EDITORIAL

BenceCsalar for BP Clothing

A budapesti srác

A BP Clothing csapatával folyó kollaboráció nem most kezdődött, ugyannakkor mostanában kezdett nagyobb méreteket ölteni. Ezt több izgalmas divatanyag is alátámasztja amelyet a blogon láthattok, illetve a közeljövőben látni fogtok. Ezen “utazás” egyik állomása az alábbi street style sorozat , amely az igazi és hamisítatlan budapesti életérzést hivatott megtestesíteni, mégpedig a tősgyökeres fővárosi srác egy napján keresztül.

Az anyag elkészítésekor nagyon fontos volt számomra, hogy ne próbáljuk elhitetni a végeredményt szemlélő emberekkel, hogy a kép éppen Londonban vagy egy másik európai fővárosban  készült. A “meztelen” Budapestet szerettem volna bemutatni, mindenféle csel és torzítás nélkül. A Nagymező utca és környéke kétségtelenül a városunk kultikus mivoltának egyik jelentős szimbóluma, éppen ezért esett a választás ezen területre.

A négy epizódra, illetve jelentre osztható fotósorozat mindegyikéhez egy-egy nagy magyar költőnk versrészletét párosítottam. Olyan művészek szavait, akiket magával ragadt Budapest valamely oldala, s bárhogy próbáltak nem tudtak, illetve nem is akartak szabadulni annak megigéző varázsától.

A BP Clothing számára készített streetfashion anyag publikálását nőnapon szerettem volna megejteni, hiszen ha virággal nem is, de egy kellemes fotósorozattal még én is tudok kedveskedni a hölgyeknek.

Boldog nőnapot kívánok!

Fotók: Farkas Éva

Modell: Adam ( WAM )

A furcsa elmulás is sajgón eszembe vág most és hogy nem élni egyszer; milyen furcsa lesz, milyen egyszerűen szép, mikor lehull a mez s felülről nézem ezt a forgófüstű várost.

Dsida Jenő: Sétarészlet /

Budapest éji, nagy álmát hozom. Be víg város vagy, én bús városom, Zsibbadtan tapint fáradt két kezem, Cigánnyal, borral, nővel érkezem. Budapest éji, nagy álmát hozom.

Én vagyok a mámoros, kusza est. Egy városom van: szegény Budapest. Máshol keserű borom és söröm, Itt számba ömlik az édes öröm. Én vagyok a mámoros, kusza est.

/ Ady Endre: Budapest éjszakája szól részlet /

Eh, elég belőle… Mégis furcsa, Hogy Pest ragyogása szeméhez hasonlít. Kettős Bazilika-tornya kettős melle S hány ekkora kazán lehet benne!

Ugy érzem, mintha összeszidtak volna,

De bizonyos, ha olyan szomjas lennék, Amennyire most furán vagyok, Rögtön kiinnám alólunk Tán az egész Duna-folyamot!

/ József Attila: Hajón megyek Pestre részlet /

Virradtig vártunk itt, s istennél szabadabban mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra, egészséges fogunk a zúzmarát harapta, fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban, kopott kabátunkon a fagy csillaga feslett, és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel, mint rózsaszínü rózsák, lassan ringtak a nők el: éreztük életünk s a sötét Budapestet.

/ Kosztolányi Dezső: New York, te kávéház, ahol oly sokat ültemrészlet /

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s