képek kollázsolásával hoztam létre  az alap sziluetteket. A formákat is az jellemzi, ami a minták tervezését, egyik forma segítette a másik elkészülését. Szervesen egymásra épülnek tehát a formák és szabásvonalak. Jellemző volt a tradicionális népviseletre emlékeztető sziluettek mellett a 80′-as évek szabászatának alkalmazása. Egyes darabokat háromszor, négyszer maketteztem ki, mire elértem azt, amit látni szerettem volna, hiszen az általam választott anyagminőség formaalakítás szempontjából nem mindig adta magától a kívánt eredményt. Ezért különböző technológiai megoldásokat alkalmaztam az egyes darabokon, hogy a megálmodott formák létrejöjjenek.

Ha jól tudom, most épp Párizsban vagy. Ez egy továbbképzéshez köthető?

Igen, jelenleg Párizsban vagyok szakmai gyakorlaton Marine Serrenél, az LVMH díjas márka tervezőcsapatát erősítem design asszisztensként. Tanulmányaim során fontos volt számomra, hogy a  gyakorlatban is kipróbáljam magam, ezért gyakran a nyaraimat külföldi szakmai gyakorlatokon töltöttem. Párizs előtt dolgoztam Londonban és Barcelonában is. Két évvel ezelőtt Rejina Pyonál négy hónapot töltöttem és a London Fashion Week bemutató után elhoztak a párizsi showroomjukba. Akkor döntöttem el, hogy szeretnék visszajönni. Bár jelentkeztem más nyugat-európai nagyvárosokba is, örülök, hogy végül ide kerültem, hiszen a Marine Serre egy upcoming márka, ami kezd a figyelem középpontjába kerülni a progresszív és fenntartható szemléletük miatt.

Mi az, ami igazán feltölt és inspirál a hétköznapokban? 

Minden városban, ahol eddig éltem mindig más inspirált. Londonban az éjszakai élet és a szaktársaim megjelenése. Kint tanultam meg igazán bátor lenni a sminkemmel kapcsolatban, most pedig már Budapesten is bármikor elindulok egy durvább sminkben és a  pink puffos 80’s ruhámban. Párizsban az emberek és maga a város. Az tölt fel igazán, amikor kreatív emberek vesznek körül. Novemberben meglátogattak a barátaim, az együtt töltött idő és a kiállítások látogatását követően újult erővel indultam neki a hétnek. Emellett jelenleg olyan művészek inspirálnak, akiknek a származásuk a fő inspirációs forrásuk. Érdekesnek találom, hogy különböző művészeti médiumokon keresztül, hogyan formálják a szüleiktől és nagyszüleiktől hozott örökséget és emelik kortárs közegbe. Nehezen tudok koncentrálni egy dologra és ahhoz, hogy ki tudjam zárni a külvilágot a sikeres munkavégzéshez nálam elengedhetetlen a zene. Jelenleg Rosalía, Ibeyi és Tei Shi spanyol nyelvű számai szólnak nálam a leggyakrabban, de a Florence and the Machine az örök kedvencem. Filmből pedig Pedro Almodóvar vizuális világa áll hozzám a legközelebb. Egy kicsit más irány, de ugyanannyira fontos számomra, hogy ne csak expresszív dolgokat készítsek, hanem azokat megtöltsem tartalommal. Ebben pedig rengeteget segített az, hogy az egyetem alatt szerettem meg igazán könyvtárba járni. Nagyon sok időt töltöttem a London Collage of Fashion és az ahhoz tartozó Central Saint Martins könyvtáraiban albumok, magazinok és divatszociológia könyveket lapozgatva. 

Milyen terveid vannak a jövőre nézve szakmai szempontból?

Próbálom feltérképezni, hogy milyen lehetőségeim vannak magyar friss diplomás tervezőként a nemzetközi piacon. Az lenne jelenleg számomra a legideálisabb, ha egy olyan külföldi cégnél tudnék elhelyezkedni, amely esztétikájával és értékeivel azonosulni tudok. Habár dolgoztam már több divatcégnél, még mindig úgy érzem, hogy van mit tanulnom. Aztán lehet, hogy eljön majd az a pillanat, amikor egy saját márka alapítására adom a fejem, azonban nagy valószínűséggel egyedül nem vágnék bele. Mindezek mellett szeretnék egy olyan egyedi és erős vizuális formanyelvet  kifejleszteni, amely által az exhibicionista és öncélú művész énem is teret nyerhet. Még van pár ötletem ami megvalósításra vár, amelyben a modern nő, szerelem, felnőtté válás és identitás kérdéskörét kitágítva és elmélyülten járhatom körbe.

DIPLOMAMUNKA KÉPEK

Fotó: Donka Panna

Smink: Varga Alíz

Modellek: Vass Csenge, Schneider flóra