CAMPAIGN

Fusion

Kilépni a keretek közül

Korábban több nagyobb lélegzetvételű bejegyzésben is megemlítettem a Daige-t. S azóta nem csak én, hanem a márka is rengeteg változáson ment keresztül. A tervezőpáros a múlté, s Tóth Melinda lett a Daige önálló kreatív elméje. Ennek köszönhetően művészeti aspektusú víziói még nagyobb teret kaptak, kiteljesedésük megállíthatatlanná vált. Semmi kétség, a fiatal lány megállja a helyét, s most már biztosan nagy jövő előtt áll a Daige.

A legújabb kollekciót még a teljes befejezés előtt sikerült közelebbről is szemügyre vennem, s már akkor érezhető volt, hogy a frissességet és bohém játékosságot kellően fogja vegyíteni a művészettel Melinda. A végeredményt nem is olyan régen a Nemzeti Galéria “Dada és szürrealizmus” című kiállításának finissage-a alkalmából egy izgalmas prezentáció és tárlatvezetés keretein belül ismerhették meg közelebbről az érdeklődők.

A kiállítás és annak témája nem véletlen, hiszen a tehetséges designer a dadaizmus által hordozott szellemiséget és stílusjegyek összességét igyekezett minél hitelesebben áttranszformálni a Daige világába. Mindezt látványos, újító és egyben figyelemfelkeltő módon. A dadaizmus avantgárd természete és annak formanyelve, ha nem is teljes egészében, de lényegüket tekintve sikeresen alakultak át a matériáknak és a szabásvonalaknak megfelelően. A kollekcióban fellelhető formák, megoldások és színkombinációk visszautalnak a 20. századi művészeti mozgalom egyik legfőbb kifejező eszközére, a botrányra, polgárpukkasztásra (A teljes kollekciót itt tekinthetitek meg.)

A konvenciók elleni tiltakozás nem csupán a kreációkban, hanem azok tálalásában, ezesetben a kampányban is jelen való.

Írásom apropója ezúttal nem elsősorban a kollekció, hanem az azt kísérő egyedülálló képanyag. A kreatív koncepció szerint ugyanis többdimenziós táblaképek hivatottak a ruhaköltemények népszerűsítésére. Kétségtelenül szokatlan megoldás ez, pláne, ha kis országunkat tekintjük. Mindenesetre engem abszolút meggyőzött a designer, s az alább látható képek megerősítenek a művészet iránti alázatát és koncepciózus, szakmai hozzáállását illetően.

A művészet és divat különleges fúziója mindez. Minderről pedig magát a tervezőt is kérdeztem.

Egy új márkának általában szüksége van pár szezonra és persze ütős kollekciókra mindahhoz, hogy komolyabban vegye a szakma és a piacon is jobban tudja pozícionálni magát. Mit gondolsz, a Daige hol tart jelenleg ebben a folyamatban?

Azt gondolom, hogy mindig nehezebb úgy felépíteni egy márkát, hogy komolyabb befektetés nélkül, saját erőből kis lépésekkel haladsz. Nehezebb így a pozícionálás, de abban hiszek, hogy a tehetség és a kitartás utat tör, a fejlődés meghozza az eredményt mind a kínálkozó lehetőségekben, mind a szakmai illetve vásárlói körökben. A DAIGE-et anno diákként indítottuk, most pedig már egyedül tervezek, igazgatom a márkát és együtt növök fel vele.

Nagyon tetszik ez a művészetközeli hozzáállás az új kollekcióban. Mennyire éled meg művészetként a saját szakmádat?

Egyelőre még nem tehetem meg, hogy csak tervezzek és dizájneri vagy art direktori dolgokkal foglalkozzak. Az időm 80%-át lekötik a gyártási, ügyintézési, márkaépítési teendők. Viszont ennek ellenére azt gondolom, hogy fontos a művészi hozzáállás, mert pont ez az, amitől nem leszel unalmas, ami előre visz. A kollekciók felépítésének folyamata, komplexsége, átgondoltsága, mélysége az, amihez igazán fontos a művészi szemléletmód, mert ha csak a piaci igények diktálnak, egy lesz a sok közül a márka.

A dadaizmus által inspirált kreációk rendkívül izgalmasra sikerültek, ráadásul pont a napokban láttam, hogy az ELLE Magyarország is beválogatta az extrémebb kiegészítők közé az egyik új táskát. Mi volt az a nulladik, azaz kiindulási pont, amely a végső produktumig vezetett?

Ha ezt konkrétan a táskára kérdezed, akkor annál Hans Arp biomorf/amorf formái, mely például a szobraira jellemző. Ezek jelennek meg foltszerűen a terméken, illetve a DADA és DAIGE betűi olvashatók eltorzítva, ami szintén dominált ebben a művészeti korszakban. A színek pedig a kollekció meghatározó árnyalatai. A Nemzeti Galériában tartott kiállításomon pont ezeket az asszociációkat és linkeket meséltem el az érdeklődőknek, hogy hogyan transzformáltam ezt a témát konkrét ruhákká, kollekcióvá.


Stepping out from among the confines

I mentioned Daige in more, bigger respiration entries earlier. And since then not only me, but the trademark also went through many changes. The designer couple is the past, and Melinda Tóth became the independent creative mind of Daige. Thanks to this, her artisitc aspect visions gained a bigger space , their achievement turned unstoppable. No doubt, the young girl holds out, and Daige certainly faces a great future.

I managed to take a close look at the latest collection before its full conclusion, and it was sensible then already, that Melinda will mix freshness and bohemian playfulness with art properly. The enquirers had the chance to take a closer look at the final result at the National Gallery, within the confines of an exciting presentation and exhibiton guidance, by the occasion of the finissage of the „Dada and surrealism” titled exhibition.

The exhibition and its theme is not accidental, since the talented designer was struggling to transform the spirituality and stylistical characteristics of dadaism genuinely into the world of Daige. All this in a spectacular, innovator and an attracting manner. The avantgarde nature of the Dadaism, the gestures expressed by the Dadaist artist, and its features though not entirely, but were transformed successfully adequately considering the essence of the materials and the cut lines. The shapes, solutions and colour combinations you found in the collection refer back to the principal expressive devices of the artistic movement  of the 20. century, to scandal, outrage (You can take a look at the full collection here.)

The protest against conventions is not merely found in the creations, but in their presentation, and the campaign.

This time the occasion of my writing is not the collection primarily, but the unique illustrantions, that accompany that. Because according to the creative concept, multidimensional panel paintings meant to popularize the wonderful dresses. It’s an undoubtedly unusual solution, especially if we consider our little country. The designer convinced me perfectly anyway, and the pictures you see hereunder verify her humility for art and her conceptual, professional attitude.

All this is a special fusion of art and a fashion. I asked the designer herself about all this, too.

A new trademark usually needs a couple of seasons and of course strong collections to be taken more seriously by the trade and to position itself better on the market. What do you think, where is Daige in this process, currently?

I think it’s always harder to build up a brand without an intense  investment, you’re doing it step by step, on your own. Positioning is harder this way, but I believe that talent and persistence forces its way, development yields results, both in good opportunities, and  professional or customer quarters. We started Daige as students, and now I design alone, manage the brand and I grow up together with it.

I love this art friendly attitude in the new collection. How much do you live  your own profession as art?

Fort the present I cannot only design and handle design and art directorial things.  80% of my time is taken by the production, administration, brand building tasks. Despite this, I think artistic attitude is important, because this is exactly what you won’t be boring from, what leads you ahead. The process of the construction of the collections, its complexity, its deliberation, its depth is the reason you need artistic approach, because if market claims dictate only, the brand will be one among many.

The creations inspired by the Dadaism turned out exceptionally exciting, moreover, nowadays I saw that ELLE Hungary selected one of the new bags among extreme accessories. What was the zeroth, namely starting point, which drove you until the final product?

If you ask this concretely about that bag, then the starting point was the  biomorph/amorphous shapes of Hans Arp’s sculptures. These appear on the product like patches, furthermore the letters of DADA and DAIGE can be read deformated, which was also dominant in this artistic era. The colours are the determining nuances of the collection. At my exhibition in the National Gallery I told the enquirers about these associations and links specifically, how I transformed this theme into actual clothes, collection.

Fotó: Hencz Péter

Kreatív edit: Berczi Dóra

Haj: Bozó Csongor

Smink: Tégely Laura

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s