COLLECTION/EVENTS

#TGFWB – az érem két oldala

Untitled Három alkalom, három lehetőség. A Toni & Guy főszponzorálásával megrendezett Fashion Week Budapest új kontextusba helyezte a magyar divatélet problematikáját. Évekig a tervezők kollekcióinak kései prezentációján lovagolt az egész szakma, s mire végre sikerült mindenkinek a 2014 SS kollekciójával időben elkészülnie, a szervezés az, ami leginkább rontja az összképet.

A magyar divathét (amely továbbra is egy napból áll) a legtapasztaltabb és legismertebb, azaz a hazai legprofibb tervezőket kívánta egy csokorba fogni (ez részben sikerült) és felkínálni a Dorottya Palotába látogató szakmai rétegnek. A kérdés, amely az első esemény óta a fejemben motoszkált, a harmadik alkalomra elérte végső formáját: egy szakmai esemény akkor is professzionálisnak nevezhető, ha a szakmaiság nem üti meg az ígért mércét?

Nem kívánok személyeskedni, mert számomra a blogolás mindig az objektív megfigyelésekre és megállapításokra épült. Sem az ingyen alkohol, sem a falatkák, sem az ajándékok, sőt még csak az első sorban való ficsúrkodás sem vonz, a vászonszatyorról nem is beszélve (ugyanakkor egy kedves gesztus tud lenni). Nincsenek extra igényeim, s a harmadik eseményig való várakozásomat ezen véleményezéssel kapcsolatban is a “minden kezdet nehéz” elvének tulajdonítanám. Mindösszesen dolgozni szeretnék. Engem a ruhák és a tervezők érdekelnek. Az, ahogyan az anyagok libbennek a kifutón, ahogy a modellek viselik, illetve az, hogyan képzelik a designerek a következő szezont. Nem több és nem is kevesebb. 

Manapság gyakorlatilag minden felsőoktatási intézményben (sőt OKJ-s képzésen is) foglalkoznak marketinggel, brandépítéssel. Ennek köszönhetően jó pár profi szakemberrel volt alkalmam találkozni különböző eseményeken. Így azt hiszem, hogy van némi viszonyítási alapom.  Ennek megfelelően minden PR cég, aki a divat világában tevékenykedik, tisztában van az ingyen reklám fogalmával. Mindezidáig ezt hittem. Azonban a múlt szombati Fashion Week Budapest erre is rácáfolt. Elképesztő, hogy a BigBag PR csapata mennyire nem látja a lehetőséget a virtuális naplók íróiban (vagy csak bennem).

Mindezen szomorú tények tetézéseként pedig a hab a tortán, hogy a magyar tervezők rendkívül megoszlanak a rengeteg (sokszor önjelölt) fashion “week” miatt (döntsük el hogyan tovább). Erre az organizációs problémára való megoldás pedig pont egy divatmagazinoktól független esemény lenne a megoldás, pontosan olyan kezdeményezés, mint a Fashion Week Budapest.

Lenne, ha nem szeparálódna el a sok fiatal tehetségtől, s zárná kulcsra az ajtót.

Természetesen nem csak a negatív élményeimet szeretném megosztani veletek, hiszen Abodi Dóra, Káldy Júlia és Anh Tuan egész napos kollekció, pontosabban accessoire prezentációja pedig plusz pontot érdemel. S bár a Mercedes-Benz szponzorként való felbukkanásától szerintem sokan jóval többet vártunk, remélhetőleg a továbbiakban nagyobb potenciált látnak majd a kedeményezésben és még több aktivitással vesznek részt a rendezvényen, amely minden kétséget kizárólag kinőtte a Palazzo Dorottya falait, már ami a kifutót és a férőhelyeket illeti.

Nem vitatom a modellek, tervezők, sminkesek, fodrászok, fotósok és a backstage-ben munkálkodó összes személy szakértelmét sem, mert amit mi a kifutón megkaptunk, az profi volt. Le a kalappal! Bár nehéz volt kivárni a két órás szüneteket, a látottak összességében kárpótoltak érte. Azt azonban sziklaszilárdan állíthatom, hogy a kommunikációs és PR részlegen van még mit javítani.

Természetesen ezen godolataim teljes mértékben elhatárolódnak a tervezőktől és az ott bemutatott kollekcióktól. Csupán a szervezés hiányosságaira vagy éppen hibáira szerettem volna reflektálni.

Mint már említettem a Fashion Week Budapest a legjobbakat szeretné összegyűjteni a saját kifutójukra, s bár a szombaton bemutatott brandek kollekciói valóban az élmezőnyben vannak, azért szerintem bőven lehet további résztvevőkkel gazdagítani a palettát.

Az esemény viszonylag korai kezdése (egész pontosan 11-kor) szerintem kicsit elriasztotta a szakmát a kifutótól, hiszen a legtöbben ilyenkor is dolgoznak, mások pedig a hét fáradalmait szeretnék kipihenni. Így nagy valószínűséggel sokan még javában az ágyban dőzsöltek vagy élvezték a reggeli napfényt a teraszon, köntösben, kávéval a kezükben (micsoda miliő). S bár be kell vallanom, hogy számomra is nagy volt a csábítás, nem szerettem volna kihagyni egyetlen bemutatót sem.

KATA SZEGEDI

4eton

Valóban kár lett volna lemaradni a 11 órás bemutatóról, ugyanis Szegedi Kata nyitotta a harmadik Fashion Week Budapestet.

Egy-egy show után szeretek a többi bloggerrel vagy stylisttal is beszélgetni a látottakról, s ez most sem történt másképp. Kata 2014-es SS kollekciójáról megoszlottak a vélemények. Egyesek szerint minden a papírforma szerint történt, mondván a bemutató azt bizonyítja számukra, hogy a fiatal tervező képtelen kilépni a komfortzónájából és a digitális printekkel és kivágásokkal csak a korábban megalapozott rajongói bázisát szeretné megtartani. Én ezt másképp látom. Ezt hívják úgy, hogy tudatos brandépítés. A magyar piac igazán sajátos jellemzőkkel rendelkezik, így egy tervezőnek még óvatosabban kell (vagy inkább szabad) kísérleteznie, ha eladásait itthon is szeretné növelni. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy mindez egy irigylésreméltó erény, hiszen nagy türelem kell hozzá. Az Isabel Marant pour H&M kollekció kapcsán megírt bejegyzésemben több nyilatkozatot is olvashattatok a francia designertől, amelyben Isabel szintén a lassú, de következetes márkaépítés mellett tette le a voksát. Lehet, hogy több idő, de alaposan nézzük meg, hol tart Isabel Marant és utána ítélkezzünk Szegedi Kata munkássága felett!

A kollekció számomra egy kisebb időutazással ért fel. A kidolgozások és a finom anyagok a tervező rátermettségét és folyamatos fejlődését hivatottak reprezentálni (egészen 2009-es diplomakollekciójától napjainkig) és engem személy szerint csak tovább biztosított arról, hogy Kata megérdemelten tart ott, ahol tart. Mint minden márkának, a KataSzegedi brandnek is vannak sajátos jegyei, amelyeket minden szezonban megfigyelhetünk. Ettől lesz az egész produktum felismerhető és utánozhatatlan. Kata mostanra a diszkrét, sejtelmes kivágások mestere lett és az anyagokkal való játék is a kisujjában van.  A kollekcióról szóló hivatalos közleményben expresszionizmust és egy kis grunge stílust ígér a tehetség, azonban mindezt megreformálva. A szubkulturák eszméi köszönnek vissza a rétegezés és a különleges kivágások által. Azoknak a fiataloknak az ideológiája, akik nem tűrték a megbélyegzést és meg akartak szabadulni mindenféle címkétől, amelyet a társadalom rájuk akart aggatni (visszakanyaradhatunk a kivágásokhoz). Ezen mögöttes tartalom sziluttekben való megtestesüléséhez high quality anyagok dukálnak, így a Katánál már jól ismert muszlin és többek között printelt neoprén (!).

NUBU

4fczx

Professzionálisan pazar performansz. Ezzel az alliterációval tudnám a legtömörebben kifejezni a NUBU iránti határtalan tiszteletemet. Kovács Adél, Garam Judit és Hajdú Anett 2014-es SS kollekciója eredetileg a Marie Claire Fashion Days keretei között került volna bemutatásra, azonban az élet közbeszólt és az teljes egészében Párizsban ragadt. Így a pár hete megrendezett eseményen a pre-fall, illetve fall kollekciót csodálhattuk meg és kerülhettünk katarzisközeli állapotba. A 2014-es SS kollekció elképesztő részletességgel reprezentálja a dunaújvárosi Szoborpark jellemző jegyeit és ragadja magával a nézőt a tehetséges designerek által teremtett világba.

A szobrászat inspirációs forrásként való megjelölése teljes mértékben helytálló. A márkára amúgy is jellemző az újszerű és tradicinális anyagok kombinálása, amely erős és izgalmas kontrasztot eredményez. A szoborpark acélszobrai pedig egy újabb tökéletes lehetőség innovációkra és új matériák feldezésére. A szoborprintek és rozsdás felületeket idéző sziluettek a NUBU jellegzetes vonalvezetését (kicsit lezser, ugyanakkor mindez némi eleganciával válik teljessé) hívják újra életre. A fémszálas szövetek és a neoprén mellett olyan anyagokkal találkozhatunk, mint a vinil vagy a kötött-szőtt rafiák. Ezen érdekes fényhatású anyagok azonban nem csak a ruhákon figyelhetők meg, hiszen a kiegészítők is legalább akkora szakértelemmel és precizitással kerültek ki a műhely falai közül. Az élmény megkoronázásaként élő zene kísérte (Musica Moralia) a NUBU legutóbbi catwalk-ját, amit külön szeretnék megköszönni!

JE SUIS BELLE

4g10m

Imádom, ahogy a Je Suis Belle képes meglátni a művészet mögötti tartalmat és értékeket, hiszen időről időre kortárs artistokkal kollaborálva alkotnak egyedi, mégis könnyed és nőies kollekciót. A Fashion Week Budapest kifutóján ezúttal egy olasz vakáció öltött testet, mégpedig egy kis contemporary art-tal megfűszerezve. A bemutató kezdetén felcsendülő ’60-as évekből válogatott olasz muzsikák előrevetítették a játékos és abszolút hordható nyári darabokat. Rita Ackermann, Szőke Gábor Miklós és Szűcs Attila után Perlaki Márton fotóművész két munkáját dolgozták fel digitális printek segítségével. A lágy és könnyed anyagokat gyöngyökkel tették igazán teljessé, hiszen a minimlista szabásvonalak és sziluettek még megnyerőbbekké váltak a különleges üveggyöngy megoldásokkal. A muszlin tökéletes libbenése mellett talán a gyöngyökből készített kapucni volt a leghatásosabb és legeredetibb. A kissé sportos vonalvezetésű ruhák remekül mutattak a laza lábbelikkel, ugyanakkor egy kellemes nyári estén, sokkal formálisabb keretek között egy magassarkúval remek alkalmi ruhaként is funkcionálhatnak.

Összességeben Dévényi Dalmának és Kiss Tibinek sikerült hű maradnia a Je Suis Belle által képviselt értékekhez, mindezt pedig úgy, hogy elvittek minket Olaszországba és megmutatták milyen, ha az igazi Je Suis Belle-féle Dolce Vita életérzés találkozik a profi kezekkel.

Bár hat bemutató (továbbiak: ANDA, Nanushka, USE Unused) volt aznap, én részletesebben mégis ezen három branddel foglalkoztam bejegyzésemben. Egyrészt, mert személyes felkeresésükkel biztosítottak arról, hogy igenis számítanak rám és ezáltal a véleményem is fontos nekik. Másrészt az este további részében (a hely szűke miatt) körülbelül a 163. sorból próbáltam figyelni a történéseket. Mondanom sem kell, kevés sikerrel. Bár azóta videó formájában felkerültek a bemutatók a világhálóra, nem szeretnék egy felvétel alapján és hivatalos anyagok híján véleményt alkotni róluk, mert nem érezném hitelesnek a beszámolómat.

Blogger vagyok, én élvezem az írást és azt a legnagyobb szenvedéllyel és odaadással gyakorolom a saját felületemen, így ezen bejegyzés megírása sem volt teher számomra. Bár itthon talán a legnagyobb divat a hallgatás és az őszinteség hiánya, reménykedem abban, hogy ezúttal szavaim nem fognak süket fülekre találni és a nem a jól bevált “figyelembe sem vesszük őt” attitűd fog érvénybe lépni, már ami a szervezést illeti. 

Természetesen szeretném megköszönni a tervezőknek a meghívást és a csodás élményt, amelyet szezonról szezonra biztosítanak!

Fotók: Holecz Endre

4 thoughts on “#TGFWB – az érem két oldala

  1. Korrekt írás, ez az első és eddig egyetlen, amit hajlandó voltam végigolvasni a TGFWB kapcsán. 🙂

  2. Visszajelzés: NUBUism – vol 1. | ⎮BENCECSALAR⎮

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s