Régóta tervezek egy olyan jellegű írást, melyben néhány – remélhetőleg – hasznos gondolatot, tanácsot olvashatnak azok, akik divattervezőként képzelik a jövőjüket. Természetesen a sikerre nincs tökéletes recept (és ez így van jól), azonban a tudatos építkezés és tervezés nagyban növelheti egy egyedülálló pályafutás esélyét. Ehhez olvashattok most pár tippet!

Emelkedj felül az egódon!

Kár tagadni és persze nincs is benne semmi ciki, de alapvetően egy saját márka alapítása egyszerre egy remek ambiciózus kihívás és valahol a saját egónk kielégítésének eszköze. Az elmúlt években számtalan brandet láttam elhasalni azon egyszerű okból, hogy az alapító nem engedett az elképzeléseiből, mellyel alapvetően nincs semmi gond, ha a márka alapítását egy alapos piaci kutatás és monitorozás előzi meg és releváns adatokra építkezve próbál érvényesülni a piacon. Azonban még ha óriási tőkével rendelkezik is az alapító/tervező, érdemes megfontoltan cselekedni, elvégre ha valami, akkor a divatipar végtelen mennyiségű pénzt tud elnyelni “nem megfelelő” kezek között. A kompromisszumokra való nyitottság nem minden esetben rossz dolog.

Légy tisztában a saját képességeiddel, lehetőségeiddel!

Pályakezdőként (habár nyilván divatújságíróként és nem tervezőként) egy fontos tanácsot kaptam, amely a következőképp hangzott: “Bence, vedd észre a már rendelkezésre álló lehetőségeket, eszközöket és élj velük, használd őket!” Ezeket a szavakat egy számomra szakmailag nagyra becsült ember mondta nekem, miközben én azon agonizáltam, hogy merre tovább, miközben a nagy merengésem közepette nem vettem észre, hogy az életem egy olyan szakaszában vagyok, amikor még bátran formálhatom a jövőmet. Ráadásul az akkoriban egyre gyorsabban fejlődő közösségi média lehetővé tette, hogy ne függjek másoktól, ha publicitásról van szó. Mert valahol ez a lényeg. Mindannyiunk előtt ott a lehetőség, hogy “aktív legyen” és konzisztensen kommunikáljon arról, hogy hol is tart jelenleg – egy tervező szempontjából – a legújabb kollekciójának elkészítésében. Az olyan kreációk, melyeknek történetük, üzenetük, mondanivalójuk van, igenis megérdemlik az erőteljes kommunikációt. Ráadásul ez még pénzbe sem kerül, mégis sokkal közelebb hozhatja a leendő ügyfeleket, vásárlókat, mert őszinte és hiteles.

Szerezz tapasztalatot!

Gyakori hiba és egyben a legújabb iparművészeti generáció egyik visszatérő problémája, hogy bármiféle hosszabb szakmai gyakorlat helyett, akár már az egyetemi évek alatt vág bele saját vállalkozásába. Mindezt úgy, hogy nincs vállalkozói gyakorlata (nyilván ezt akár maga a felsőoktatási intézmény is orvosolhatná), nem tudja hogyan kell és érdemes számlázni vagy épp kommunikálni a megrendelővel és még sorolhatnám. Érdemes elszegődni egy-egy olyan márkához gyakornokként, melyek 20-25 éve jelen vannak a piacon (még akkor is, ha azok esztétikáját nem érzed magadénak), mert a tudás már az ő kezükben van. Beleértve a gyártás szervezését,  a piaci igények felmérését, valamint a problémamegoldási technikákat. Miért ne tapasztalnád meg mindezt az első sorból? Ebből tanulhatsz a legtöbbet.

Tekints reálisan a piacra!

Ezt a tanácsot a legegyszerűbben talán a férfiruha-márkák jelenlétével tudnám szemlélteni – természetesen a magyar divatiparra vonatkoztatva. Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi kell a magyar férfiaknak öltözködés tekintetében, először is ismernünk kell azt a réteget, amelynek tervezni szeretnénk (egyébként fura megközelítésnek tűnhet, de az is fontos információ lehet, hogy a magyar átlag férfi combban erősebb vagy egyáltalán milyen fazonú nadrágot hord a legszívesebben). Én például a tanítványaimnak gyakran javaslom, hogy akár egy egyszerű Google kérdőív összeállításával próbálják meg felmérni a piacban rejlő lehetőségeket és persze határokat. Mert ugye egy márkának és magának a tervezőnek akkor van értelme, ha van kinek alkotni, addig azonban – ha nagy le szeretnénk sarkítani a dolgokat – lényegében csak egy drága hobbiról beszélhetünk, amely idővel akár átfordulhat hivatásba is. Gyakori jelenség, amikor egy konzultáció során megkérdezem a textiles hallgatót arról, hogy szerinte korosztályban hogyan határozná meg a célcsoportját, akkor egy “18 évestől 85 éves korig mindenkinek örülök” típusú választ kapok, amely habár sugárzik a tenni akarás és ambíciók erejétől, semmiképp sem jó megközelítés. Ugyanis ahhoz, hogy minél előbb célt érjünk, koncentráltan kell haladnunk, fókuszálva arra a korosztályra és társadalmi rétegre, amelyeket büszkén nevezhetünk célcsoportunknak.

Építs kapcsolati hálót!

Habár a pandémia alaposan móresre tanított mindannyiunkat és egyfajta lelassulásra is késztetett, egy “korábbi” és remélhetőleg jövendőbeli világban újra lesz lehetőségünk eseményekre járni, amelyek amellett, hogy kielégíthetik szociális igényeinket, remek kapcsolatépítési lehetőségeket is rejtenek magukban. Menj el minél több divatorientált eseményre, legyél nyitott, beszélgess és persze mutatkozz be, hogy minél szabadabban mozoghass és gondolkodhass a jövőben!

Megfontoltan a befektetőkkel!

Kétségtelenül lehet kifejezetten pozitív és lesújtóan negatív tapasztalatokról egyaránt hallani a befektetők kapcsán, vissza is kanyarodhatunk az első pontban taglaltakra, miszerint az egó azt diktálja, hogy minél hamarabb, minél nagyobb sikereket érjünk el a saját területünkön. Na most egy márkaépítés esetében ez nem mindig kifizetődő, sőt! A magyar brandeket megfigyelve bátran kijelenthetem, hogy azok több mint 90%-a befektető nélkül vívta ki – akár több évtized alatt – önállóságát és hitt a “lassú víz partot mos” örökérvényű és jelen esetben kifejezetten okos megoldásában. 

Alázat mindenek felett!

Aligha szükséges magyaráznom ezt a kijelentést, elvégre minden munka és projekt alapja az alázat (és a szakértelem). Fontos mindenkinek tudatosítania magában (akár pályakezdő, akár nem), hogy a siker sosem jön magától, sőt, a legtöbb esetben csak többszöri nekifutásra jön össze a legtöbb dolog. Őszintén szólva én sokáig feszült voltam emiatt, ám idővel rájöttem, hogy ennek köszönhetően sokkal jobban értékelem az elért eredményeimet. Tapasztalataim szerint a legtöbb divattervező hallgató alázatról alkotott képe egy sikeres diplomakollekciót követően tud leginkább torzulni. Egyre nagyobb az érdeklődés, több magazin is publikálja a munkáit, így ahelyett, hogy élne a lehetőséggel, karba tett kézzel várja az újabb lehetőséget az élettől. Ám sajnos ez nem így működik. Gyakran tanácsolom a rengeteg pozitív visszajelzést kapott tervezőpalántáknak: ha mindenképp bele szeretne vágni egy saját márka felépítésébe, akkor érdemes a diplomamunkákra alapozni az első kollekciót. Ennek több opciója is lehetséges. Az első a kollekció kiegészítése egy körülbelül 15 lookból, azaz összeállításból álló gyűjteménnyé, a másik pedig a diplomadarabok “lecsupaszítása”, azaz átértelmezése egy street wear irányba, amely lehetővé teszi, hogy a brand ismertsége a gardróbokba remekül beépíthető darabok révén nagyobb ismertségre tegyen szert, melyre valljuk be, elég nagy szükség van kezdetben – és persze a későbbiekben egyaránt.

Borítóképen: Hannah Stote 2019-es diplomamunkája