FASHION WEEK

Absolutely No Time For That

Figyelem! Nyereményjáték!

A fenti betűjáték megfejtője két főre szóló thai masszázs bérlet büszke tulajdonosa lehet.

A viccet félretéve. Nagyon mozgalmas, tapasztalatokkal teli és megannyi élményben gazdag hónapon vagyok túl. Rengeteget tanultam, sok dolgot átértékeltem magamban és tudatosan figyeltem minden egyes részletre, amikor a London vagy a Milan Fashion Week bemutatóit jártam. Pontosan azért, hogy ezek a szavak, amelyeket most erre a virtuális papírra vetek, még hitelesebbek legyenek és minél több oldalról tudjak rávilágítani a pozitívumokra és negatívumokra az itthon először megrendezésre kerülő Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe kapcsán.

Lényegében a Fashion Week Budapest és a Central Europe Fashion Days összeolvadt.

Fotó: Liszkay Lilla

Kezdjük egy kérdéssel. Ti mire szántok szívesen időt? Mi az, ami számotokra olyannyira fontos, hogy akár egy hétvégét áldozzatok rá? Sokszor gondolkodtam ezen az elmúlt hetekben, azonban egy konkrét élmény az, amely mindezt elindította bennem. A kiindulópont Suzy Menkes, a legendás divatkritikus szájából hangzott el, aki a New York Times és a Vogue hasábjain (és online felületein) egyaránt véleményezi szezonról szezonra a legújabb kollekciókat. Épp az ICA (Institute of Contemporary Arts) falai között megrendezett Faustine Steinmetz prezentáción vettem részt, amikor többen próbáltak közös képet készíteni az ikonikus kritikussal, azonban Ő egész egyszerűen annyit mondott: “Absolutely no time for that. Bye!”

Szóval ennek fényében lássuk mennyire volt érdemes részt venni a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe első megmozdulásán.

A két nap alatt begyűjtött karszalag mennyiség egész konkrétan vállalhatatlan volt. Legközelebb érdemes lenne feltüntetni, hogy mindenki ékszerek és egyéb kiegészítők nélkül érkezzen, hogy végül vasárnap este beteljesedhessen a végleges look. A szervezéssel egyébként különösebben nem kívánok foglalkozni sem most, sem a jövőben, pláne, hogy a múltban számtalanszor megtettem. Nem kívánok rá időt szánni, sajnálom. Vágjunk inkább bele a tervezők legfrissebb kollekcióiba, pontosabban górcső alá veszem azokat a munkákat, amelyekhez hozzá kívánok szólni. Vagy azért, mert a látottak lenyűgöztek, vagy éppen ellenkezőleg: nem mehetek el mellettük szó nélkül!

Fehér fehéren

Számomra mindig szimpatikus volt, hogy a Je Suis Belle alkotói hitvallása sokszor a végletekben rejlik, s ezáltal kompromisszumokról szó sem lehet. Dalma és Tibi nem szeretne csipegetni és mindenkit kiszolgálni, egyszerűen azt csinálják, amit szeretnek és ez látszik is.

2016 tavasz-nyári kollekciójuk egyfajta “best of” válogatás a márka 10 éves fenállása végett. Mit is jelent ez pontosan? Kedvenc fazonok és emlékezetes tervezői megoldások kerültek ismét reprezentálásra, mégpedig teljesen egészében fehér színben. Igen, jól hallottátok, nem is olyan régen debütált 2014-es csak fekete kreációkból álló kollekciójuk után ezúttal áttértek a tisztaság és puritanizmus egyik legfőbb árnyalatához.

Mindez egyfajta tisztelgés az elmúlt tíz év előtt. S habár kétségtelenül nagyobbat kockáztattak a tervezők ezzel a megoldással – elvégre egy kényes színről van szó, így ez akár vissza is vethetné az eladásokat –, mégis úgy gondolom, hogy nagyon jól tették. A légies, könnyed anyagok szintén fontos momentumai a brand múltjának, így ezúttal sem hiányozhattak a kifutóról, ahogy az izgalmas, csavarokkal teli szabászati megoldások és a kézzel készített applikációk, melyek kézműves részletei a hétvége egyik legjobb kollekciójóvá avanzsálták a Je Suis Belle műhelyéből frissen érkezett SS ruhákat és kiegészítőket.

Boldogan álltam fel a bemutató végeztével.

Spirituális élmény a tetőfokon

Éreztétek már azt, hogy egy adott pillanatban, amelynek akkor és ott vagytok részesei, abban egyszerűen minden tökéletes? Úgy érzed tele vagy erővel, energiával, nem állíthat meg senki, mert minden rossz emléken és bizonytalan jövőképen felülemelkedsz és nem marad más csak az a határozottan boldog pillanat, ahol minden fontos dolog történik. Egy ilyen pillanat, hivatalosabb nevén a Flow-élmény inspirálta a The Four tervezőcsapat legfrissebb tavasz-nyári kollekcióját.

Izgalmas minták, lágy esésű anyagok és lézervágott megoldások jellemzik a márka legfrissebb alkotásait. A kreációkon megfigyelhető printek szintén a tervezők keze alatt érte el végleges formáját, s céljuk az általuk vizualizált flow élmény közvetítése. A lézerrel készített apró részletek ugyan nem éppen újkeletű megoldás a magyar divatszakma palettáján – elvégre gondoljunk csak vissza, hogy Napsvgar ugyanezzel a tehchnikával robbant be a köztudatba évekkel ezelőtt – , mégis azt kell, hogy mondjam kiváló munkát végeztek, hiszen teljessé tette a látványt és a koncepciót.

Annak kifejezetten örülök, hogy azt a szinte már zavaró hazai designer “betegséget”, miszerint tervezzünk egy “zsákruhákat és dobjunk rá egy övet” típusú csapásirányt elkerülték és valóban izgalmas sziluetteket küldtek a kifutóra. A The Four abszolút megérett a magyar és nemzetközi piacra egyaránt. Kollekciójuk tudatosan és következetesen felépítve állt össze, hiszen megfelelt a kreatív és egyedi jelzőknek, illetve a kreatív elmék egyik nagy mumusának (ám cseppet sem elhanyagolható), az eladhatóság fogalomkörének.

A jelszó: fejlődés

Zimmer Frei a kifutón

A magyar tervező tavasz-nyári kreációi mellett Resort kollekciójából is prezentált bemutatóján, mégpedig mindezt egy hamisítatlan balatoni nyaralás szellemiségében, ahol a gőzölgő hekk és a pezsdítő nyári fröccs (én nem érném be kicsivel) legalább annyira az ott töltött napok életfilozófiájához tartozik, mint Tomcsányi Dóri legfrissebb alkotásai.

Koncepció és hangulatvilág tekintetében kétségtelenül összeköthető a SS és Resort kollekció, hiszen mindkét esetben egyfajta múltidézést, unformizált öltözködési kultúrát újragondoló ruhákról beszélhetünk. Míg előbbi esetében pamut és selyem lelhető fel matériák tekintetében, addig utóbbi esetében a cserkészvilágra kívánt reflektálni a tervező az áttört csíkozással megfűszerezett viszkózzal és a hosszú szezonok óta nagy sikernek örvendő neoprénnel. Mindezen retrospektív kaland tetőpontjaként pedig megjelentek a felvarrók és jelvények.

Talán az egyik legizgalmasabb részlet a napszemüveg kollaboráció volt, ugyanis idén többek között a Dori Tomcsanyi brand kooperált a hazai design kultúra egy ígéretes szemüveg márkájával a BATTILA-val. Nagyon feldobta az összképet a szemüvegek retro hangulatú formavilága. Kiegészítők tekintetében nagyon jó iránynak tartom Dóri kollaborációit, hiszen olyan szakemberekkel veszi ilyenkor körül magát, akik maguk is hasonlóan gondolkoznak és rákapnak a saját márkája által kínált ízekre.

Ettől függetlenül – őszintén szólva 25 éve a szocializmus egy állandó és visszatérő téma, inspirációs forrás a magyar tervezőknél (lsd. USE Unused – AW15), szóval attól függetlenül, hogy Dóri egy remek kollekciót tett le az asztalra és a történet kerek volt (ráadásul a zenei aláfestés is bámulatosra sikerült), azt kell, hogy mondjam, engedjük el egy picit ezt a topicot. Annyi dolog történt lokálisan az elmúlt évtizedekben még a magyar kultúrával, divattal, hogy ideje lenne nem mindig a múltba visszanyúlni. A Dóri Tomcsányi ruhák és balatoni fröccs azonban minden körülmények között meleg fogadtatásra találnak!

Stílusos lokálpatrióta

Kitágul a világ

Önmagával folytatott belső beszélgetése ihlette kollekciója után Anda Emília messzebbre merészkedett, mint valaha. Űrutazásra kaptunk meghívót a tervezőtől, ráadásul egy olyan kalandra, ahol a komolyságnak nincs helye, képzeletünk pedig szabadon szárnyalhatott, akár az űrben keringő bolygók.

Az Anda márka galaktikus világa elvonatkoztat minden eddig ismert ténytől és adattól, s a játékosság jegyében kívánja beírni nevét a divat és világűr fúziójának egyedi történelmébe. A tervezőtől elvárható professzinalizmus ezúttal szokatlan, meglepő szabásvonalakkal és meglehetősen a térbeliség jellemzőire igyekszik törekedni, miközben egyúttal reflektál a designer által életre hívott képzeletbeli bolygókra, születő galaxisokra és az azokat elnyelő, ám annál csodálatosabb fekete lyukakra. Elvégre mindig az a legvonzóbb, amiről a legkevesebbet tudjuk, nem?

Engem is legalább ekkora kíváncsiság hajtott Anda Emília legfrissebb kreációi megismerése előtt. Az egyébként meglehetősen letisztult, néhol kissé neutrális és minimalista színhasználatot kifejezetten jól ellensúlyozzák az élénk színű kiegészítők, s ezáltal megteremtenek egy olyan összehangot, amely létezése nélkül a galaxisok fennállása is lehetetlen volna. Elefántcsont fehér, ében fekete és egy csipetnyi narancs színezi be az Anda-féle Androméda-köd alapját, amelyet a kellemes printek és kézműves részletek koronáznak meg.

Művészet és divat találkozása a Tejúton.

Tökéletes összhang

Dóra kollekcióit mindig nagyon közel érzem magamhoz és nem feltétlenül a ruhák szabásvonala és a különleges anyaghasználat miatt elsősorban. A tervezőre minden szezonban nagy hatással van a zene. Tervez, rajzol, fantáziál miközben finom és lágy dallamok kelnek útra a szobában és újabb alkotásra sarkallják. Sokszor történik ez velem is, éppen ezért érzem a “mezőnyben” Dóra munkái talán a legőszintébbnek. Nem akar hasonlítani, nem akar bizonyítani feleslegesen, nincs benne semmiféle görcsös kényszer a megfelelésre. Pont ezért tökéletes.

Legfrissebb SS kollekciója az ABSANTEE címet viseli. Mindez pedig egy magától értetődő, ám mégis figyelemfelkeltő alanyra vonatkozik, a “távol maradó” és egyben “hiányzó” személyre. Amikor ezeket a sorokat írom, jómagam is Szjerdene finom és izgalmas hangzásvilágú dalait hallgatom – akárcsak a tervezés alkalmával a designer – , amely inspirációs forrásul szolgált. Ugyanígy tettem tavalyi őszi-tél kollekciója során, ahol a jazz és grunge világának fúziója hatott rá. A jazz ezúttal marad, egész pontosan a 20-as évekből, amelyet a következő szezonra tervezett kreációi esetében a ’80-as évek női sportruházataival ötvözött.

A klasszikus feketét és fehéret megtörik a gyönyörű irizáló smaragdzöld részletek, amelyek között találhatunk megannyi matériát. Így például hernyóselyemmel (keverve elasztánnal és vagy éppen pamuttal), illetve prémium minőségű lézervágott és egyben elasztikus mosható bőrrel. A kevlár (szupererős, sav- és hőálló anyag) hatású vászon igazi gyöngyszem volt a kifutón, csakúgy mint abszolút kedvenceim, a flitteres alkalmi ruhák, amelyek egyszerre visszafogottak és őrjítően csábítók. Az izgalmas redőzések, multifunkcionális részletek ismét egy innovatív és előrelátó kollekciót eredményeztek. Így kell ezt csinálni.

Csodás minden ízében.

Frissítő utazás

A második tortát is hozhatjuk, hiszen a Je Suis Belle mellett a USE Unused csapata is immáron tíz éve színesíti a magyar divatszférát kíváló kollekcióival és alázatos munkájával. Valami volt a levegőben a következő tavasz-nyári szezonra készülve, ugyanis a USE csapata szintén egy földöntúli kalandra invitált minket, ám ez cseppet sem von le semmit a frissen bemutatott kreációk értékéből. Hosszú idő után – természetesen az elképesztő állandó profizmus mellett – ismét megdobogtatta a szívemet egy USE kollekció, de úgy igazából. Merész vonalak, izgalmas megoldások és tökéletes prezentálás szemtanúja lehettem az első magyarországi Mercedes-Benz Fashion Weeken.

Mielőtt jobban elmerülnénk a kollekció felépítésében, szeretném elmondani, hogy bárki próbálkozhat, de annyira következetesen, tökéletes átvezetésekkel összerakni egy show-t és kollekciót senki sem tud hosszú évek óta Magyarországon, mint a USE csapata. Annyira szemkápráztató ott ülni és látni, ahogyan a tudatos és mégis végtelen kreatív tervezés testet ölt a kifutón. A lookok tökéletes sorrenben követik egymást. Olyan ez minden egyes alkalommal, mint egy Samuel Beckett írás, amely végén elérünk a drámai végkifejletthez. Ebben tényleg ők a legjobbak.

Farkas Bertalan neve lényegében egybeforrt a magyar űrutazással, s mostantól nagyon úgy fest, hogy a USE legfrissebb kollekciójának is van némi közé hozzá. A fő inspirációs forrásként szolgáló téma több aspektusból visszatér a ruhákon, így például a cut-out részletek és a meteorokat ábrázoló printek formájában. Anyagok tekintetében érdekesség, hogy a csipke és sportosabb textúrájú textilek egyaránt megjelentek.

Szintén sokakat nagy örömmel tölthetett el, hogy végre egy teljes férfi kollekció debütált a magyar divat ünnepén, amelynek darabjai a női vonal egyes matériáit alkalmazza, illetve reflektál korunk egyik legfontosabb gender kérdéskörére, adott esetben a nemek közti határok elmosódására. Természetesen a nagy klasszikusok sem maradhattak el, így az elegánsabb férfi divat kedvelői valóban gyönyörű bőrdzsekit és trench coat-ot is találhatnak a kínálatban.

Kiteljesedés & beteljesedés

A jövőbe… és tovább!

Ez itt a “Dystopia Gardens”! Egy kis londoni és milánói kitérő után ismét láthattuk Abodi Dóra legfrissebb SS kollekcióját hazai kifutón. Nagy örömmel fogadta mindenki a márka visszatérését a Vogue hasábjairól és világsztárok gardróbjaiból. A tervező nagyon izgalmas és egyben “mocskosan” gyönyörű témába vágta a fejszéjét ezúttal, mégpedig egy olyan világot teremtett hőn szeretett Unisusa köré, ahol az emberi civilizáció elbukott és az a természettel karöltve kényszerül építeni egy újat. Lényege a természetközeliség és a korábban a feledésbe merült legendák, mítoszok, hiedelmek, amelyek  új erőre kapnak, s újra fénykorukat élik.

A couture részletek a márka védjegye már hosszú idők óta, ezúttal sincs ez másképp. Részletgazdag kreációk és megannyi teátrális textúra és anyagmanipuláció került bemutatásra az első közép-európai Mercesed-Benz Fashion Week keretein belül. Az egyedi olasz csipke és virágos részletek kíválóan reprezentálták az elmúlt világ maradványait benövő növényzetet, s lefektették egy új rend alapjait, ahol a természet az úr. A bemutatónak gyönyörű íve volt, hiszen a lookok sorrendjében megfigyelhettük, ahogyan a benőtt romokból valami új és látványos    épül, amíg el nem értünk a fináléig. Színhasználat tekintetében egyaránt mindenki megtalálhatja az igazit. A klasszikus fekete és fehér mellett lazac, sötétkék és metálos hatású anyagokkal egyaránt találkozhatunk.

Külön szeretném kiemelni a márka legfrissebb kollaborációinak eredményeit. A gyönyörű lábbelikért immáron második alkalommal felelt Vágó Réka cipőtervező. Nagyon jól mutattak a kifutón, volt karakterük és megidézték a ruhák bizonyos kézműves részleteit. Továbbá szintén nagy tapsot érdemel Bakó Attila, a BATTILA Concept Eyewear megálmodója, aki Abodi Dórával keröltve elképesztő napszemüvegekkel tették teljessé a bemutatót. Igazi katarzisélmény volt látni az összhangot!

Összességében ezt a showt sokkal inkább éreztem gesztusnak a tervező részéről, egyfajta kedves visszatekintésnek arra a helyre, ahol minden kezdődött. Dóra kreációinak nemzetközi terepen a helyük, ahol a sok nem sok, hanem érdem. Ahol a látványos megoldások nem számítanak hátránynak, sokkal inkább a Vogue egyik kedvencévé avanzsálja általa munkáit. Az első nap esti szekciójának tetőpontja volt Abodi Dóra legújabb kollekciója. Nem szeretném lebecsülni az aznap bemutatott tervezők egyikét sem, szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon kellett a végére egy ilyen kaliberű bemutató, hogy elégedetten álljon fel mindenki és egy marandandó élménnyel térjenek haza.

Jó volt látni!

 

Mesebeli őszinteség

Sajnos ritka, ám annál felemelőbb, amikor egy márka nem akar hasonlítani. Nem szeretne úgy kinézni, mint egy nemzetközi brand, nem kíván valamilyen utóérzést kelteni senkiben és próbálja meg eladni a saját neve alatt. Kele Ildikó kollekciója egy ilyen ritka jó pillanatot adott a hazai divatkedvelőknek.

A következő szezonban a magyar népmesék egy történetét idézhetjük fel újra, amely gyerekkorunk egyik meghatározó programja volt egykor. “A mindentlátó királylány” történetét a divat nyelvére lefordítani nem kis feladat volt, azonban itt bőven találhatunk frappáns, kreatív megoldásokat. A kollekció egyik fő motívuma (akárcsak a mesében) a rózsa, amely az elfogadás szimbólumaként került reprezentálásra a ruhákon különböző formákban. Így például az alapvetően kötött ruháiról híres márka mintaként vagy éppen struktúraként kívánta megjeleníteni a pamut kíséretében. Mindemellett a történet egyéb karakterei egyaránt megelevedtek a ruhákon, így a színpaletta változasora sikerült. Arany, kék, zöld, barna, vörös és annak eltérő árnyalatai együtt igyekeztek a mesék világát a fizikai világba átülétetni, a divat kontextusában.

A Kele Clothing számomra egy rendkívül Magyarország specifikus brand. Mindaz, amit a tervező megálmod vizuális tekintetben számomra leginkább Közép- és Kelet-Európában állhatja meg a helyét, hiszen olyan attribútumokkal dolgozik, amelyek csak és kizárólag az itteni kultúra számára közérthető, befogadható. Ezzel nincs semmi baj és azt hiszem pont ebből van hiány itthon. A Kele kíválóan pozicionálja és tudatosan alakítja arculatát, ráadásul véleményem szerinte optimálisan reflektál a magukat sokszor underground közösségnek tituláló, bár mégis mainstream fiatal közösségek igényeire.

Kellemes összhang

Hibákkal hibátlanul

Magáról a glitch art-ról, azaz a hibaművészetről idén már olvashattatok a blogon a KREA Iskola egyik végzős diákjának diplomakollekciója kapcsán. Eszerint alapja, hogy egy hagyományos képet, videót, vagy éppen zenét manipulál és ezáltal hoz létre egy újabb “műalkotást”. Így az eredeti műtől részlegesen elszakad az új jelentésekkel, értékekkel rendelkező glitch. Akkor láthattátok hogyan nyúl a témához egy friss diplomás, most nézzük meg, miképp nyúl hozzá hazánk egyik legismertebb designere.

Kata volt számomra az egyetlen olyan tervező a programban, akinél megvolt az a “cool-faktor”, amely sokakból hiányzott. Bocsánat, ezt nem lehet fennköltebben vagy éppen szofisztikáltabban megfogalmazni, s ez így van jól. Amikor Szegedi Kata legújabb tavasz-nyári kollekcióját vizslatta a közönség, sokak arcán lehetett látni azt a bizonyos “Hú, ezt akarom!” vagy éppen “Nagyon menő!” arckifejezést. Valóban!

A tervező előszeretettel teszi közérthetővé, emberközelibbé a képzőművészetet (és ezáltal igenis hozzújárul a magyar kulturális forradalomhoz és annak népszerűsítéséhez) azáltal, hogy sokszor kiviszi azt az utcára, pontosabban jelen esetben a kifutóra. Ezúttal többek között az 1973-as születésű és kritikai elismerést egyaránt birtokló José Parlá művészetére kívánt refelktálni, amely az általam is roppant kedvelt absztrakció és a kalligráfia éles határán mozog. Mi a közös Szegedi Kata és a brooklyn-i művész munkásságában? Egy biztos: a kontextus, amely maga a város és annak lüktető ereje, megújulásra való képessége és kifogyhatatlan inspiratív történesei.

Mindezen tények együttes fúziója pedig a KataSzegedi legújabb kollekciója, amelyben olyan színek kívánnak meghódítani, minden művész- és divatkedvelőt, mint az olajzöld, ezüst, az örök klasszikus fekete és a némi izgalmas kontraszttal megfűszerező babakék. Textúrák és anyagok aspketusából az egyik legizgalmasabb a felhozatal, elvégre láthattunk bársony, selyem, pailette (flitteres felületek), düssesz, pamutszövet kreációkat egyaránt, amelyeket a fémes hatású alkalmi ruhák repítettek a csúcsra.

Egy showhoz hozzátartozik a bejutás és az ültetéssel kapcsolatos szervezések megfelelő kezelése is. Ezúton szeretném kiemelni Szegedi Kata profi csapatának helytállását a hömpölygő embertömegre gondolva. Ha valahol, akkor ott volt rendszer és szervezettség.

Birtoklási vágy

collagenapsi

Elő a motorral és a bőrdzsekivel!

Energiától és erőtől duzzadó show. Valahogy így jellemezném egy mondatban NAPSVGAR új kollekciójának prezentálását a magyar közönség előtt. A tervező szintén azon szakmabeliek közé tartozik, akiknek jelentősen megnövekedtek nemzetközi sikereiknek száma. Hála a minőségi kivitelezésnek és a kifogyhatatlan kreativitásnak, amely sajátos stílusa miatt mindig tud valami újat mutatni követőinek.

A designer saját motoros klubot alapított, amelynek legfőbb inspirációs forrása egyenesen a ’30-as, ’40-es és ’50-es  évek Amerikájából érkezett. Természetesen mindezt a 21. századra kalibrálva, ahol az utca művészete, azaz a graffiti legalább annyira fontos önkifejezési forma, mint anno a szubkulturális megnyilvánulások. Napsugar sziluettjei mindig nagyon előremutatók, kissé futurisztikusak, azonban a roppant csábító anyaghasználat miatt még azok a fogyasztók is magukévá szeretnék tenni, akik a letisztultabb kreációkhoz vannak szokva. Egzotikus (angolna, ausztrál varangy, kajmán), illetve klasszikus bőr, lenvászon és panofix (szőrme) hozta magával mindazt az életérzést, amely korábban a tervezői asztalnál megszületett. A márka grafikái szintén nagyon ötletesek voltak (különleges lényeket teremtettek az emberi és állatvilág határán) és a kollekció egy kicsit humorosabb oldalát is megmutatta, amely bőven elfért a vagány és céltudatos nő képe mellett.

Az egész bemutató elképesztő lazaságot sugárzott, miközben elképzeltem, ahogy a vad motorosok, a bőrszagot árasztó kabátokat magukra húzva elindulnak a legközelebbi kocsmába, ahol a vörös Marlboro-t whiskyvel kísérik le. Rendben, egy picit elkalandoztam! Mindenesetre ez is azt bizonyítja, hogy a NAPSVGAR-féle élet körforgása mennyivel magával ragadó és egyedülálló mindig mindenhol. Ha az emberi és állati lét közti egyensúlyozásban kéne leélnem az életemet, biztosan tőle kérnék tanácsot. Akkor legalább én lennék az egyik legstílusosabb “critter” (lény) a klubban.

Köszönöm az élményt!

Minden elfogultság nélkül

Nehéz, de menni fog. Ha valamelyik márkát meg kéne neveznem, amely a legművészetközelibb és legjobban reflektál a művészvilág történéseire és nagy klasszikusaira az a Nubu. Míg az előző (és egyben nagy kedvencem) kollekciójukat Molnár Vera művészete inspirálta, ezúttal Gorka Géza Kossuth- és Munkácsy-díjas szintén keramikus lánya, a szakmailag méltán elismert Gorka Lívia munkái hatottak Garam Judit és Kovács Adél tervezőkre, némi kínai tusfestészettel megfűszerezve.

Utóbbi leginkább ornamentum formájában jelent meg a kollekció egyes darabjain, például virág- és bambuszminták által. Az egyszerűbb szabású vászon anyagokon  kézzel festett színblokkok (piros, kék, zöld, sárga) jelentek meg, amelyek alapvetően megadták az egész show hangulatát és természetesen az évszak kellemes, könnyed, tavasz-nyári atmoszféráját. S habár a márka leginkább természetes hatású anyaghasználatáról ismert, a technikai újítások, csavarok is jelenvalók. A szabálytalan csíkozásban kreppelt textilek, plisszírozott selymek utánozhatatlan módon öltöttek “testet”, az anyagok szélei, illetve azok textúrái pedig a kerámiaművész munkásságának jellemzőit tükrözik.

Kiegészítők terén idén sem kellett csalódnom. Az ékszerek egy remek együttműködés eredményei. A Kezemura kézműves kerámiákat készítő márka alkotta a medálokat, brossokat. Már régóta szerettem volna ellátogatni a műhelyükbe, most viszont megkaptam azt a bizonyos “végső” lökést, szóval irány a Kezemura műhelye! Sok ilyen együttműködést kívánok mindkét félnek. Ha mindez nem lenne elég, akkor a kötélövek is visszatértek ebben a szezonban, illetve Szabó Annamária drótmaszkjai által a Nubunak sikerült egy új oldalát megmutatnia.

Gorka Lívia egyébként a következő szavakkal jellemezte apját egykor:

“Legendás anyagismerettel rendelkezett. Felhalmozott tapasztalattal és intuícióval dolgozott. A kezében volt minden. Csak következtetni tudtam munkamódszerére.”

Csodálatos dolog látni, amint a Nubu terveződuó ugyanezen képességek birtokában hozott létre megint valami egészen újat úgy, hogy az hűen illeszkedjen a márka filozófiájához, amelynek főszereplője mindig a kortárs én.

Ez most komoly?

Már a programot mustrálva sem tudtam hova tenni egy dolgot. Hogy a fenébe kerül Sármán Nóra a “Young Talents” kategóriába? Már bocsánat, de elnézve a szekció felhozatalát meglehetősen tiszteletlen és egyúttal nevetséges lépés volt mindez. Remélem a döntéshozók azért a bemutatni kivánt kollekciókra vetettek egy pillantást, ha már a fentebb említett tervező hosszú évekre visszanyúló (nem egy csonka diplomakollekcióból álló) munkásságát nem ismerik, vagy egyszerűen nem érdekli őket.

Ez a blokkot pontosan emiatt Sármán Nóra legfrissebb munkáival kezdeném.

Nóriról már korábban többször írtam, illetve arról is elmondtam a véleményemet, hogy régóta egy ilyen kaliberű eseményen kéne önálló bemutatót tartania, hiszen nem csak kreativitás és szakértelem szempontjából, hanem piaci aspektusból egyaránt hiánypótló amit csinál. A finom nőiesség, a kislányos báj és kiforrott elegancia ötvözete valamiért nagyon ritka itthon, így örömmel vetettem bele magamat a Nora Sarman legújabb SS kollekciójába – amelynek egyébként másik fele a novemberi Marie Claire Fashion Days kifutóján fog debütálni.

Az időtlen jelzővel egyaránt leírható kollekcióban szebbnél szebb ruhák találhatók. Bőrszoknyák, selyemblúzok, maxi- és csipkeruhák, illetve tüll miniruhák hirdetik a nőiség dicső korát. A gyönyörű formákat tovább fokozták a fűzött részletek, amelyek a klasszikus értelemben vett kézművesség és Sármán Nóra saját innovációinak különleges egyvelege volt.

Zsigmond Dórának volt egy viszonylag nagyobb visszhangú diplomamunkája, amelyről korábban én is meglehetősen bizakodva és elismerve nyilatkoztam. Igen, vártam a folytatást, azt a bizonyos következő lépést. Tetszik, de sokkal több kérdés merült fel bennem, mint választ kaptam volna az előző kollekciójával kapcsolatban felmerültekre. Nem érhető, hogy kinek tervez, mi az az irány, amely a védjegyévé válhat és általa maradandót alkothat. Sokkal inkább támadt az az érzésem, hogy az alkotás során magával sodorta az ár, mintsem ura lett volna annak. A tervező jelenleg – piaci szempontból – sokkal inkább minősül egyfajta “hobbitervezőnek”, mintsem a piaci igényeknek es önnön fantáziájának, illetve annak együttes fúziójának tökéletes kivitelezőjének. Ez pedig sem nem jó, sem pedig kifizetődő.

Még be sem köszöntött a november, de az azonos névre keresztelt magyar márka máris a frászt hozta rám. Ha meg nem ültél alacsony költségvetésű Rick Owens shown, akkor hála a November legújabb kollekciójának, most mindenki részese lehetett egy ilyen élménynek. Polgárpukkasztani es sokkolni lehet, feltéve ha van mögötte tartalom (és az Antidivat-jelenség torkomon való erőszakos letuszkolása nem minősül annak). Na itt nem volt. Kanye West és az Adidas közös kollekciójából szintén kaphattunk egy kis ízelítőt. Valahogy így képzelem el az erőltetett “elvetemülést”. A social media gyermekeinek szavaival élve: ‪#‎SoDeep.

Minden insomniában szenvedő kliensnek sok szeretettel ajánlom Nanushka és az Áeron legfrissebb SS kollekcióját, a mély kómába pedig mindezek után valószínűleg a Luan by Luci(a) tavasz-nyári kreációi taszítanak. Zéró meglepetés és legalább ennyi csavar volt jelen a bemutatókon. Úgy éreztem nincs lelke a ruháknak.

Fotó: Vargha Miklós

Egy kérés a tervezőkhöz: nagyon kevesen juttatták el a press anyagot még a bemutató előtt a sajtóhoz. Elvileg vágyaink tárgya és a célunk egyaránt közös, egy nemzetközi színvonalú divathét. Nyilvánvalóan ez nem most és egy vagy két év múlva fog beteljesülni, mert ennek nem csupán financiális, hanem kulturális akadályai egyaránt vannak. Ugyanakkor külföldön kivétel nélkül minden egyes show vagy prezentáció során elérhető már a kezdés előtt a hivatalos sajtóanyag. Ehhez mindössze egy normális írásra és egy tömb A4-es papírra van szükség. Kis lépés lenne ez a tervezőknek, viszont annál nagyobb az esemény megítélésének a magyar és nemzetközi sajtó szemében (feltéve, ha ugyebár nem a szervezők kötik meg a kezüket ezzel kapcsolatban).  Az efféle apróságok növelik a szakmaiság színvonalát.
 Véleményem szerint izgalmasabb lenne, ha nem csak az ingruha lenne az egyetlen tervezési opció sok designernél. Ráadásul a látottak alapján a közép-európai nő egyszerűen nem hord magassarkút. Egy kezemen meg tudom számolni hány bemutatón voltak rendes magassarkú cipők, surranók vagy éppen tornacipők, bakancsok helyett. Hiányolom a vérbeli sikket, a NŐT a lezser elegancia és az artisztikus megnyilvánulások közepette.

Fotó: Vargha Miklós

Esti mese következik!

Pár perc a show kezdetéig, még szabad pár hely az első sorban, azonban az egyik blogger csúcskoalíciónak várnia kell egy pillanatot, mert lehet időközben megérkeznek a “bérelt” szekek tulajdonosai. Nem történt meg. A hostess lány kedvesen szól, hogy nyugodtan oda tud ülni baratnőivel. Blogger kislány püffeszkedve: “Már csak azért se!” – Hát jó, nincs több kérdésem. 

Feltételezem, ha a hátsó padban ültek az általános iskolai nyelvtan óran, akkor most az első sorban bérelt helyük kell legyen.

Hosszú szezonok óta – bármennyire is volt jó vagy éppen kevésbé jó a magyar “divathét” –  azt kell mondjam, voltak pillanatok, amikor őszintén nem értettem, hogy mégis mi a fenéért töltöm itt a hétvégémet, amikor a családommal és barátaimmal is lehetnék vagy éppen kipihenhetném a hét fáradalmait otthon. Nem a szervezés miatt elsősorban, hanem a keserű és műanyagtól bűzlő atmoszféra, a sok álszent és maníros kedvesnek álcázott mosoly miatt, amelyet a benne kóválygó “szakemberek” teremtenek meg (hála az égnek a jegyeket vásárolt divatrajongók csak javítottak ezen az összhatáson és örülök, hogy lehetőséget kaptak a részvételre).

Miért van az, hogy bárhova utazom – legyen az London vagy Milánó – sehol sem tapasztalom ezt a nyomasztó kispolgári nagyképűséget, amit a hazai divatszféra undorító módon ont magából (és itt most nem a tervezőkről beszélek)? Hogy a cikkem némi konstruktív megoldást is tartalmazzon erre a problémára reflektálva, íme az első lépés: tanuljanak meg köszönni! Utána beszélhetünk referenciárókról és szakmai elhivatottságról.

Cikkem a teljesesség igénye nélkül íródott, éppen ezért a többiekről majd írnak a releváns bloggerek.

Szép napot – akarom mondani szebb napokat,

Bence

Kifutó fotók: Holecz Endre

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s