COLLECTION/EVENTS/FASHION WEEK

FOCUS on…

Álljunk meg egy percre és fókuszáljunk vezető hazai tervezőinkre.

Alkossunk véleményt. Professzionálisan, őszintén és minden tisztelet mellett.

2014-04-15 19

Az eddigi Fashion Week Budapest események által nyújtott élmények nem kápráztattak el. Ez most sem történt meg, viszont fejlődés tapasztalható, ami jó jel és kifejezetten örülök neki. Őszintén szólva, én még jobban szűrném azt a szakmai réteget, aki nem csak pár fotó kedvéért látogat az eseményre és célja, hogy elmondhassa magáról, jelen volt. Ráadásul sajnos a “first row” című képek még mindig előbb árasztják el a közösségi hálókat (leginkább bloggerek esetében), mint a gratulációk sora. Ez azonban már nem a szervezők felelőssége, hanem sokkal inkább a képmutatás különleges íze.

Mostanában egyre többször érzem, hogy a blogger kifejezés megalázó szitokszóként hat. A legtöbben lenézik mindazt, amit egy blogger képvisel. Csupán azért, mert sokan mindenféle szakmai tudás, illetve háttér nélkül vágnak bele a saját felületükön megjelenő bejegyzéseik “megírásába” (már ha egy-egy poszt több mint öt kerek tőmondatból áll – remélhetőleg helyesírási hiba nélkül). Aztán az összkép, amit maga a divatszakma lát, egy hatalmas cirkusszal ér fel, amely nem outfitekben, hanem sokkal inkább viselkedésformákban nyilvánul meg. 

A fenti gondolatok mindenféle rosszindulat, szubjektív ítélkezés, illetve személyeskedés nélkül születtek meg, hiszen egyszerűen azt a jelenséget írtam le, amelyet bárki tapasztalhat, ha egy kicsit kinyitja a szemét és lát is vele. Ennek fényében pedig úgy gondolom, hogy nem szeretnék részletekbe menően foglalkozni a szervezéssel és a kontextussal. Mint ahogy a cím is sugallja: fókuszáljunk a lényegre, tervezőinkre!


output_QiH9rg

Bizonyítás. Bátorság. Új vonal & szint. 

Kata Rocks! Rengeteg kritika érte a fiatal tervezőt, hogy túlzásba esett a digitális printek alkalmazásával, amelyet több szezonon keresztül preferált. Ezáltal többen is túlságosan kiszámíthatónak és egyhangúnak ítélték a korábbi szezonok kollekcióit. Mindezek után Katán volt a világ (vagy legalábbis az enyém) szeme, hogy megmutassa, nem véletlenül tart ott, ahol tart. Bizonyítania kellett, s bizonyos szepontból elhagynia a sokak által megítélt komfortzónáját.

A CrazySexyCool névre keresztelt kollekció minden kétséget kiárólag mérföldkőnek számít Kata pályafutásában. Missy Elliot legendás fenékrázós muzsikái, Erykah Badu ikonikus stílusa (aki már a Givenchy kampányfotóin is pózolt), illetve a ’90-es évek egyik népszerű együttese, a TLC merész öltözködési jegyei inspirálták a kollekciót. Utóbbi kiemelt szerepet kapott az alkotás folyamatában, hiszen a kollekció nevét az azonos nevű TLC albumról kapta. A hip-hop kultúra és r’n’b világa egyaránt visszaköszönt a kifutón, amely alapján látatlanban alapvetően maszkulin vonalvezetésekre következtethetnénk. A fiatal tervező azonban igyekezett megteremteni a tökéletes hangsúlyt, s a néhol valóban oversize ruhadarabokat csípőhangsúlyos, alakkövető érdekes sziluettekkel kompenzálta.

A kollekció egyik legérdekesebb része a camouflage minta volt, hiszen ezt az anyagot nem szokás nőies fazonú kreációknál alkalmazni, ráádásul ebben a színkombinációban. Pont ez a kontraszt, így a minta, a szabásvonalak és maga a kontextus között adta meg abban a bizonyos pillanatban az igazi különlegességét, kuriózumát a KataSzegedi brand által közvetített fiatalos és felpezsdítő értékeknek. Anyagok tekintetében rendkívül karakteres és egyedi választásokról beszélhetünk. A tervezőnőnél már ismert printelt neoprén mellett a fekete rojtos anyagokat szeretném külön kiemelni, amelyek alkalmazása és kivitelezése minden kételkedő számára pozitív irányba billenthette azt a bizonyos mérleget.

Egy kreátornál, illetve a művészet világában egyaránt nagyon fontos, hogy egy artist képes legyen a megújulásra és tudjon megélni érzéseket és impressziókat a saját művészetén keresztül. Úgy gondolom, hogy Szegedi Kata átlépett arra szintre, ahol az érezelmei és hangulatainak fizikai formában való megtestesülése nem okoz problémát. Sőt, olyan akár egy tornádó, felkap magával és nem ereszt, ami valljuk be, ebben az esetben hatalmas mázli. Hogy miért? Mert piszkosul jól sikerült ez a kollekció.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


output_KZww1n

“Art is a way of survival.”

– olvasható a tervezők kedvenc időzeteivel díszetett t-shirt kreációk egy darabján

Művészeti performansz. Leginkább így nevezhetném mindazt, amelyet a kifutón szezonról szezonra produkál és prezentál követőinek a három csodás designer. Esetükben a divatbemutató sokkal inkább nevezhető egy degradáló jelzőnek, mintsem színvonalas megnevezésnek. Véleményem szerint a NUBU tervezői örök darabokat alkotnak, mégpedig olyan ruhákat és kiegészítőket, amelyek sok év múltán is ugyanazt a minőséget és egyedülállóságot képviselik, mint a megalkotásuk pillanatában.

Szombaton a NUBU őszi, illetve téli kollekcióját csodálhattuk meg az impozáns új kifutón. Az őszi darabok alapvetően a geometriai formákra, ezek közül pedig leginkább a körre reflektáltak. Ezen momentum már alapjaiban is kérdéseket vetettek fel bennem, hiszen a kör, mint szimbólum, rendkívül összettett antropológiával rendelkezik. A kör lényegében egy kiterjedéssel rendelkező pont, amely részesül annak tökéletességéből. Ennek megfelelően pedig a pontnak és a körnek közös szimbolikus jellemzőket fogalmazhatunk meg. Beszélhetünk tökéletességről, egyszerűségről, a megosztottságról és különbségtétel hiányáról, ugyanakkor a teremtett határok jelképezésére is szolgálhat. Ezen sokszínűsége ellenére én mégis az alkotásban és a kreativitásban való tökéletességre törekvés erejére, illetve a márka által képviselt egyedülálló minimalizmusra vezetném vissza. Ezen gondolatmenetemet pedig csak még inkább erősítik, hogy ez a szimbólum nem csupán minták és a felületek terén köszön vissza, hanem a szabásvonalak és sziluettek tekintetében egyaránt (érdekesség: néhány ruhadarab még síkba terítve is kör alakot formáz). A pöttyös jacquard minta, illetve az izgalmas neoprén pedig a már megszokott magas színvonalról árulkodik. Színvilág szempontjából a monokróm tónusok mellett a legendás Klein-kékkel is találkozhatunk, amelyet egyébként Szegedi Kata egy korábbi, Pollock gesztusfestészete által inpsirált kollekciójában is megtalálhattunk. Akkor is imádtam, most sincs ez másképp! A hab a tortán kétségtelenül a Swarovski kőrátét alkalmazása néhány karakteresebb darabon. A plexi kiegészítőknek szintén múltja van a hazai márka történetében, s ezen jó szokásuknak most is eleget tettek a tehetséges designerek. Azonban ezúttal apró üzeneteket rejtettek el az accessoire-okon. 

A téli kollekció is hasonló szálakon indult el, azonban némi plusszal (illetve egy zseniális bundakollekcióval). Haraszti István, a kinetikus művészet egyik jelentős képviselője egyaránt inpsirálta Judit, Anett és Adél legfrissebb munkáját. Az autodidakta kortárs szobrász egyébként több ikonikus művet is adott a világnak. Ráadásul a szarkazmussal és némi szatírával rendelkező alkotásainak magával ragadó oldala kétségtelenül a művész sajátja. Mindemellett az “örökmözgő hipotetikus gép” képe, tehát perpetuum mobile is nagyban befolyásolta a téli kreációk által képviselt formavilágot, illetve a már kész sziluetteket. Külön szeretném kiemelni az egyes darabokon felbukkanó gesztusfestészetre utaló mintákat, amelyekre fénylő kerámia kövek kerültek.

A robot lassított mozdulatát jelképezi.

Elgondolkodtató prezentációik mindig egy olyan pillanattal ajándékoznak meg, amikor a körülöttem lévő világot teljes mértékben kizárhatom, s csak a tervezők által kreált világ és én maradok, s miközben a ruhák és kiegészítők nívós anyaghasználatát szemlélem, egyfajta önvizsgálaton is keresztül esem. Eltűnődöm a látványon és az általa kiváltott legbelsőbb gondolataimon. Imádom, hogy a lányok kerülik a mainstream pop slágereket a show keretein belül, s egy teljes életérzést próbálnak átadni kollekcióikkal. Sosem éreztem még hasonlót, mint a legutóbbi “bemutatón” való részvételem után. Gazdagabb lettem valamivel, s büszkén álltam fel a show végeztével.

Minden tisztelet mellett azt kell, hogy mondjam, itt az ideje egy kis reformnak a programfüzetben, ugyanis a nap fénypontja kétségtelenül a NUBU catwalk volt. Így bátran kijelenthetem, hogy a Fashion Week Budapest következő megmozdulásán ők érdemelnék a finissage-t (és természetesen a már megszokott végtelen tapsvihart).

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


output_C8imgl

A feketében rejlő kihívás ereje.

Az előző szezonban könnyed színekkel, anyagokkal és sziluettekkel találkozhattunk a kifutón Dalma és Tibi, azaz a Je Suis Belle márka tervezőinek tolmácsolásában. Mindez a könnyedség azonban mostanra némi transzformáción esett át, amely minden kétséget kizárólag remekül áll a brand arculatának.

A fekete szín kultikussága megint csak egy elég összetett téma. Nagyon bátor lépésnek tarottam, hogy a tervezőpáros az új kreációkat csak és kizárólag ezen sötét drámaiság köré építette. Miért nevezhető bátornak?  Egyrészt fekete “színnel” dolgozni mindig nagy kihívás egy művész számára, hiszen leginkább a fazonokkal, illetve textúrákkal tud az alkotó játszani. Másrészt kockázatos lépés lehet, ezáltal könnyen egyhangúvá válhat egy kollekció. Azonban a Je Suis Belle remekül vette az akadályt és a sajátos tervezési stílusjegyeikkel tarkítva egy az elejétől a végéig izgalmas munkát tett le az asztalra (pontosabban a kifutóra).

Nagyon úgy fest, hogy geometrikai formákban a következő szezonban sem lesz hiány, hiszen a Je Suis Belle legfrissebb kreációi a háromszögre, mint szimbólum, illetve a fénytörés csodálatos és egyedülálló momentumára reflektál, mégpedig a fizikai reakciók végtermékét is magával ragadva. A prizma megjelenítése gyöngydíszítések révén valósult meg, s a fénynyaláb megtörését tökéletesen illusztrálta. Az anyagkombinációk (többek között selyembársony, műszőrme, illetve gabardin, amely egy sűrű és finom szövésű anyag) nagyon karakteresek voltak, hiszen egyszerre láthattunk egy erőteljesebb matériát, egy sokkal finomabbal, amely jelenség szintén a fénytörés tudományára vezethető vissza. Gondoljunk csak bele, mindegyik anyag másképp nyeli el a fényt, s ezáltal szintén egy nagyon érdekes játékot láthattunk a modelleken. A rengeteg szoknya a nőiséget hivatott  reprezentálni, hiszen a Je Suis Belle egyik jellemző tulajdonsága, hogy a nőiség megélését minden egyes darabukkal igyekeznek elősegíteni, amely abszolút példaértékű. Ugyanakkor az oversize kabátok a kontraszt ellenére is nagyon passzoltak a teljes koncepcióhoz.

A kollekcióhoz tartozik némi “extra” is. Ugyanis a ruhákhoz a KOMOD egyik alapító tervezőjével (Veszprémi Gabriella) karöltve megszületett egy szintetikus bőrből készült táskakollekció, mégpedig egy karakteres fémes, ezüst anyagból, amely rendkívüli módon dobta fel a catwalk során összeállított look-okat. A könnyed és lezser hangulatot árasztó kiegészítők némelyikének volt egy kis Jil Sander utóérzése. A korábban nagy figyelmet kapó Raf Simons for Jil Sander táskák (“Vasari Bag”, “Shopping Bag”) formavilága köszönt vissza újraértelmezve, a 2012-es AW kollekciók bemutatójáról. Sajnos számomra ez annyira karakteres és jellegzetes csavar volt anno a híres divatháztól, hogy képtelen voltam elrugaszkodni tőle. Összességében azonban remek ötletnek tartottam a hideg, fémes árnyalatok bevonását a kollekcióba, hiszen a gyönyörű fekete ruhákon rendkívüli kifinomultággal voltak elhelyezve apró fémes-, illetve gyöngydíszítések, amelyek tökéletes összhangban voltak a táskákkal.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


output_n6yU0w

Hard edge & határok nélküli kreativitás.

Úgy gondolom, hogy Anda Emília több mint egy tervező. Sosem alkot unalmasat és egyhangút, képes elrugaszkodni az előző kollekciójától és mindig valami újjal előrukkolni. Valamivel, ami több, jobb és még kreatívabb mint minden eddig látott alkotása. Miért nevezhető alkotásnak a kollekció? A designer középiskolában szobrászattal foglalkozott, majd építészként diplomázott.  Pontosan ez az a pont a művész életében, amely megmagyarázza mindazt, amit  a kifutón láthattunk. Egy végtelenül kreatív és nagyon erőteljes kollekciót, amely a hard edge irányzatból inspirálódott, azonban Anda Emília lehengerlő fantáziája által öltött testet.

Lássuk a kollekciót! Középpontban a hard edge, az ’50-es, ’60-as évek absztrakt festészete, amely tónusok nélküli és szigorú határokkal rendelkező egységes és egyszínű felületek jellemzik. Mondhatni a tökéletesség egy bizonyos aspektusa. Van benne némi távolságtartás, ridegség, amely a gépies perfekcionizmus sajátja. A tervező pontosan ezt vitte “színpadra”, megfűszerezve saját világának elbűvölő és monumentális jegyeivel. Anda Emília az erre jellemző mértani formákkal rukkolt elő, természetesen minőségi anyagokkal kísérve azt.

Az áttetsző anyagok használata visszatérő elemnek számít a már tapasztalt desiger munkássában (akárcsak a hernyóselyem és más anyagok szoborszerű kialakítása és elhelyezése a modelleken). Azonban engem leginkább a sárga és annak különböző árnyalatainak használata lepett meg, hiszen egy AW kollekció kapcsán nem feltétlenül jut rögtön eszünkbe egy ilyen harsány színhasználat. Arról nem is beszélve, hogy a tervező korábbi munkáira nem jellemző. Mint azt korábban említettem, a tervező alkotásai előszeretettel késztetik gondolkodásra annak szemlélőjét, hiszen olyan elképesztő csavarokkal és következetességgel találkozhatunk, amely akaratlanul is legbensőbb énünket is magával ragadja. Imádom, ahogy Anda Emília fogja a tradiciniális és megszokott formákat és szabásvonalakat, aztán egy apró újítással új értelmet és egyben új külsőt ad az eddig egyhangú sziluetteknek.

Véleményem szerint az ANDA márka képviseli leginkább az újító szellemiséget, ráadásul mindezt annak ellenére, hogy a tervező sem most kezdte a pályáját. A ruhák megálmodójának ismerete nélkül is kétségtelenül egy rendkívül innovatív és szenvedéllyel teli embert képelnénk el a tervezőasztal mellé, ugyanakkor tekintve, hogy senkinek sem kell bemutatni Anda Emíliát, fenti állításom alighanem bizonyosságot nyert.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


output_1hKRsI

A lezserség mitológiája.

Sándor Szandra nagyon sokat bátorodott az elmúlt években, mint tervező & kreatív. Sokkal izgalmasabb mintákat és karakteresebb anyagokat használ legújabb kollekcióiban, mint az azt megelőzőekben. A kétségtelenül hatalmas népszerűségnek örvendő márka a street wear vonalat tartja legfőbb csapásirányának, s ebből adódóan a praktikusság az egyik legfőbb szempont a ruhadarabok tervezésénél.

Mindaz, amit április 12-re a fiatal tervező a kifutóra megálmodott, hozta a már megszokott sportos lezserséget és hordhatóságot. A Nanushka brand legújabb kollekcióinak inspirációs forrása nem egyszer volt egy-egy mítosz, illetve mitológiai történet. Most sem történt ez másképp, hiszen a fiatal tervező a ” Hét fátyol misztrériuma “ köré építette legújabb kreációit. Salome istennő képe szerepet kapott a bibliai tradíciókban és a Közel-Kelet mitológiájának világában egyaránt.

Istar, más néven Salome: az egyiptomi motívumok között gyakran szereplő kígyó, s egyben a megújult női erő jelképe.

Szandra is ezen motívumból indult ki, amikor megalkotta aktuális AW kollekcióját. Az egyiptomi motívumra való reflektálás egyaránt megjelenik az anyaghasználatban és azok különleges textúrjában. Printelt matériákkal illetve hímzett felületekkel találkozhatunk, illetve a már említett kígyó motívum mellett a szárny is helyet kapott, mint jelkép is komoly jelentéssel bír az egyes ruhadarabokon (új látásmód & a megújulásra való hajlam). A finom gyapjú, szatén mellett a sportosabb hatást kiváltó stretch jersey, illetve flanel is megtalálható a készítés során felhazsnált anyagok palettáján.

Őszinte leszek. Mint blogger nagyon tisztelem Szandra munkásságát, hiszen nemzetközi sikereket könyvelhet el, s ezáltal egyöntetűen kijelenthetjük, hogy igenis letett valamit az asztalra. A szombaton bemutatott kollekció nagyon következetesre sikerült és kétségtelenül eladható (valljuk be, ez az egyik legfontosabb szempont – kreativitás ide vagy oda), ugyanakkor semmilyen váratlan dolog nem ért, főleg a korábbi kreációk ismeretének tekintetében. Mint vásárló, kicsit szomorú vagyok. Korábban többször is vásároltam a márka üzletében, azonban sajnálatos módon amilyen boldogan távoztam, olyan keserű szájízzel (és hamar) tudatosítottam magamban, hogy bizony a tartósság nem éppen tartozik (hangsúlyoznám: az általalam vásárolt) a termékek kedvező tulajdonságaihoz. Az eddig vásárolt ruhák pár alkalom után megadták magukat. Így legfeljebb az ár-érték aspektusából tudnám megkérdőjelezni a márka piaci pozicionálását. Legfőbb célom támogatni a magyar tervezőket, azonban becsapva sem szeretném érezni magamat.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


output_zvb2ng

Kiszámítható professzionalizmus.

A USE unused tervezői megkérdőjelezhetetlenül profik és tapasztaltak. Ennek fényében sosem kritizálnám szakértelmüket és munkásságukat. Azonban legújabb AW kollekciójuk bemutatója után úgy éreztem, hogy láthattunk már jobbat is. Néhol kicsit kiszámíthatóra és egyhangúra sikerült az összkép, amely mellé magától értetődően társul a már említett magas színvonalú kivitelezés.

A márka aktuális és korábbi kollekciói egyaránt megfelelnek a nemzetközi elvárásoknak és trendeknek. A következetesen felépített koncepció és kollekció most is jelen volt a kifutón, hiszen egy harsány színvilág után fokozatosan tértünk rá a föld színekre és a sötétebb árnyalatokra, amely ahogy az kell, jól láthatóan elkülönített blokkokban volt tálalva a nézők számára. Az orchidealila nálam telitalálat volt, hiszen egy nagyon erőteljes színről beszélünk, amely egy elegánsabb vonalvezetésű nadrág, illetve felső esetében valóban izgalmas végeredményt hozhat magával, különösen a harsányabb színeket kedvelő divatfanatikusok számára. Talán az egyik legizgalmasabb darab a bemutató során a homokszínű oversize kabát volt, mind látványra és matéria tekintetében. Akárcsak Sándor Szandra legújabb kollekciójában, a USE-nál is találkozhatunk sportosabb anyaghasználattal, így például elasztikus jersey-vel, mindemellett a finom és nívős bőr sem maradhatott ki a repertoárból.

A már említett látványos lila tónus mellett némi homokszín, illetve fáradt naracssárga és az elmaradhatatlan fekete is megtalálható lesz a következő AW szezonban a USE unused tervezőtrió szerint. A kollekció középpontjában a világvárosokat járó magabiztos nő áll ( ha annyi apróm lenne, ahányszor ezt jelölik meg a tervezők inspirációs forrásnak vagy éppen válaszolják a szinte már ikonokus szintre emelkedett “Kinek tervez?” kérdésre… ). Mindez kellő megerősítést kapott már a bemutató nyitányakor, hiszen egy nagyon karakteres Fedora kalapot viselt a modell. Az 1920-as években nagy fénykorát élő fejfedő manapság ismét nagy népszerűségnek örvend, így nem csoda, hogy a USE csapata is élt a lehetőséggel és beépítette legújabb kreációik sorába. S ezáltal a feljebb említett karizmatikus és önmagát tökéletes ismerő nő képe máris új színben tűnt fel, hiszen ez a maszkulin kiegészítő kétségtelenül egy világi és kozmopolita látásmóddal rendelkező, stílusos üzletasszony mindennapi társa lehet a következő szezonban.

“A fedora, vagy a borsalino (borzalino), a leggyakrabban viselt férfikalapok egyike. A ‘ Fedora ‘ elnevezés egy 1882 -ben játszott Victorien Sardou színdarabtól, a Fedora-tól származik. A kalapot először a darab színésznője, Sarah Bernhardt viselte, aki eljátszotta Fedora hercegnő szerepét.”

Tizenévesen alig vártam, hogy bejussak egy-egy bemutatóra. Mindig is nagyon nemzetközinek tartottam mindazt, amit a USE unused tervezői, Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András szezonról szezonra letesz az asztalra. Régóta követem a pályájukat, s ebből adódóan úgy gondolom, hogy a tavasz/nyári kollekció valószínűleg több meglepetést fog tartogatni számunkra, mint a szombaton debütált 2014/15-ös AW vonal. Természetesen ezzel sincs semmi baj, hiszen eladható, jól variálható és abszolút beépíthető egy hétköznapi ruhatárba. Egyetlen hibát tudnék említeni: én többet várok a USE-tól.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Örülök, hogy ezért van néhány  ebben a kezdeményezésben eddig részt nem vevő fiatal és tehetséges designer (The Four, Dori Tomcsanyi – prezentáció formájában), hiszen ez azt bizonyítja, hogy a szervezők (még ha csak részlegesen is) belátták azon hiányosságukat, hogy kellenek a newcomer designerek az eseményre. Ugyanakkor képtelen vagyok megérteni, hogy olyan szponzorok mellett, mint a Mercedes-Benz, a Toni&Guy, illetve a Sony miért még mindig csak egy napos a rendezvény. Annyi csodás tervezőnk van, ráadásul rengeteg nemzetközi sikereket elérő büszkeségünk hiányzik még a palettáról. Gondoljunk csak bele… Abodi Dóra, Konsánszky Dóra, Sármán Nóra és még sorolhatnám.

Fókuszáljunk rájuk is, mert nem csupán hat vagy kilenc tehetséges tervezőből áll a szakma.

Illusztrációk: Andorka Gergő

Fotók: Holecz Endre

One thought on “FOCUS on…

  1. Visszajelzés: Repartee | ⎮BENCECSALAR⎮

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s