COLLECTION/EVENTS

Who’s next?

Ki lesz a következő?

A következő, akiről mindenki cikkezni fog, aki egy külföldi ösztöndíj által tovább gyarapíthatja tudását vagy éppen nyithatja meg saját műhelyét a belváros szívében. A diplomakollekciók bemutatása idején jövünk csak rá igazán, hogy mennyi tehetséges tervező palántánk van itthon, bár a piac túl kicsi hozzá, így a “vajon mennyit bír még el” kérdéskört hanyagolnám. Őszintén, kit érdekel jelen helyzetben, ha helyette új ötletekkel, új kreatívokkal és izgalmas meglátások seregszemléjével töltheti az ember a nyárestéket? Ezen gondolatok jegyében látogattam el a KREA Iskola idei diplomakollekciós bemutatójára.

Ami talán egy kisebb szomorúságra adhat okot számomra, az nem más, mint a különböző kollekciók közötti túl jelentős átfedések. Ha egyenként és egymástól függetlenül látom a munkákat, akkor valóban minden kétséget kizárólag boldogan állok fel. Bár néha-néha olyan érzés kerített hatalmába, hogy egy  tervező nagyobb darabszámmal dolgozó bemutatóján ülnék. Mindezt a nem túl direkt monotonítást egy-egy izgalmas kreáció azért megtörte. Ezekre természetesen a kollekciók elemzése során részletesebben is kitérek. Egyet azonban már most elárulhatok, olyan érzést keltett néhány “alkotás”, mintha egy cut-out megoldásokkal teletűzdelt crop top tengerben úsznék.

A szervezés alapvetően nagyon precíz volt. Bár efelől aligha voltak kétségeim, hiszen Benkó Zsuzsanna és csapata mindig nagyon figyel a részletekre, Dóra Kriszta neve pedig a show maximalista koordinálásának garanciája a hazai divatszakmában. A kiindulási pont tehát tökéletes, lássuk a részleteket!

Közös erővel

Az Akváriumban megrendezett show nyitányaként a harmadéves hallgatók féléves közös munkáját tekinthettük meg. A “feldobott labda” érdekes és alapvetően kétségtelenül az innováció és különleges megoldások alapkövét adja, hiszen a tervezőknek Alexander Wang (idézem) “tervezői stílusának szellemiségében” kellett alkotniuk egy kollekciót a félév során. Én ezt annyira nem tartom jó ötletnek, elvégre miért kéne már a pályájuk kezdetén arra buzdítani őket, hogy valaki alapján hozzanak létre valamit, amely majdnem olyan mintha, de azért mégsem. Itthon és a nemzetközi színtereken is találunk elég ennek jegyében alkotó kreátort, ezért javallott inkább valami teljesen új felé terelni őket!

Maga a kollekció (mindettől függetlenül) nagyon jól sikerült és voltak valóban egyedülálló darabok, mégis valahogy számomra túlságosan is Wang “szaga” volt az összehatásnak (jellegzetesen karakteres anyagok, geometrikus vonalak, övcsatok), feleslegesen. Szinte biztos vagyok abban, hogy egy kicsit kevesebb megkötéssel, gazdagabb inspirációs forrásokkal egy sokkal ütősebb végeredményt is kaphattunk volna, hiszen a tehetség és technikai ismeretek megvannak.

Klasszikus és modern egyvelege

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Szomorú vagyok, hogy Tapolcai Zsuzsanna kollekciója foglalkozott egyedül férfiak számára készült ruhadarabokkal, holott sokkal több lehetőség rejlik benne, mint elsőre gondolnánk. Viszont örülök, mert Zsuzsanna munkái megtalálták azt a kellemes összehangot, amire az itthoni piacon szükség van. Pont annyi extravaganciát emelt át kollekciójába, mint amennyi finom hordhatóságot, így megteremtett egy kellemes egyensúlyt.

A diplomamunka a Roll’Raise címet viseli, amely természetesen nem véletlen, ugyanis a ’70-es évek atmoszférája és az adott korszak jellegzetes hengerfestett falai inspirálták. Az anyaghasználat legalább annyira vonzó, mint a színhasználat. Utóbbiak közül számomra a sötétszürke és sötétkék párosítása volt a legizgalmasabb. Szintén érdemes kiemelnem az esős napokra tervezett kabátokat, amelyek egy különleges digitális printet kaptak, majd mindezt egy transzparens (áttetsző) és matt impregnáló fóliával vonta be. Voilá! Íme a tökéletes kabát az őszi esőzésekre.

Stílusos bújócska

A “The Protection Collection” névre keszresztelt diplomamunka Kunkli Anna keze munkáját dícséri, s be kell, hogy valljam, talán az egyik legerősebb nyitány az övé volt az este folyamán. Nagyon tetszett, hogy az egész kollekció az elejétől a végéig fokozatosan összeáll, s a különböző darabok mégis egy kerek egészet alkotnak.

Ami viszont kisebb csalódás volt számomra, az nem más, mint a több olyan alkotás, amelyet már túl sokan alkottak meg, értelmeztek újra más tervezők (vagy éppen másoltak egymásról). Ilyen volt például a hosszú ujjakkal ellátott garbó, amelyet már láthattunk többek között Coperni Femme egy korábbi kollekciójában (katt! – katt!). A pulóverek ujjával való játék tovább fokozódott Anna kollekciójában, s a védelem jegyében elkészült munkák egytől egyig jól átgondoltak voltak. Bár nekem némely darabnál szintén megjelent lelki szemeim előtt egy korábbi Geoffrey Beene kreáció (2004-ben járunk), amelyet a Céline 2013-as őszi/téli kollekciójában szintén láthattunk. Volt is nagy botrány (erről itt olvashattok)! Mindenestere véleményem szerint nagyon egyben volt a kollekció, azon paradox szituáció ellenére is, hogy bár a kreációk a külvilágtól való elzárkózásra “születtek”, ilyen izgalmas darabokban aligha tudnánk elrejtőzni a kíváncsi szemek elől. Ez így van jól!

Jöttek, láttak, nyertek!

Legalábbis nálam. Nagyon tetszett, hogy a kollekció alapvető stílusjegyei nem “álltak meg” csupán a ruhákban, hanem azok különböző alapvetően a diplomamunka részét nem szükségszerűen képező kiegészítőkben tovább játszottak a kifutón. Ilyen volt például a szemüveg vagy a bokán felfedezhető faux fur, amely az egyik legfontosabb matériája a munkának – amelyet nem mellesleg Mocsai Dorottya és Szabó Csilla, a kollekció tervezői maguk festettek.

Az irizáló, hologramos dolgokat elfelejteném, túl olcsó hatást kelt sajnos az elburjánzott használata miatt. Ráadásul elvonja a figyelmet a sokkal izgalmasabb részletekről, amelyeknek varázsereje pont azok egyszerűségében rejlik. A “Cold Silence” névre keresztelt munka egy olyan szibériai este részesévé kívánja tenni a nézőt (vagy éppen a viselőt), amely egy pillanatában megáll minden körülöttünk, majd tüzetesebben is megvizsgáljuk (értékeljük) a részleteket, amelyeket addig talán észre sem vettünk. Itt pedig érdemes megemlítenem az izgalmas felvetést és egyben fogalmat, mégpedig a szinesztéziát (magyarul összeérzésnek is hívjuk), amelyet alapvetően egy irodalmi eszközként ismerhetünk és alkalmazásakor két különböző érzékterületről vett benyomást kapcsolunk össze. Ezt a fajta kettősséget próbálták a lányok munkájuk során mégis egyfajta egységes világgá gyúrni, amelyről ők maguk is elismerték, hogy némi ambivalenciát tükrözhet. Habár… nagyon úgy néz ki, működik!

A fotóművészet megelevenedése

Kiss Zsófia diplomamunkájának konzulensi munkálatait Anda Emília látta el, s terelte a tervezőpalántát első kollekciója megalkotásáig. Mint ahogyan a képzőművészetben, az iparművészet világában is valamelyest (akaratlanul) hatással lehet a tanítványra a mester alkotói stílusa (akár a feldolgozott témák egyaránt). Zsófia első kreációiban egyaránt felfedezhető az a fajta letisztult megfontoltság, amely az Anda márka egyik legfontosabb építőköve. Mindezt az értékbeliséget tovább fokozza az inspirációs forrás, amely nem más mint Robert Mapplethorpe fotóművészete, virágos képei. Pontosabban azok lágy vonalai, finomsága és kifinomult eleganciája.

A virágok nyitottságát, kibontakozását a ruhák sziluettjén próbálta érzékeltetni Zsófia, amely úgy gondolom, hogy néhol valóban egyedülálló módon érvényesült. A klasszikus vonalakat egy-két váratlan csavarral és cut-out megoldással tette izgalmasabbá – bár néhol nekem picit túlságosan is sokat mutat a ruha viselőjéből, dacára annak, hogy a “klasszikus értékrenddel rendelkező” városi nőknek célozta munkáit. S bár az innovációt, mint hívószót szintén megemlíti a diplomamunka leírásában, nem vagyok benne biztos, hogy egy nyitott városi nő – pláne itthon – megengedheti magának némelyik fazont. A tehetség abszolút megvan, már csak a megfelelő balanszra van szükség. Én nagyon szurkolok, mert ígéretes kezdés volt.

 

Hibaművészet, majdnem hibátlanul

Tóth-Baranyi Zsófia debütáló kollekciója érdekes témákat, technikákat boncolgat a kifutón. A szürrealizmus szellemisége, divatfotók, kollázstechnika egyaránt hatott a tervező vízióira és a ruhák későbbi kivitelezésre. Mindemellett talán mégis a legérdekesebb a glitch, mint művészeti stílus átemelése a fizikai világba, ráadásul a kifutóra. A hibaművészetként is ismert glitch art egy hagyományos képet, videót, vagy éppen zenét manipulál és ezáltal hoz létre egy újabb “műalkotást”. Így az eredeti műtől részlegesen elszakad az új jelentésekkel, értékekkel rendelkező glitch.

Mindezt különleges kivágott bőr applikációk és a már jól ismert printek hivatottak reprezentálni Zsófia diplomamunkájában, a kreativitást pedig tovább fokozzák azok a kisebb csúsztatások a ruhákon, amely egyúttal reflektál a glitch “hibaszerűségére”.  A ruhák színei között találunk visszafogottabb árnyalatokat és egy kicsit merészebb vonalat egyaránt. Mely kettősség nekem nagyon tetszett. Valahogy így néz ki a tökéletes recept egy sikeres diplomamunkához. Egy dolog azonban a bemutató óta motoszkál a fejemben. Ez nem más, mint az a minta, amelyhez hasonlót szintén láthattunk az Acne 2013-as Pre-fall kollekciójában (itt megtekintheted). Bár a bemutató fotóin nem teljesen látható a print egészében, mégis érdekes látni, hogyan ismétli magát a divat, csupán a mozaik bizonyos darabjai kerülnek egészen más helyre és máris egy olyan kollekcióban gyönyörködhetünk, mint Zsófié.

Központban a természet

Ugorjunk vissza az időben, egészen 1991-ig, amikor is Tarr Béla elkezdte forgatni a Sátántangó című fekete-fehér filmdrámáját, amelyet három évvel később sikerült befejeznie, s alapjául egyik kedves barátja Krasznahorkai László azonos című regénye szolgált. A több nemzetközi és a Magyar Filmszemle ’94-es különdíját bezsebelő alkotás inspirálta Kristóf Vivien diplomamunkáját.

Mindez megmutatkozik az egyszerű színhasználatban és természetes anyaghasználatban egyaránt. Ez a fajta természetközpöntúság pedig magával hozza a praktikum és kényelem hívószavait, habár az elegancia is bőven belefér a Vivien alotta “Nature Way” című munka leírásába. Egyszerre találkozhatunk a kollekcióban alkalmi és a hétköznapokra egyaránt tökéletes viseletekkel. Külön szeretném kiemelni a kézművés technika, így például kosárfonás átemelését a kreációkba, amely egészen új értelmezésben jelennek meg a különböző felsőkön, illetve szoknyákon. Alapvetően nagyon jónak tartom a tervező hozzáállását és ötleteit a koncepciót illetően, az eredmény azonban néhol erőtlenre sikerült. Véleményem szerint valahogy hiányolom belőle azt a spirituszt, amelyet a természetesség magával hozhat még ebben a kontextusban is. Habár a mezőnyben még így sem kellett szégyenkeznie, elvégre az alkotások fizikai valójukban jól működtek a kifutón.

Skandináv stíl

Mindannyian tudjuk milyen elképesztő stílusérzékkel rendelkeznek a skandináv országok lakói. A street style fotók időről időre bebizonyítják, hogy ők bizony önmagukat adják, mindenféle sallang nélkül. Így marad a stíl, amely a divatszakmát egy lökéssel igázza le. Mindez a zsigerből áradó életérzés pedig az alábbi designer elméjét is inspirálta.

A 2002 óta Magyarországon élő Montero Antonia bár nem az extravagancia jegyében alkotta meg diplomakollekcióját, mégis megvan munkáiban az a fajta plusz, amely által viselője az összes tekintetet magáénak tudhatja egy kellemes baráti vacsora vagy egy szombat esti parti alkalmával (és még sorolhatnám). A geometrikus vonalak és az izgalmas anyaghasználat kombinálása mindenféleképpen kiemelkedő a “mezőnyben”, ráadásul ha figyelmen kívül hagyjuk a “nagyvárosi nőnek alkotok” jeligét, akkor megkapjuk a stílusos nő őszi ruhatárát. Mivel a legtöbb kollekcióban púder színekkel és  fehér-árnyalatokkal szembesülhettem, így kifejezetten üdítő volt látni egy-egy élénk zöld kreációt, amely megtörte azt a fajta monotonitást, amely egy ilyen hosszú show esetében már zavaró lehet. A “Scandinavia” címet viselő diplomamunka alighanem egy ígéretes karrier kezdete lehet akár otthon, akár a nemzetközi piacon, ráadásul véleményem szerint Antonia saját márkájáról alkotott víziója tűnik a legérettebbnek, mind marketing, mind pedig koncepció tekintetében.

Az illúzió ereje

Bíró Borbála Zsófia egy érdekes témát állított diplomakollekciójának középpontjába, ez pedig nem más, mint az optikai illúzió. Ez a téma művészet és tudomány különös kettőséről szól, amely nagy kihívást jelenthet egy olyan alkotói tevékenység során, mint a ruhatervezés. A fiatal tervező Escher és Penrose munkáit, meglátásait hívta életre inspirációs forrás gyanánt. Lássuk, mennyire sikerült azonosulnia mindezzel.

Az axonometrikus kocka (térben kiterített) vonalai jelennek meg és próbálnak refelktálni a fent lefektetett alapoknak. A kollekció maga valóban nagyon frissre és fiatalosra sikerült a szigorú vonalak és karakteres szabásvonalak ellenére. Az alapvetően monokróm színeket felvonultató kreációk mellett megtalálunk kifejezetten élénk tónusokat is. A designer a tökéletes egyensúlyt kutatja munkái által, hiszen egy meglehetősen látványos inspirációs forrást próbált oly módon fedolgozni, hogy a ruhák ne veszítsék el funkciójukat és egyúttal a jóízlés határain belül, egy csipetnyi teátrális eleganciával fűszerezze meg azokat. Összességében kijelenthetjük, hogy a kollekció egyben volt, annak bizonyos kulcsdarabjai pedig kifejezetten látványosra sikerültek.

Nos, ki lesz a következő?

Mindenféleképpen pozitív végszóval szeretném befejezni a cikkemet, hiszen az, hogy a fenti tervezők jövője hogyan alakul, csak rajtuk múlik, pontosabban az időn, illetve az általuk felfedezett kedvező lehetőségek kihasználásától. Egy ilyen show egy torta kisebb szeletének falatnyi darabját képezheti későbbi pályafutásukat illetően, hiszen megannyi irányban taposhatják az önkifejezés csodálatos ösvényét. Ha pedig ilyen lenyűgöző sminket kapnak leendő modelljeik egy-egy önálló bemutatón, akkor biztosan mindent elborít majd a gratulációk végeláthatatlan tengere, melyet akkor én most el is kezdenék:

Gratulálok Mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s