INTERVIEW

Equality by PS

A hazai magazinszerkesztés és létrehozás rendkívül kemény dió. A legtöbb esetben csak a glossyk tudnak talpon maradni, melyek a mainstream kérdésköröket és témákat boncolgatják emészthető módon. Kevés az olyan kiadvány, amely nem csak képes, hanem hajlandó átlépni a határokat, vagy ahogyan az egykori egyetemi oktatóm mondta, az „olvasót az érdekli, amit érdekessé teszel számára”-elvet követi. A PS Magazin utóbbiban hisz, így a kultúra, művészet és divat hármasának reprezentálását tűzte ki célul.

Mindezek fényében különösen nagy örömmel töltött el, hogy a hamarosan megjelenő PS legújabb tavaszi-nyári számából exkluzív előzetest kaphatnak a blog olvasói. Az Equality issue a magazin történetének eddigi leghosszabb kiadványa lesz, hiszen 208 oldalon boncolgatja majd többek között a gender-kérdést és nemzetközi editorialok reflektálnak a magazin hívószavaira – mindezt a lehető legszínvonalasabb divatfotográfia nyelvén tolmácsolva. A magazinról és persze a legújabb számról Strasser Orsolya alapítóval és kreatív igazgatóval, valamint Zahorján Ivett főszerkesztővel beszélgettem. Ha mindez nem lenne elég, közben szemügyre vehettek néhány izgalmas oldalt a magazinból.

Fotó: Synchrodogs

PS, az az Pesti Stílus. A magazin nagy múltra visszatekintő elnevezése lokális tartalmat sugall, mégis törekszik a nemzetközi színvonal elérésére és határokon túli együttműködésekre. Így rendkívül kíváncsi voltam, pontosan mit gondol Orsolya és Ivett a lapról, mit jelent számukra annak címe, illetve hogyan határoznák meg ars poeticáját 2016-ban?

„Azt szoktuk mondani, hogy a PS Magazin 100%-ban saját, hiteles tartalommal és kreatív megoldásokkal kívánja színesíteni a hazai lappiacot, és fontosnak tartja, hogy felhívja a figyelmet a hazai tehetségekre, értékekre, sikerekre. Lokális, mert elsősorban a főváros köré szerveződik, de például sikeresen működő gyakornoki programja révén nemcsak edukálja fiatal szerzőit, de hozzájárul ahhoz is, hogy oldja a „vidék” és a Budapest közti kulturális szakadékot. A PS igyekszik a határon túli fiatal újságíróknak is lehetőséget biztosítani, illetve egyre több nemzetközi együttműködővel dolgozik.”

Pontosan az efféle sokszínűség az, amire szükség van itthon. Úgy gondolom, hogy a magazin nagyon pontos küldetéstudattal szeretné bevenni a hazai és nemzetközi piacot, amely kifejezetten nagy falat, ám cseppet sem reménytelen a helyzet. Utóbbi kérdéskörről valószínűleg átfogóbb képet adhat Strasser Orsolya, így bátran tettem fel neki a kérdést, miszerint hogyan látja, mennyire nyitott a magyar közönség egy kortárs kultúrával ennyire átfogóan foglalkozó kiadványra?

A kreatív közeg és a kíváncsi outsiderek mindig is érdeklődve forgatják ezeket a kiadványokat, amelyeket ugye niche lapoknak nevezünk átfogóan, és amelyeknek egyébként már több évtizedes hagyománya van külföldön. Kint nyilván befogadók száma is jóval nagyobb – persze ez is lapfüggő. A print felfutása, újbóli térnyerése, luxustermékként való megítélése és az indie törekvések terjedése kedvez nekünk is, ugyanakkor itthon még mindig kvázi-szubkultúraként értelmezzük olvasói bázisunkat. Igyekszünk integrált megoldásokat kínálni, ennek érdekében színesítjük napról-napra online magazinunkat és ezért hívtuk életre a PS Creative Agencyt is, amely egy Budapest bázisú, de nem feltétlenül csak hazai viszonylatokban gondolkozó kreatív ügynökség gasztro-, design- és divatfókusszal. Nem vagyunk könnyű helyzetben, nem (mindig) a könnyen fogyasztható rapidmegoldásokat részesítjük előnyben, így nem is tudjuk kiszolgálni a glossy kört, bár ez nem is célunk alapvetően. Nehéz utat jártunk be, de örülünk, hogy hónapról-hónapra előrébb lépünk;  mindig találunk pozitív pluszokat, mindig agyalunk újdonságokon, amelyek segítenek átlendülni a nehézségeken.”

⁃ mesélte lelkesen a kreatív igazgató

Fotó: Oleg Borisuk

A magazin minden egyes száma egy adott tematika körül épül, amely nem csupán a címlaphoz köthető anyagban jelentős, hanem minden egyes cikkben vagy fotón. Mivel a PS sokszínűségéhez annak széles spektrumú gondolatvilága is szorosan köthető, foglalkoztatott, hogy hogyan dől el, pontosan mi lesz az aktuális szám témája? Kérdésemre a PS munkatársai a legfrissebb anyagok tükrében válaszoltak.

„Az élet több területén találkozunk a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulásaival, és sajnos úgy látjuk, hogy még mindig nem elég nyitott a magyar társadalom a normától eltérő léthelyzetek befogadására. Szeretnénk megértetni az emberekkel, hogy a kirekesztés, előítélet, homofóbia egy fals, bukott perspektíva. Célunk, hogy segítsünk az elfogadásban azzal, hogy megismertetjük velük ezeket a sorsokat, attitűdöket „kívülről-belülről”, és hogy a ,,nyitott vagyok!”-féle álláspont ne csak egy üres frázis legyen, hanem valódi, szilárd meggyőződés, ami mögött tényleges tudás van, és amit adott esetben tettek is kísérnek. Mivel mindannyian hisszük, hogy a művészet és a kultúra jó szolgálatot tehet ennek érdekében, úgy gondoltuk, nem várhatunk, nekünk is tennünk kell az ügyért a magunk módján. Leszbikus identitások, szociális design, feminista törekvések, afrikai fiatal tervezők – csak néhány azon témák közül, amelyeket feldolgoztunk az Equality issue-ban a fentebb emlegetett indíttatások tükrében.”

A művészet és kultúra megismertetése a fiatalabb generáció számára nemes faladat, ugyanakkor saját tapasztalataim is érdekes ellentétre hívják fel sorozatosan a figyelmemet. Az olvasók zöme a könnyed, sokszor tényleges tartalom és érték nélküli cikkekre és bejegyzésekre reagál a legtöbbször (ezáltal tömegeket elérve). Mindez természetesen a 21. század mainstream csapásirányának egy meghatározó jelensége. Vajon hogyan boldogulhat efféle kulturális közegben egy olyan underground magazin, mint a PS? Mennyire tudja befolyásolni a tömegízlés a belső tartalmat? Nehéz megtalálni az egyensúlyt?

„Mindig is undergroundnak fogjuk hívni a PS-t, bár onnan, ahonnan én jövök, nem lenne ez adekvát megnevezés rá, de eleve az underground is egy gumifogalommá vált, túl sokat és túl sokszor használjuk, trend lett belőle. A mainstreamnek is van egy negatív mellékzöngéje, sokan úgy beszélnek róla, mintha attól, hogy valami a populáris kultúra része, már eleve silány lenne. A mélyunderground és a fősodor is képes értékes aktorokat, mozgalmakat kitermelni, meg kell találni, rá kell érezni, hogy adott időszakban mi (lesz) az érdekes, hiteles és persze kúl, aztán balanszba kell állítani ezeket. Nem mindig egyszerű, de minket kifejezetten izgat a két vonal kreatív termékeny játéka.”

– részletezte Ivett, a magazin főszerkesztője

Fotó: Dennison Bertham

Fotó: Kovács Richárd

Strasser Orsolya, a magazin alapítója továbbá kifejtette, hogy ez a szám egészen más lesz a korábbiakhoz képest, amelynek több oka van. Talán a legfontosabb az, hogy az egész stáb átalakult. Januárban (a “Jól áll neked a tolerancia” nevű rendezvény szervezésével párhuzamosan – erről én is írtam részletesen: itt) kezdték el a munkát, és egy pontosan átgondolt ütemtervet tartva jutottak el idáig.

„Miután eldőlt, hogy milyen hívószó köré épülnek fel a tartalmak, egyeztettünk Szabó Nettával, az új grafikusunkkal, aki egyébként a rebellive első számát is tördelte és a blog szerzőjeként is tevékenykedett néhány éve. A divatanyagok kapcsán Boldov Eszterrel (editorial director) és Farkas Reával (casting director) működtünk együtt – Londonban, Párizsban és Milánóban is készültek editorialok. A szöveges tartalmak összeállítását követően elkezdődtek a felkérések, majd az érdemi munka. Egy, a PS-hagyományokat abszolút szem előtt tartó szám született, ami ugyanakkor külső és belső tulajdonságait nézve is megújult és szintet lépett.”

Apropó, szintlépés! A magazin történetének hű követői már alapvetően is izgalmas “evolúciónak” lehettek szemtanúi az évek során, hiszen az egészen kisméretű kiadványtól következetesen jutottak el a PS munkatársai a kezdeti léptékhez mérve gigantikus laphoz, amely egyben a színvonalas újságírás és szerkesztés ékes bizonyítéka. Milyen időközönként végeznek módosításokat mind külső, mind pedig belső jegyek tekintetében? Ezúttal is változni fog a “tálalás”?

„Az alapjegyeket szerettük volna megtartani, de mind a tartalmakat, mind a külső megjelenést tekintve érzékelhető a változás. A magazin korábbi számainak identitásához egyébként hozzájárult a lap egykori vezető szerkesztője, Farkas Edina Lina is. De a jelenben maradva: az SS16 kapcsán a tördelés sokkal sokrétűbb, izgalmasabb lett; egy friss, nemzetközi, adott cikkekhez, képanyagokhoz, valamint a lap egészéhez is passzoló design állt össze. Szerzők és szöveges anyagok tekintetében is igen sokszínű lett ez a szám: rajtunk kívül többek közt a rebellive szerzői, profi publicisták és egy tehetséges gyakornokunk is írt az Equality issue-ba. Analitikusabb esszék, fogyaszthatóbb interjúk, érdekes portrék, markáns illusztrációk és exkluzív editorialok váltják egymást a tavaszi-nyári számban.”

Beszélgetésünk során megannyiszor szót ejtettünk a tartalomról, divatanyagokról, sztorikról. Érdeklődve tettem fel a kérdést, vannak nagy kedvencek a legújabb magazin hasábjain?

„Legbüszkébbek a címlapanyagunkra vagyunk, amelyet az olasz topfotós, Fabio Leidi lőtt. A modell kiléte egyelőre legyen titok, annyit azonban elárulunk, hogy ismét egy merész döntést hoztunk, és az anyag igencsak bevállalósra sikerült. Készített nekünk editorialt a japán-francia Yuji Yamamoto is, aki Harper’s Bazaar coverrel is büszkélkedhet már, de többek közt a Londonban élő és alkotó Kovács Ricsi, a mindig maximumot hozó Oleg Borisuk, a fiatal tehetség, Ajkai Dávid, a nemzetközi szinten elismert fotós és filmes, Dennison Bertham is fotózott új számunkba.”

– fejtette ki Orsolya és Ivett

Fotó: Erdélyi Tea

Fotó: Kim Mintae

Végezetül könnyedebb vizekre eveztünk, és a szerkesztőség egy napjáról kérdeztem Ivettet, aki két szóban tudta leírni mindezt: “viccesen és mozgalmasan”. Később azonban hozzátette, hogy a print készülésekor mindig összetettebb a munka. Ráadásul az aktuális szám elkészülése közben alakult meg/át kreatív ügynökségük, rendezvényt egyaránt szerveztek és az online magazin állandó frissítésére is fokozott figyelemre van szükség.

„Az ügynökségi munka természeténél fogva hangosabb, dinamikusabb, mint a szerkesztőségi, de mindenki igyekszik odafigyelni, hogy ne zavarja a másikat. Szerencsére nagyon jó a hangulat, nem a klasszik irodai életet éljük bent. Pihenésképpen sokat beszélgetünk aktualitásokról, kritizálunk, és tényleg sokat nevetünk.”

Csak remélni tudom, hogy a fenti sorok és persze fotók kellően felkeltették az érdeklődéseteket, hiszen megannyi téma és vizuális katarzis várja a printelt PS szerelmeseit. Csupán másfél hetet kell várnunk, hogy mindannyian a kezünkben tarthassuk a legújabb számot, addig pedig egy dolgunk van: nyissunk a világ felé és fogadjuk el egymást minden nap.

Fotó: Ajkai Dávid

Fotó: Ajkai Dávid

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s