NEWS

OUTSIDER

Másnak lenni. Különbözni. Kitűnni.

tumblr_m7l4r2FKpK1qzkm8ro1_1280

Fotó: RED by Hussain Khalaf

Mostanában egyre többet tanakodom azon, hogy az ember mint biológiai lény miért törekszik olyan görcsösen a társadalmi többségtől való differenciálódásra, miért szeretne tulajdonképpen egy deviáns csoport tagja lenni? Egyáltalán mi számít különlegesnek vagy többnek, mint az átlag (egyáltalán mi számít átlagosnak?) ? Honnan tudjuk, hogy amit mi egyedi és különleges dolognak hiszünk, az nem csupán egy arctalan tömegbe történő homogenizálódási folyamat része?

Az extrém öltözködés és annak lelki, illetve pszichológiai háttére cseppet sem nevezhető egyszerűnek. Individuum függő, hiszen mindannyian másképp élünk meg szituációkat, konfliktusokat, önállósodási folyamatokat és természetesen a felnőtté válásunkat. Ez összefonódik stílusunkkal és öltözködési szokásainkkal, attitűdjeinkkel egyaránt. Sárkány Kinga, pszichológus véleményét korábban is kikértem már a fekete szín kultikus értelmezésének kapcsán, azonban íme egy újabb téma, amelyet érdemes lélektani aspektusból szintén kivesézni. A fiatal pszichológus szerint a ruházkodás, stílus nagyban összefügg azzal, hogy kik vagyunk, hiszen a ruhánk a testünk része valamelyest.  Joanne Entwistle (divatteoretikus) munkásságából szintén olvashattatok már korábban pár részletet, azonban jelen esetben ismét az ő meglátásaihoz szeretnék visszakanyarodni. Virginás Péter egyik 2008-as publikációjában többször említette a divatteoretikus azon elméletét, miszerint az, hogy mi számít divatosnak kontextusfüggő, illetve Entwistle az egyéni testeket állította a középpontba. A szituatív testhasználatnak (situated bodily practice) nevezett fogalom a divat megjelenítésének helyszínét írja körül.  Tehát:

“…nemcsak a test különféle ábrázolásait a divat rendszerében és az öltözékre vonatkozó diskurzusokban, hanem azt is, ahogyan valaki megtapasztalja és megéli a testét, illetve a ruha szerepét a test/én bemutatásában.”

Ezen kijelentése kapcsán pedig az öltözködési szokásainkat kétségtelenül összekapcsolhatjuk a saját testünk, mint vászon megélésével és az általunk kialakított pozitív vagy éppen negatív testképpel. Az pedig, hogy miképp vélekedünk külső jegyeinkről, illetve az mennyire van összhangban a belsőnkkel, nagyban függhet az identitásunk fejlődésétől.

Az identitás témaköre kapcsán elkerülhetetlen az extrém önkifejezés, esetünkben a fizikai önreprezentáció vizsgálata. Ezen kérdéskör pszichológiai aspektusából kétségtelenül kiemelkedőnek minősülnek a gyökerek. Szakértőnk, Kinga szerint ez egy tipikus serdülőkori jelenség. A kamaszok extrém magatartási és egyben ruházkodási stílust vesznek fel, provokálják a szülőket, illetve az egész a társadalmat, de még szolidabb diáktársaikat is (“több vagyok nálad” attitűd?). A pszichológiával foglalkozó szakirodalmak szerint az extrém ruházkodás a még instabil személyiség törekvései, illetve próbálkozásai arra, hogy megmutassa önmagát a világnak. Ez azonban nem feltétlenül jelenik meg extravagancia formájában, ugyanakkor finomabb eltérésekként egyaránt lehetséges. Jellemzően a szülői normákkal, szokásokkal ellentétes, provokatív jellegűek. A felmerülő kérdés ezen sokéves kijelentés kapcsán csupán az, mennyire szabad általánosítani egy olyan világban, ahol túl sok behatás és egyéni impressziók érik az egyént nap mint nap?

Akkor minden életkorban más tényezők ösztönözhetnek az extrém öltözködésre & kitűnni vágyásra?

Ebben a megközelítésben a provokatív, „nem vagyok olyan, mint te” öltözködési stílus egyértelműen az önállóságért és később önazonosságért küzdés jele, amely egy serdülő életében a legfontosabb feladat. Ez a feladat pedig nagyon sok konfliktussal, pozitív-negatív érzelemmel, hangulatváltozásokkal, kitörésekkel, elvonulásokkal jár. Ennek megfelelően mindezt a belső káoszt és lelki “felfordulást” ki lehet fejezni öltözködési stílusokkal. Eszközként szolgálhat arra, hogy kivetítsük ezt a miliőt az adott közeg számára. Amikor valaki túllendül az identitásválság szakaszain és kialakul az érett identitás, akkor már a személyiségre, a belső tulajdonságokra helyeződik a hangsúly, így nincs szükség az öltözködési stílus kirívó jellegére, ezek jellemzően idővel elkopnak – újra, (többé-kevésbé) normakövetővé válik.

„Az érett identitásnál a karakter, az egyéniség, a belső értékek kifejeződése, aminek az egyik fontos eszköze az öltözködési stílus.” – Sárkány Kinga, pszichológus

Kifejezzük azt, milyenek vagyunk vagy amilyennek éppen magunkat érezzük – adott napon, adott hangulatban.  Bevált eszköz a hangulat módosítására, gondoljunk csak arra a bizonyos fekete színre, amelyhez annyi érzelem, így szenvedély, keserűség és sötétséggel kapcsolatos emóció társulhat. Arról nem beszélve, hogy vallásonként is változhat jelentése (Bátran ajánlom Michel Pastoureau – “A fekete: egy szín története” című művét!). A stílus mindenkinek különböző szinten fontos, s attól függ, hogy identitásunkban mennyi szerepet tulajdonítunk a külsőnek.

Extremitások.  A személyiség kialakítása egy rendkívül munkaigényes folyamat, s ehhez kapcsolódóan megkérdezett szakértőm, Kinga is egy neves spanyol pszichológus, Marcia munkásságát említette példaként:

Ő az identitásválság négy típusát azonosította a serdülők önmeghatározási típusától függően, amelyek egyben a szakaszokat is jelölik. Azok a kamaszok, akik elakadnak egy olyan identitásszakaszban, amelyért még „nem dolgoztak” meg, hanem készen elfogadtak (korai zárás), vagy benne ragadtak a szereppróbálgatások szakaszában, felnőttként is ezt a köznyelvi kifejezéssel élve „kamaszos” identitást fogják képviselni, amely megjelenhet a ruházkodási szokásokban.

Természetesen ezen kamaszkori fejlődés jellemzőitől és az ezzel járó erős általánosítástól szorosan elkülöníteném a tudatos testformálást és öltözködési szokásokat, sőt azok gyakori váltakozását. Magamról például tudom, hogy egyszerűen képtelen vagyok huzamosabb ideig egy adott stílust (kizárólagosan) képviselni. Szeretem a szabadság érzését, s emiatt törekszem a folyamatos megújulásra és fejlődésre. Véleményem szerint így a hétköznapjaimban is megtalálható az a plusz, amely által egyre több ötletem születik, sőt sokszor újabb írások publikálására inspirál.

Mindenki ki akar válni a többiek közül, mert attól fél, hogy elveszti, hogy nem látja meg önmagát a tömegben.Makszim Gorkij, orosz drámaíró szavai az egyén tömegből való kitűnés iránti vágyáról

Más askeptusból nézve az extrém ruházkodás ugyanúgy lehet önértékelési zavar jele. Ez valójában a személyiségfejlődés aktivációját szolgálja, személyiségünk differenciálódását éljük meg a külsőben, előkészítve a terepet a belső változásokhoz.

Nem gondolom és nem is állítom a fenti kijelentések, illetve pszichológiai tendenciák teljes mértékben és minden körülmények között helytállóak. Egy azonban biztos, mégpedig az, hogy önmagunk kifejezése és a “másnak lenni” érzése sosem volt, illetve lesz probléma. Sokkal inkább önmagunk megismerési folyamatainak természetes részét képezi. Azonban azt sem szabad elfejteni, hogy minden viszonyítás kérdése (nehéz objektív maradni), – a saját öltözködési szokásaimra vonatkozóan egyaránt – így például sokaknak túlzás lehet a mindennapi viseletem, nekem viszont megszokott. Egy kreatív szakmában dolgozom, ahol ennek a saját testemen való prezentálása aligha nevezhető abnormálisnak vagy furának.

Én így élem meg a szabadságot.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s