INTERVIEW/TALENT

Hologram Queen

Screen shot 2014-07-21 at 2.12.44 PM

Fiatal bloggerek pózolnak a kreációiban egy outfit bejegyzés erejéig, lévén erről szól a bloggerlét. Menjünk messzebbre, ne csak a felszínt kapargassuk. Inkább ismerjük meg az alkotó világát teljes lényében.

Hónapok óta terveztem az alábbi interjút, végül sikerült összehozni, ráadásul mindazt úgy, ahogy megálmodtam. Daubner Anna körül igencsak nagy a fennforgás, főleg amióta visszatért Londonból és 2010-es nagy sikerű diplomamunkája után megalkotta legújabb kollekcióját. Magazinok, online felületek egyaránt nagy érdeklődést mutatnak Anna egyedi világa iránt. Arról nem is beszélve, hogy már a tervező személye és irigylésre méltó stílusérzéke is megér egy misét.

Írásom alapkoncepciója szerint szeretném magára a kreátor személyére helyezni a hangsúlyt. Egy kicsit a designer produktuma mögé látni és kideríteni, hogy ki is az a Daubner Anna, aki így berobbant a hazai divatszférába. A legtöbb interjú sablonos kérdésekre épül, amely szinte kivétel nélkül a mióta tervezel és miért kérdésekre fókuszál (úgy ötszázadik alkalommal is). Ebből kifolyólag rengeteg helyen olvashatjuk, hogy a legtöbb tervező kizárólag olyan darabot ad ki, amelyet ő maga is szívesen viselne. Ott van például Isabel Marant, akinek szöges ellentéte Mary Katrantzou, hiszen míg előbbi kizárólag számára is praktikus és egyszerre elegáns kreációkat dob piacra, addig utóbbi minden egyes kreációját a minták és printek őrjítő alkalmazásának segítségével viszi sikerre, ugyanakkor csak feketét hajlandó hordani.

Fent említett példák alapján pedig furdalt a kíváncsiság, hogy vajon Anna miképp éli meg saját munkáit a testén, egy összeállítás keretein belül. Mennyire érezhetjük sajátjának a ruháit, mennyire hat eredetinek vagy éppen mesterkéltnek. Jelentem, utóbbinak nyoma sincs!

sdfsfsddf

Legújabb kreációidat a fény játéka, a vívók védőruhái, illetve felhők inspirálták. Ha választanod kéne egy kollekció megalkotásánál a praktikum, vagy a feltűnő és látványos matériák között, melyiket preferálnád inkább?

Olyan alapanyagokkal szeretek dolgozni, amik azonnal vonzzák a tekintetet viselőjüket pedig kiemelik a tömegből. A mostani kollekció egyik különlegessége a hologramos fólia inkább látványos mint praktikus, ennek ellenére megfelelő odafigyeléssel és óvatossággal hordhatóvá válik egy-egy különleges eseményre. Biztos, hogy minden kollekcióban lesz egy-két olyan image darab, ahol szabadabban játszhatok a formákkal és anyagokkal, nem kell annyira szem előtt tartanom a praktikumot. Szeretek valami kis csavart alkalmazni a praktikus elemek mellett. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor egyenlőre a látványos megoldás mellett voksolnék. Kérdezz majd meg pár év múlva, szerintem addigra inkább már a praktikumot választom.

Hogyan oszlik meg (százalékokban) a tehetség, szerencse és szakmai tudás hármasa? Mennyire versenyképes szerinted a hazai oktatás nemzetközi piacon?

Volt egy tanárom az egyetemen, aki mindig azt mondta, hogy a sikerhez 10 százalék tehetség és 90 százalék kitartás szükséges. Szerintem ebben igaza volt, hatalmas türelemre és elszántságra van szükség ebben a szakmában. A jó kapcsolatoknak is nagy szerepe van, itthon mindenki ismer mindenkit, szívesen segítenek egy jól összerakott projektben. Pontos választ adva a kérdésedre szerintem ez 50 százalék tehetség, 25 százalék szerencse és 25 százalék szakmai tudás.
Én remek alapokat kaptam az iskolától szakmai téren, nem tudom mit kezdenék a modellezési és technikai tudás nélkül amit ott kaptam. Ám szerintem sokat kell tenni az itthoni egyetem befejezése után, hogy külföldön is elfogadott színvonalat tudjunk nyújtani. Biztosan sokat változott az egyetem azóta mióta eljöttem, de most is a diákon múlik mennyit hoz ki az iskolában eltöltött időből. Mindig van legalább egy olyan tanár, aki a megfelelő útra terel.

Kevesen tudják, de tavaly ősszel jöttél haza Londonból, három év után, majd belevágtál a márkaalapításba. Sokan úgy gondolják, hogy egy nyugati országban könnyebben jön a lehetőség. Mit javasolsz azoknak a fiatal tervezőknek, akik két ország, így a hazájuk és egy másik európai ország között vívódnak, élet és munka szempontjából?

Nekem nagyon jót tett London minden szempontból, a kint töltött három év alatt nőttem fel a feladathoz, hogy saját márkát alapítsak. Még akkor is érdemes akár rövidebb időre is kiköltözni, ha nem pontosan azt csinálod ami a végcél. A divat más területein dolgoztam Londonban, az ott szerzett tapasztalatok miatt állok ma itthon magabiztosabban. Magyarországon élve nagyon sok ember hiszi azt, hogy külföldön sokkal könnyebb és jobb az élet. Ez egyáltalán nem igaz, a legnagyobb félreértés. Igaz, hogy sokkal több a lehetőség, de sokkal több ember szeretne élni ezekkel. A verseny százszorosa az itthoninak, nehezebb kitűnni a megfelelő háttér (az adott országban szerzett diploma, családi támogatás) nélkül. Ráadásul ott nincsen az a típusú kapcsolatrendszer, amit az ember jó esetben már az egyetem alatt kiépített itthon. Mindenkinek más működik, de szerintem nem érdemes kihagyni egy kínálkozó alkalmat.

2010-es diplomakollekciódat szintén nagy siker övezte, Te mégis inkább önmagad továbbképzését választottad. Miképp élted meg akkor a sikert (már ha annak élted meg), illetve most, több évvel később? Mennyiben változott a látásmódod a siker definíciójával kapcsolatban?

Akkor még nagyon fiatal voltam, nagyon örültem annak, ami történt velem, de még nem vettem magam elég komolyan, így a sikert sem éltem meg annyira. A tudásom sokkal felületesebb volt, nem igazán tudtam hogyan működik a tervezés az egyetem falain kívül. Most sokkal tudatosabban építkezem, valószínűleg ezért élem meg nagyobb sikernek a mostani állapotot. Már most sikernek élek meg minden megkeresést vagy pozitív visszajelzést, hiszen még egy éve sem működik a márka, mégis sok emberhez eljutok. Nagyon jó érzés ez, hiszen Londonban még nem a tervezés töltötte ki a mindennapjaimat, ez is lehet az oka annak, hogy minden apró dologért lelkesedni tudok.

_MG_8630

Az első, a Lewis Caroll: Alice Csodaországban című könyvből inspirálódó kollekciódban javában kék árnyalatokkal találkozhattunk. Jelenlegi kollekciódban azonban sokkal inkább a fehér szín, érdekes anyagpárosításokkal történő fúzióját láthatjuk. Vissza fogsz térni a harsányabb színekhez?

A téli kollekció igazán színes lesz a hideg évszak megszokott sötét trendjeinek ellenére, szeretek izgalmas árnyalatokkal játszani. Nagy kihívás volt ennyire letisztult színnel dolgozni mint a fehér, itt inkább az anyagok finom textúráján és a szabásvonalakon volt a hangsúly.

Korábban kézzel festett kreációid is voltak, amelyek véleményem szerint igazi kuriózum lehetne a hazai design kultúrában, hiszen egy rendkívül igényes folyamatról van szó. Mit gondolsz, ezt a technikát a jövőben is alkalmazni fogod a következő szezonok valamelyikében?

Minden kollekcióban jelen lesz valamilyen kézi technika, ez mindig kis pluszt ad a teljes képhez. Addig, amíg nem több száz darabot kell valamiből legyártani ez működni is fog, addig szeretném kiélvezni ezt a kezdeti lehetőséget.

Ha jól tudom, akkor Oláh Anna, az Anna Amélie tervezőjével való kapcsolatotok évekre nyúlik vissza. Többek között cipőket is tervezett a diplomakollekciódhoz, melyekkel teljes lett a végeredmény. Milyen érzés most újra egy showroomban, illetve műhelyben alkotni vele?

Igen, még egyetem előtt ismerkedtünk meg egy rajziskolában, azóta is nagyon jó barátnőm. Szeretek egyedül tervezni, de jó ha egy olyan ember mindig mellettem van, akinek megbízom az ízlésében. Mikor hazajöttem, szinte egyértelmű volt, hogy egy helyen fogunk dolgozni. Mindig nagyon jó hangulat van a showroomban, sokszor a szabadnapjainkat is bent töltjük. Sokat ötletelünk ilyenkor is, szerintem nemsokára közös projekt is lesz. A kollekcióink szerencsés módon mindig passzolnak egymáshoz, a munkáink erősítik egymást.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy nem elsődleges szempont az eladás a ruhák tervezésénél, mert a legtöbb esetben elajándékoztad őket. Mennyiben változott ez a hozzáállásod így több év távlatában, ráadásul úgy, hogy Londonban a Miu Miu-nál az értékesítés világát is megtapasztalhattad?

Teljesen megváltozott, amikor ezt nyilatkoztam még biztosan nem volt meg az Anna Daubner mint márka. Most nagyon fontos, hogy amit tervezek az piacképes, valamint nem utolsó sorban szerethető legyen. Olyan dolgokat szeretnék csinálni, ahol ki tudom élni a kreativitásomat, de beillesztetőek egy valódi nő gardróbjába. Kényelmeseknek kell lenniük, de emellett nagyon fontos az üzleti szempontokat is figyelembe venni. Így, az első kollekció után már tudom, mi az amit Magyarországon nem érdemes erőltetni és melyek azok az ötletek amiket itthon jobban szeretnek.

_MG_8544

Milyen alapvető különbségeket tapasztaltál a külföldi (Ozwald Boateng) és a hazai tervezőknél (Je Suis Belle) szerzett gyakorlati időszakok között?

Londonban, az Ozwald Boeteng egy nagy cég, hatalmas bolttal a Saville Rown, így a kollekcióik tervezési folyamata teljesen más volt. Ott prezentációkra kellett képanyagot gyűjtenem, mintát terveznem egy különleges projektnek, textileket kellett összeszednem a közeli kereskedőktől. A tervezési folyamatban is részt vettem, ők is szerették volna, hogy mindenben kipróbáljam magam. Itthon egy kisebb, de szabadabb és könnyedebb márkánál teljesen más feladatok vannak. A Je Suis Belle-nél eltöltött idő alatt a budapesti beszerzési helyekkel ismerkedtem meg, most ezt a tudást hasznosítom. Mindkettőt nagyon szerettem annak ellenére hogy teljesen más dolgokat tanulhattam.

Általános tapasztalat, hogy a legtöbb kezdő tervező nehezen engedi ki a keze közül a teljes alkotás, illetve munkafolyamat minden egyes momentumát, így a tervezés mellett a varrást. Elvégre a kreátor fejében él az a kép, amit a tervezői asztal után a próbababán látni szeretne. Korábban te varrtad a ruháidat, még mindig előfordul vagy inkább varrónőkkel dolgozol?

Nekem az bőven elég, hogy én modellezek ki minden darabot, szerintem igazból ezen múlik, hogy milyen lesz a végeredmény. A próbadarabokon kipróbálom, hogy minden a helyén van-e, utána kiadom a munkát. Különleges rendeléseket néha még megcsinálok, ha van időm, de a jövőben ezt is szeretném elhagyni, hogy teljesen a tervezésre tudjak koncentrálni.

_MG_8620

Kerülném a közhelyes miért szerettél volna divattervező lenni és miért kérdéskört. Engem inkább az érdekelne, hogy megbántad-e? Mennyire látod akadályokkal teli pályának a hazai, illetve a nemzetközi piacon való érvényesülés lehetőségét?

A testvéremmel arról beszélgettem pár hete, hogy milyen hivatást választanánk magunknak, ha semmi nem szabna határt. Ha bármi lehetnék a világon, akkor is a ruhatervezést választanám újra meg újra. A kihívások teszik számomra a ruhatervezést igazán azzá, amit szeretek benne. Itthon könnyebb elindulni és ismertté válni, de utána sokkal nehezebb a továbblépés. Külföldön szerintem pont fordítva van, a beindulás a bonyolult és hosszadalmas, a továbblépés jobban működik mint Magyarországon.

Nem tudom hány olvasóm emlékszik még az OurFashion divatblogra. Én nagyon is! Az első divatblogok között jelent meg Magyarországon és mindenki követte, mert igazi kuriózumnak számított itthon. Tisztán emlékszem, hogy tizenévesen én is hatalmas tisztelettel néztem mindazt az energiát, amit időről időre a felületetekbe fektettetek, hiszen Bujdosó Bianka és Csomák Melinda mellett Te voltál a harmadik szerkesztője. Hogyan látod most a hazai divatblogok világát? Mennyire alakult szerinted át a divatblog fogalma az idő során?

Amikor mi blogoltunk kevesebb volt az outfit poszt, nem volt Instagram, a Facebook sem volt tele hirdetésekkel, így kicsit nehezebb volt eljutni a megfelelő olvasókhoz. A bloggerekről úgy általában kevesebbet lehetett tudni. Most sokkal személy központibb az összes ilyen oldal, az olvasók szerintem sokkal kíváncsibbak mások életére. Azoknak a blogok a legizgalmasabbak szerintem nemzetközi szinten is, akik megtalálták a középutat. Itthon főleg az Instagramon követem a blogokat, mindenképpen vannak kedvenceim akiket már évek óta figyelek.

Utolsó kérdésemmel férfi olvasóimnak szeretnék kedvezni, hiszen tudomásomra jutott, hogy a női ruha, illetve ékszertervezés mellett férfiak számára készülő darabokkal is foglalkoztál korábban, tehát a tudásod adott. Ennek fényében várhatunk a közeli vagy távoli jövőben egy Anna Daubner-féle férfi kapszulakollekciót?

Ha a női vonal biztos lábakon áll, akkor szeretnék egyszer megpróbálkozni egy férfi kapszula kollekcióval. Izgalmasnak tartom és várom is egy kicsit, hogy valami számomra teljesen szokatlanhoz nyúljak.

Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a pályafutásodban!


_MG_8699

Young bloggers are posing in her creations for a sake of a writing about outfits, because this is what blogger entity is about. Let’s go further, don’t scratch the surface only. Better get to know the creator’s world, and see the whole picture.

I had been planning this interview for months, finally I could make it, moreover, everything happened exactly how i dreamed it. There’s a lot going on around Anna Daubner, especially since she returned home from London, and after her successful thesis of 2010, she made her latest collection. Magazines, online surfaces are both interested in the unique world of Anna. Not to mention that the designer’s personality and enviable sense of style are worth a mass.

The basic conception of my writing is to put the accent on the creator’s person. To see behind the designer’s product and find out who is Anna Daubner, who’s imploded into the inland fashion sphere. Most interviews are built on conventional questions, and with almost no exceptions, they only focus on questions like „how long have you been designing” and „why” (for the 500th time).
Therefore, we can read a lot about how most designers only publish pieces they would also wear. There’s Isabel Marant for example, who’s direct opposite is Mary Katrantzou, as the the first one launches creations that are practical and elegant at the same time, the second one makes her creations successful by applying patterns and prints like crazy, though she’s willing to wear only black.

On the basis of the examples mentioned above I was full of curiosity how Anna is experiencing her own works on her body, within the confines of a set. How much can we feel her clothes being her own, to what extent does it make the impression of being original, or theatrical. I have to say, there are no traces of the latter!

_MG_8705

Your latest creations were inspired by the play of lights, the fencers’ protective clothing the and clouds. If you’d have to choose between the practicality or the striking and spectacular materials when making a collection, which one would you prefer?

I like to work with materials that immediately attract attention and highlight the wearer against the crowd. The current collection’s speciality is the holographic foil, which is more spectacular than practical, but with proper care and caution, it becomes wearable at a special event. I’m sure that there will be one or two image pieces in every collections, where I can play with shapes and materials, and I don’t need to keep practicality in mind so much. I like to apply a small twist besides practical elements. If I had to choose, I would vote for spectacular solution for now. Ask me a few years later, I think I’d rather choose practicality by then.

How does the trio talent, luck and professional knowledge split (percental)? What do you think how competitive is inland education on the international market?

I had a teacher at the University who always said that 10 percent talent and 90 percent persistence is required for success. I think he was right, you need huge patience and determination in this business. Good relations also have a major role, here at home everyone knows everyone, and they’re happy to help you in a projekt that is put together well. To give a precise answer to your question, I think it is 50 per cent talent, 25 percent fortune and 25 percent professional knowledge.
I got great basics from the school professionally, I don’t know what would I do without the modeling and technical knowledge I got there. But I think a lot needs to be done after the completion of a Hungarian University, to be able to offer an accepted standard abroad.
Certainly the University has changed a lot since I left, but it depends on the students how much they can bring out of the time spent in school. There is always at least one teacher who points you in the right direction.

Only a few people know it, but you’ve come home from London last fall, after three years, and then you started to establish your brand. It is widely believed by people that opportunities come easier in a Western country. What do you suggest for young designers, who are struggling between two countries, their mother country and another European country, as for life and work?

London did me very good in all respects, I grew up to the task to create my own brand during the three years I spent there. It is worth moving there for a little while, even if what we do is not exactly the destination. In London I worked in other areas of fashion, and due to those experiences I’m able to stand here today more confidently. In Hungary, many people believe that life is much easier and better abroad. It’s not true, it’s the biggest misconception. It’s true that there are more options, but a lot more people want to live with them.
The competition is a hundred times harder out there, than here at home, and it’s more difficult to stand out without proper background (degree earned in that foreign country, family allowances).
In addition, you don’t have those kind of relationships, which -in a good case-are built during the University in your homeland. It’s different for everyone, but I think it’s not worth missing out on an opportunity.

Your 2010 degree collection was also a great hit, yet you’ve chosen to train yourself. How did you experience success then (if you experienced it a success) and now, many years later? How much has  your vision changed about the definition of success?

I was very young then, and I was very happy about what happened to me, but I did not take myself too seriously, so I didn’t really live my success. My knowledge was a lot more superficial, I didn’t really know how designing works outside the walls of the University. Now I’m much more conscious, perhaps that’s why I live the state I’m in right now a bigger success. Now every request and positive feedback is a success, as the brand hasn’t even been working for a year, I can already reach many people. This is a very good feeling, since in London, design has not yet filled in my everydays, it also can be the reason that I’m enthused about every little thing.

_MG_8687

In your first collection inspired by Lewis Caroll’s Alice in Wonderland you used shades of blue mostly. However, in your current collection we can see a fusion of white color and interesting pairing of materials. Will you return to more strident colors?

The winter collection will be really colorful despite the habitual dark trends of the cold season, I like playing with exciting shades. Workong with a color so pure as white was a major challange, the focus was on the fine texture of materials and the tailoring.

Previously you had hand-painted creations, which in my opinion could be a true rarity in the inland design culture, since it is an extremely demanding process. What do you think will you apply this techniqe in the future, in one of the following seasons?

There will be some kind of manual technique in all of my collections, it always adds a little extra to the entire image. It will work until I have to produce hundreds of one piece, so in the meantime I’d like to enjoy this initial opportunity.

If I know it right, your relationship with Anna Oláh, designer of Anna Amélie dates back to years. Among other things, she also designed shoes for your degree collection, and they made the final result complete. What it is like working together with her again in a showroom, and workshop?

Yes, we got to know each other at the drawing school before university, and ever since she has been a very good friend of mine. I love to design alone, but  it’s good to have someone by my side, who’s taste I can trust. When I came back, it was clear that we are going to work at the same place. There’s a very good mood in the showroom, we often spend our day offs there, too. On those days we do a lot of brainstorming, I think there will also be a joint projekt, soon.  Our collections always match each other luckily, our works reinforce each other.

You declared earlier, that selling is not a primary consideration when designing the clothes, because in most cases you give them away. To what extent has your attitude changed through the years, especially that you could experience the sales world in London, while working at Miu Miu?

It has completely changed, when I said this Anna Daubner as a brand didn’t exist yet. Now it’s very important that what I design have to be marketable, and last but not least likable. I’d like to do things in which i can gratify my creativity, but can be easily fitted in a real woman’s wardrobe. They have to be confortable, but it is also very important to consider the business aspects. Thus, after the first collection I know what is not worth forcing in Hungary and what ideas do people love.

_MG_8684

What fundamental differences have you experienced between your practices at foreign designers (Ozwald Boateng) and hungarian designers (Je Suis Belle)?

In London, Ozwald Boeteng is a big company with a huge shop on Saville Rown, so the process of making their collections was quite different. There I had to round up images for presentations, design samples for a special project, I had to collect textiles from nearby tradesmen. I also participated in the design process, they wanted me to try myself in everything. Here at home there are completely different jobs at a smaller but freer and lighter brand. During the time spent at Je Suis Belle I got to know the purchase spots of Budapest, now I can use this knowledge. I liked them both very much, despite the fact that I learned completely different things.

It’s a general experience that most newfound designers can hardly let the entire creation and workflow out of their hands, like the sewing part, besides the design part. After all, the image a creator wants to see on the drawing board then on a mannequin is in the mind of the creator. You sewed your clothes before, does it still occur or you prefer working with seamstresses?

It’s enough for me to mould out each piece, I think the end result actually depends on that. On the test pieces I try if everything’s in its place, and then release the work. Sometimes I still do special orders if I have time, but I would like to leave this in the future, to be able to concentrate on design fully.

_MG_8689

I would avoid the clichéd questions like why did you want to be a fashion designer and why. I am more interested in asking whether you regretted it or not? To what extent is the path of break out full of obstacles, on hungarian and international markets?

A few weeks ago I was talking to my brother about the kind of profession we’d choose, if there were no limits. If I could be anything in the world I would choose fashion design, over and over again. Challenges make designing the thing I really love. Here at home it is easier to get started and to become well known, but afterwards the next step is much more difficult. In abroad I think it’s the opposite, getting started is long and complicated, but stepping forward is easier than in Hungary.

I don’t know how many of my readers remember the OurFashion style blog. I do, very well! It appeared between the first fashion blogs in Hungary, and everyone followed it, because it was a real rarity. I clearly remember that as a teenager I had a huge respect for all the energy that was invested in the surfaces time after time, since you were the third editor besides Bianka Bujdosó and Melinda Csomák. How do you see the world of fashion blogs right now? How do you think the concept of fashion blogs transferred by the time?

When we posted blogs there were less outfit posts, there was no Instagram, Facebook wasn’t full of ads, so it was a little harder to get to the right readers. Usually people knew less about bloggers. Now all these kind of pages are more person centered, the readers are more curious about other people’s lives. I think blogs are the most exciting things for people who have found the middle course, even on international levels. Here at home I follow the blogs especially on Instagram, I definitely have my favorites whom I have been watching for years.

Finally I’d like to please my male readers, since I got to know that besides female clothes and jewelry, you dealt with clothes made for men, so you have your skills. In the light of this, can we expect an Anna Daubner male capsule collection in the near or distant future?

If the women’s line is stable, I’d like to give a try to a men’s capsule collection. I am excited and looking forward to do something that is completely unfamiliar to me.

Thank you very much for the interview and good luck to the top!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s