Bevallom, bár talán az interjúból is egyértelműen kiderül, nagy csodálója vagyok Barabás Zsófi művészetének. Magával ragad a színek és a formák tökéletes összhangja. Megnyugtatnak és feltöltenek a képei.
Úgy gondoljuk, hogy a kortárs művészet még több teret érdemel, ezért oldalunkon egy újabb kedvencünket mutatjuk be nektek az “inspiráló hétvége” tematika keretén belül. Inès Longevial művei nemcsak gyönyörűek, hanem elgondolkodtatóak is.
A Fiatal Iparművészek Stúdiója idén ünnepelte a 35. születésnapját, ennek apropóján Mascher Róberttel, az egyesület elnökével és Koós Daniellával, az egyesület külkapcsolataiért felelős munkatársával beszélgettünk a FISE múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Az elmúlt időszak egyik legígéretesebb meghívója pedig a FISE csapatától érkezett, mégpedig a független művészeti szervezet 35. évfordulójának alkalmából.
Szomorú vagy sem, de megkérdőjelezhetetlen tény, hogy kevés ember foglalkozhat azzal, ami igazán érdekli és mondhatja el, valamelyest a hobbija a szakmája, hivatása.
A divatról, tervezőkről, kollekciókról szóló írásaim mellett nem szabad megfeledkeznünk az egész mozgatórugójáról, nevezetesen az inspirációról.
Magam mögött hagyva egy kicsit a divatszakmát (csak részben) újabb kreatív szakember birodalmába nyertem betekintést.
Talán az egyik legnagyobb kihívás egy alkalmazott művész számára visszaadni egy dal, vagy éppen teljes album hangulatvilágát úgy, hogy azonosuljon a dalokat alkotó zenészek vízióival.
Phil Ashcroft munkáira nem is oly rég lettem figyelmes, egy korábbi cikkem háttéranyagát kutatva találtam magam a kortárs művész remek oldalán.
A Milan Fashion Week után pár napot itthon töltöttem, hogy aztán Berlinben folytatódjon a #FashionWeekTour.
