ART

A hónap művésze: Nemes Márton

Fiatal képzőművész, izgalmas látásmóddal

Itt az ideje, hogy újabb hazai képzőművész tehetségének eredjünk nyomába és ismerjük meg részletesebben munkássága mögött megbújó értékeit, gondolatait és természetesen a festő teljes lényét. Nemes Marci a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, s munkája iránti szenvedélye máig töretlen.

Ezúttal a festő műveinek születési helyszínét is bejártam

Műhelyében a rendetlenség és zűrzavar nincs megtűrve. Steril környezet és inspiráló atmoszféra jellemezi leginkább Marci “szentélyét”, amely által teljes valójában élheti meg kreativitását. Egyre több szakértő és művészetrajongó figyel fel alkotásaira és amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy egy hét eltéréssel jómagam is megcsodálhattam egy-egy művét a bécsi ViennaFair, majd a magyarországi Art Market keretei között.


Young artist, with an exciting point of view

The time has come for us to start following the talent of a brand new hungarian artist and get to know his values hiding behind his works, his thoughts and of course the painter’s personality. Marci Nemes studied at the Hungarian University of Fine Arts, and his passion for his job is still undiminished today.

I wandered into the place where the painter’s works are born

Disarray and chaos are not tolerated in his workshop. Sterile environment and an inspiring atmosphere characterizes Marci’s sanctuary the most, so he can live his creativity in its real presence.  Increasingly more experts and art fans notice his creations and I can’t pass over the fact, that I could also admire his works with a week of difference at the Vienna Fair, then at the hungarian Art Market.

OpenBlocks06 – 110cmX140cm, oil, acryl on canvas, 2014

A fiatal képzőművésszel beszélgettem, amelynek végső produktumát alább olvashatjátok.

Mi érdekel téged a leginkább? Hogyan/honnan jutottál el a jelenlegi festészeti témádig, hogyan határoznád meg leginkább a jelenlegi stílusodat?

Hú, ez egy három az egyben kérdés, megpróbálom röviden. Közép-európaiként mindig is érdekeltek a saját közegem sajátosságai, gyermekkoromban elhagyott orosz laktanyaépületekben játszottam. Imádtam felfedezni ezeket a funkcióvesztett tereket, lenyűgöztek az omló vakolatok, leszakadt gerendák. Persze soha nem csak a pusztulást láttam ebben, inkább olyan volt, mintha megelevenedne az idő, mintha egy térben, de több időben lennél egyszerre. Akkor még nem sejtettem, hogy ennek később jelentősége lesz. Később elkezdtem graffitizni, ami szintén összefüggött az elhagyott helyek keresésével, aztán elhatároztam, hogy festő leszek. Kezdetben mindent festettem, minden érdekelt. De szépen lassan kezdtem visszajutni a kezdeti élményemhez. Csináltam sorozatot bezárt üzletek kirakatairól, félig elbontott panelházakról, víz nélküli medencékről. Aztán kezdtem rájönni, hogy engem nem is feltétlenül a látvány érdekel, hanem sokkal inkább az anyag. A festék maga, ami egy málló vakolaton pereg, kopik. Azt akarom igazán megfesteni. Ebben az évben kezdtem redukálni a tereket már puszta falfelületekké, síkokká, míg eljutottam a jelenlegi témámig, különböző megformálású festékrétegek egymásra építéséig, kopásokkal, törésekkel, felszakításokkal konfrontáltatva. Ha meg kellene határoznom, hogy milyen stílusban festek, azt mondanám organikus absztrakt.

Miért olyan fontosak a színek nálad? Ez felfogható egyfajta optikai színvizsgálatként?

Imádom a színeket, ezt jól érzed. Talán a graffiti spray-k miatt. Az ember bemegy egy ilyen üzletbe, megáll a polc előtt, ahol 3-4-féle festékmárkának sorakoznak a színei egymás mellett. Mindegyiknél van mondjuk világoskék, de teljesen különbözik. Ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma szín. Nagyon szeretem a kis nüansznyi különbségeket két tónus között. Mindig előre kikeverek színeket, és utána azokból dolgozom. De gyengéim a szürkék. Szürkét nagyon sokféleképpen elő lehet állítani, éppen ezért nagyon intelligens szín. Kedvencem talán amikor összekevered a lilát a zölddel.


I talked with the young artist, you can read the final product hereunder.

What interests you the most? How/from where did you managed to get to your present painting topics, how would you define your present style?

Wow, it’s a three in one question, I try to answer shortly. As a middle European, I’ve always been concerned with the peculiarities of my own medium, I played in abandoned Russian barrack buildings in my childhood. I loved to discover these the functionless spaces, I was fascinated by the crumbling plasters, come off beams. Of course I didn’t see the decay in this only, was rather like, as if time would become lively, as if you’d be simultaneously in one space, but  more times. I did not suspect then, that later this will have significance. Later I started to make graffities, which was also related to the search of the neglected places, then I decided to become a painter. At the beginning I painted everything, everything interested me. But I started getting back to my initial experiences slowly. I did series about the shop-windows of closed businesses, blocks of flats pulled down half, pools without water. I started realising that it’s not really the view that interests me, but the substance. The paint itself, which fades and peels off  a weathering plaster. That is what I really want to paint. This year I started reducing the spaces to sheer wall surfaces, plains, until I got to my present topic, building different shaped coats of paint upon each other, with abrasions, breaks, confronted with rips. If I should determine in what kind of style do I paint, I would say it’s organic abstract.

Why are the colours so important to you? Is this understandable as a kind of optical color examination?

I adore colors, you feel this well. Maybe because of the graffiti sprays. You go into a shop, stop in front of the shelf, where 3-4 kinds of paint trademarks line up beside each other. All of them have light blue, but they’re totally different. As there aren’t  two alike people, there aren’t  two alike colors. I like the little differences between two tones very much. I always stir out colors in advance, then I work with them. But grey ones are my weak points. You can create grey in many ways , because of this, it’s a very intelligent colour. My favourite is perhaps when purple and green are mixed together.

SectionWalls01 – 110cmX140cm, oil, acryl on canvas, 2014

Az évek során képeid egyre inkább a geometrikus absztrakció felé közelednek. Mi ennek az oka?

Mindig is izgatott a gondolat, hogy milyen lehet vonalzóval festeni. Az épületekkel való foglalkozásom szerves része volt a geometria szeretete. Aztán ahogy redukáltam a tereket, maradtak a formák. Nehezen tudok úgy megfesteni egy képet, hogy ne lenne rajta legalább egy egyenes vonal.

Milyen művészek inspirálnak leginkább? Mesélnél néhányukról?

Kiskoromban rajongtam Nagybányáért, meg a Fauve-okért. Matisse, Derain nagyon nagy hatással voltak rám. Aztán ahogy rálátásom nyílt a kortárs művészetre, egyre inkább a német festészetben találtam rokonszenves gondolatokat. Legnagyobb kedvencem Thomas Scheibitz. Nála találkozik leginkább a precíz, finom pontosság az ízes szenvedéllyel. Persze ez a lista napról napra hosszabb, az az igazság, hogy nagyon sok jó művész van.

Mi az, amire a jövőben készülsz?

November 21-én nyílik a Paksi Képtárban egy nagy szóló kiállításom. Jövő májusban meg megyek New York mellé két hónapra residency-re. Ez a kettő fix, a többi változó, szóval van mit tenni bőven.


Your pictures have been approaching towards geometrical abstraction in recent years. What is the reason of this?

It has always excited me what it is like, working with a ruler. The structure of the geometry was an elemental of dealing with buildings. As I reduced the spaces, shapes remained. I can hardly paint a picture without at least one straight line on it.

What kind of artists inspire you the most? Would you say something about them?

When I was little I was enthusiastic about Nagybánya and the Fauves. Matisse, Derain had a very big effect on me. Then as I had a bigger angle to contemporary art, I increasingly found sympathetic thoughts in German painting. Thomas Scheibitz is my absolute favourite. Precise, soft accuracy encounters racy passion in his works the most. Sure this list’s getting longer day by day, the truth is that there are many good artists.

What are your plans for the future?

A big solo exhibition of mine opens in the Paksi Képtár, ont he 21st November. Next may I’ll spend two months in residency next to New York. These two programs are fixed, the rest is fickle, there’s a lot to do.

Képek forrása/The source of pictures: http://nemesmarton.tumblr.com/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s